Ritka darab - Suzuki Liana 1.6 GS 4WD

Vágólapra másolva!
Magyarországon senki sem kapja fel a fejét egy Suzuki láttán, hiszen Swiftek dzsungele, Wagon R-ek tömkelege, Ignisek áradata áll a parkolókban és közlekedik az utakon nap mint nap. A Liana azonban fehér hollónak számít hazánkban, pedig ár/érték arányát tekintve talán még az említett bestsellereket is veri.
Vágólapra másolva!

A Japánból importált Liana tavaly átesett némi frissítőkúrán, amelynek következtében új hűtőmaszkkal, lökhárítókkal és belső térrel tért vissza a szalonokba. A változtatások nem voltak radikálisak, így megmaradt a visszafogott, minden feltűnősködéstől mentes stílus. Ez virágnyelven annyit is jelenthetne, hogy unalmas maradt az autó, de jelen esetben nem erről van szó: a Liana - különösen az 5 ajtós modell - összbenyomását tekintve harmonikusnak, sőt már-már szépnek is mondható.

Tesztelésre egy 5 ajtós változatot kaptunk, amit első blikkre kicsit nehéz besorolni, ugyanis kombinak nem kombi, de egyterűnek se lehet nyugodt szívvel nevezni. A karosszéria néhány centivel magasabb (1550 mm), mint a kategória átlaga (Golf: 1485 mm, Focus: 1430), aminek köszönhetően hamar ki lehet szúrni a parkolóban "pipiskedő" autót, de vezetés közben sem jön rosszul az a néhány centi plusz, ugyanis könnyebben át lehet látni a forgalmat. Stílusában leginkább a Mitsubishi Space Star vagy esetleg a Renault Scenic áll hozzá a legközelebb, bár ez utóbbi jóval szélesebb és magasabb a Lianánál.

Beülve tágas fejtér és meglepően keményre tömött ülések várják az utasokat, szám szerint ötöt, de mindenki jobban jár, ha egyvalaki otthon marad, vagy valami alternatív közlekedési módot választ... A műszerfal jelentős átalakuláson ment végbe a legutóbbi modellfrissítéskor: eltűnt a sokat szidott digitális kijelző, hogy helyét hagyományos, analóg műszerek vegyék át. Lehet, hogy egyéni perverzió, de nekem - a külső mellett - a beltér hangulata is tetszett, különösen sötétben, amikor vörösen izzanak a kijelzők és kezelőszervek. A kedvencem a középkonzol három, kör alakú kezelője volt, ami ötletesen kombinálja a tekerhető és nyomogatható gombok sajátosságait, így egy csomó funkciót bele lehetett sűríteni. Hasonló megoldással egyébként az Alfa 147-esben és 156-osban lehet találkozni.

Az anyagválasztás kategóriájának szintjét hozza, az összeszerelés minősége úgyszintén, zörgést, nyikorgást még a Thököly úton végighajtva se lehet hallani. A krómemblémával díszített kormány szintén új darab, magasságát ha nem is tág határok között, de lehet állítani. Szép gesztus, hogy a kormány bal oldala mellé egy rádió-távirányítót is építettek, azonban ez sajnos csak a gesztus szintjén értékelhető, ugyanis a kapcsolók nem állnak kézre, így használatuk legalább akkora figyelmet érdemel, mintha a középkonzolon csavargatnánk a gombokat...

Az utastér tele van praktikus, jól használható megoldásokkal, pohártartók és rekeszek garmadája várja az üditőket, mobilokat, kulccsomókat és napszemüvegeket. Az anyósülés alatt kihúzható rekesz is van, így az ékszer- és drogcsempészek játszi könnyedséggel minimalizálhatják a lebukás veszélyét. A csomagtartó viszont kicsi, csupán 279 liter, ám a hátsó ülések előrehajtásával már egy egész takaros, 1149 literes raktér alakítható ki.