Bon courage - bátorság, fel a fejjel, hajrá! E szavakkal biztathatták magukat Citroënék is, amikor volt merszük kihozni ezt az igazán eredeti kocsit. Formája összetéveszthetetlen, megoldásai eredetiek, egész egyénisége könnyen megszerethető. Aki pedig megszerette, könnyen elnézi apró gyengéit, hiszen a jó tulajdonságok dominálnak.

A Xsara örökébe lépő és a tavaly őszi Párizsi Autószalon alkalmával bemutatott Citroën C4 igazából nem egy, hanem két autótípus, annyira markánsan eltér a pengés vonalú kupé a gömbölyded hátú ötajtóstól. Szerkezetileg és méreteikben minimálisak a különbségek, áruk - egy-egy kivitelen belül - forintra megegyezik, eltérő karakterük miatt azonban kétpetéjű ikreknek kell tekintenünk őket. Mi a kupéval kezdjük a tüzetesebb ismerkedést, a limuzin nemsokára következik. Feltűnés garantálva! Mindenki megnézte kocsinkat, sokan oda is jöttek érdeklődni. Nem csoda, csinos darab. Ívelő elejét - a pillekönnyű gépháztetővel - már az EU új gyalogosvédelmi követelményei szerint tervezték, hátuljának markáns kilépő éléhez viszont telivér sportkocsik szolgáltak előképül. Légellenállási alaktényezője (0,28) rekordnak számít, ami megmagyarázza egyrészt a szélzaj szinte teljes hiányát, másrészt azt, hogy a C4 mindössze 110 lóerővel pedzi a mágikus 200 km/órát.

A sajátos tetővonalnak persze vannak egyéb gyakorlati következményei is. A hátsó ülés helykínálata például teljesen azonos az ötajtóséval, de csak a kocsi alaprajzán. Profilból már szembeötlik, hogy alacsonyabb a fejtér, így a második sor nem ajánlható égimeszelőknek. Persze, akinek ez szempont, az úgyis az ötajtóst választja. Ezt tehát nem mondanám hátránynak, azt viszont igen, hogy a hátsó szélvédő osztásvonala kettévágja a belső tükörben látott képet, s hogy ablaktörlő csak az alsó részen van, ott is nagyon kicsi - a tisztán tartott felület a hátrapillantás szempontjából szinte értéktelen. Dicséretes ezzel szemben, hogy kupéhoz képest eléggé tágas, jó formájú a poggyásztartó. Átrendezéssel ki is bővíthetjük, ilyenkor sík, vízszintes padlót kapunk, de az első ülést nem tudjuk teljesen hátratolni.

Ötletparádé

A Citroëntől a Cápa 1957-es megjelenése óta ötletességet várok, s annyi csalódás után a C4 belopta magát a szívembe. Először is a nem elforduló középrészű volánnal. Nagyon jó! Minden kapcsoló állandóan ugyanott található, ami még impozánsabb lehet egy fullextrás modellben, de a csupán sebességrögzítővel és rádiógombokkal ellátott tesztautónkban sem maradt hatás nélkül. Csak a kürtgomb után tapogattam hiába, az nem esik jól kézre, változtatni kellene rajta!

Remek, hogy a grafikus fordulatszámmérő a fel-le és ki-be állítható volánnal együtt mozdul el, s a határ megközelítésekor borostyánból vörösre vált a háttérszíne. Az is tetszett, hogy a központi kijelzőt sem takarja soha a kormány karimája, sőt valamennyi utas jól látja az adatokat. Ebben az autóban közügy a sebesség, titkolózásnak nincs helye! A kijelző mindenféle világítási körülmények között nagyszerűen leolvasható, egyes számjegyei aprók ugyan, de a sebességmérőé óriási. A cserélhető patronos illatosító kedves ötlet, majd az élet mutatja meg, hogy a fiolák kifogyása után hányan mennek pótlásért a szervizbe...