Frutti di mare - Alfa Romeo 156 SW 2.4 JTD

Úgy hozta a sors, hogy kettőt is tesztelhettünk belőle, és hát nagyon nem volt ellenünkre. Az Alfa Romeo 156-os sportkombija a 175 lovas dízelmotorral elképesztően jó autó, több is annál. És ha nem is feltétlen praktikus meg olcsó, szépsége minden hibáját feledteti.

Szóval úgy alakult, hogy rövid időn belül nem egy, de kettő darab 156 SW-t volt szerencsénk kipróbálni, utólag is hálás köszönet értük. Mert egészen egyszerűen fantasztikus autó az Alfa Romeo középkategóriás sportkombija. Külsőre (és belsőre is) szemet gyönyörkedtető, és ezzel a 2.4 literes erőművel nemcsak látszatra erőtől duzzadó. Úgy is megy, sőt jobban. De erről majd később.

Izgat

Akárhányszor néztem rá, jobb kedvem lett tőle. Giugiaro per presidente! Tűnjön ez bármily' bizarrnak, ezt kevesen tudják, és egyre fogynak (legyen szó emberről vagy tárgyról). Rendben, ez csak egy tárgy, használati. Rendeltetése, hogy elvigyen innen oda, vagy onnan ide, felről le vagy leről fel. De akkor is. Szemből brutálagresszív, nem olyan kis morcos, nem, ez (ő) kérem kendőzetlenül tolja bele az agyamba, hogy itten egyesek nem csak odafirkantottak valami divatosnak tetszőt, tetszelgőt a papirosra, de azt írták rá: vigyázzunk, nehogy megfázzunk. Vagy valami ilyesmit. Lényeg, hogy eltalálták. Szerintem 10,9, tökéletes. És most nem megyek bele mindenféle lámpa-, hűtőmaszk- meg kötényelemzésbe, a motorháztető domborulataitól, ívéről, sőt, továbbhaladva az oldalformáról, az egykilincsességről, a dupla kipufogós, árulkodó típusjelzéses, kecses-feszes hátsóról sem parlíroznék.

Csak a színre nem fújt visszapillantókról emlékezem meg, amelyek egyrészt a gyakorlatban nem bizonyultak kicsinek, másrészt meg - autózva már egy keveset Olaszországban - úgy gondolom, bölcs döntés volt, így olcsóbb a javítás vagy a csere. Tessék csak el/leutazni minél délebbre, a többi mediterrániumhoz hasonlóan a tükör fogyóeszköz. Ja, és még a kerekeket emelném ki, amelyek téligumistul is jókorák voltak, és bár a tapadásra sincs ok panaszkodni, fontosabb, hogy finoman szólva is durva mutatósak és passz.

Lassan beszállhatnánk, de még egy kis ömlengés, még egy kis előjáték. Felkel az ember fia, szem még sztrájkol, a világutálat még tombol, mindenki hagyjon békén, de aztán erőltetett pillantás kifelé az ablakon, és ott van. Ott az a fenék, ott az a komplett sziluett, illetve hát dehogy komplett, épp csak sejtető és borzongató, ott van a szeren, na. Önkéntelen mosoly, gomb megnyomva, készülődés tempósan, vágyom rá, keményen felizgatott, na várj csak, mindjárt.

Izzít

Katt a képgalériához!

Már bent. Elöl roppant kényelmes, hátul már nem annyira, két, 180 centinél alacsonyabb utas azért biztos nem érzi magát rosszul. Lábilag, vállilag sem. Na persze elöl nagyságredileg jobb a helyzet. Tartanak is, kemények is, komfortosak is a bőrhatású szövettel burkolt székek. A jobb egyet most hagyjuk, az Alfa egyébként is vezetőközpontú. Szóval állíthatóság, üléshelyzet rendben, a műszerezettség, a kezelőszervek elhelyezése, elérhetősége szintúgy. Félreértés ne essék, nem németes az ergonómia, de ne is legyen az, hiszen az ég kék, azúr, csizma az asztalon (macska az étlapon).

A középkonzol szürkés-ezüstös dizájnja, hát, nem a legnyerőbb, de a kétzónás automata klímát tökjól lehet állítgatni, tekergetni. A fedélzeti számítógép kalkulálta adatokkal néha vitába szállna a pilóta, a volánról vezérelhető hifi aztán kárpótol.

És igenis tetszik az analóg, mutatós óra, pardon, időóra (milyen hülye szó). Még a ketyegését is hallani, hehe, például a pirosnál, ha épp nem muzsikálunk. És bizony nem sokszor muzsikálunk, hiszen akkor lemaradnánk a 2.4 JTD 20V Multijet magánszámáról.