Férfias játékok - Porsche 911

2005.04.15. 12:31

Kedves olvasónk először megírta, majd meg is mutatta nekünk autóját, egy pazar 911-es Porschét. Képes-videós élménybeszámoló.

Képgaléria Videó - 4:44 p.

Ismét egy élményautó, és érzem, hogy a bizsergés szétárad bennem, pedig tudom, hogy ez egy 15 éves, nem modern darab, hovatovább automata, meg van neki gazdája is, és ugye ilyenkor nem illik tönkretenni sem autót, sem lelket! Mégis úgy vagyok vele, mint a zenében a Green Dayjel, vagyis csípem, de mondjuk Bonóval szívesebben elsörözgetnék egy jófajta ír kocsmában! Metaforám lényege, hogy jó-jó a modern, de vannak örök klasszikusok is, mint ez itten.

A Porsche családnak sokat köszönhet a világ autógyártása. Száz évvel ezelőtt már elektromos meghajtású kocsit konstruált, majd összerakott egy VW Bogarat (kult autó I.), utána meg gondolt egy merészet, és megalkotta a Porsche 911-et (kult autó II.). Ha jól emlékszem, 1963-ban debütált az első széria, és a jó negyven év alatt, ami azóta eltelt, bizony az alapforma és -koncepció nem változott jottányit sem.

Mondják, Porschéból az igazi a farmotoros, léghűtéses. Én speciel meggyőzhető vagyok, főleg ha mehetek egy kört a meggyőzés tárgyát képező vassal. Most mehettem! Napsütés, langymeleg, enyhe szellő, és mire megérkezünk az Euro-Ring aszfaltjára, már ott a kis fekete gonosztevő, lelkek és szívek elrablója, milliók autóikonja.

Első pillantásra lejön róla, hogy szeretik, naná, ki ne szeretné, ha lenne neki ilyenje. Szélesen terpeszt a parkolóban, büszkén hátat fordítva nekünk, nézi a pályára vezető utat úgy, mint amikor a kölyök vizsla (vagy inkább boxer?) megáll a kiserdő szélén, beleszimatol a levegőbe, ősi ösztönöktől hajtva megfeszíti minden izmát, és vészjósló módon néz valamit. Mondom, ösztönök ezek meg érzések. Na, de hogy ösztönei vannak valaminek, ami fémből, üvegből, bőrből és némi műanyagból van?? Már most kiráz a hideg!

Forrás: [origo]
Nagy Zoli, a tulajdonos, lelkes mesébe kezd az autóról. Nem bírom ki, hogy ne pillantsak ki időnként a válla fölött. Idegesen és türelmetlenül toporgok, majd nagy lendülettel kilépek oldalra és felkiáltok: "Kinyitod?". Zoli arcára kiül a békesség. Megértő velem! Gondolom, nem én vagyok az első muki, aki hirtelen úgy viselkedik, mint egy 3 éves gyerek a búcsúban, a körhintánál, mikor beérkezik elé az ufós-űrhajósos álomhajó.

Irány a kocsi, irány a pálya! Első meglepetés: hatalmasat nyílik az ajtó. Ez azért fontos, mert általában nem egyszerű beülni egy ilyen lapos gépbe! A Porschéba becsüccsenni nem okoz különösebb gondot, nem kell hajtogatnom semmimet sem. A tulaj jobb egyben instruál! Immobilájzer ide, kulcs bal oldalra (ahol az ember szíve ver). Automata váltó "P" állásba, gyújtás, indít... Röfög, hörög, zörög (és még sok "ög" végződésű hangutánzó szó), a mosoly szélesebbre nyílik arcomon.

Forrás: [origo]
A pályán csak óvatosan tekergünk, az automata szépen teszi a fokozatokat, közben Zoli mesél. 250 lóerő alaphelyzetben, de ebben van egy kis okosság, így 280 lett belőle. Szerviz tízezrenként (meg is lepődtem, ötezerre számítottam). A vége valahol 270 körül, de ő még nem ment többet 250-nél... Brutál! Belül a gép csodaszép. Az érett bőr illata átjár mindent. Arcom előtt öt krómkeretes, kerek műszer, a középső és egyben a legnagyobb a fordulatszámmérő. Aljában digitális kijelző, fedélzeti számítógép funkciókkal. Vessenek rám követ, de nekem olaszos az elegancia! A világítást, ködzárófényt, hátsó ablakfűtést ódon hatású, köralakú, régimódi kapcsolók aktiválják. Tökéletes az atmoszféra! Elegáns, sportos, és érződik rajta, hogy nagyon ki van találva.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Menet közben az autó megmutatja keményebbik énjét. A kormányt tekerni erő kell, a féket kérem izomból kell nyomni, nincs lazázás. A 250 vagy 280 LE tiszteletet kíván (főleg hátsókerékhajtáson), és ezt az autó ki is kényszeríti. Az első körben óvatosan sztorizgatva megyünk végig, a másodikban, a célegyenesben már egy picit megengedem. A boxer minden fordulattal markánsabban szól, és egyre erősebben tol. Közben sistereg, kerreg, remeg (és még sok "eg" végződésű hangutánzó szó). Így sem megyünk 5 ezer fölé, mert elfogy a pálya. Állítólag a lovak nagy része még csak ezután kezd kijönni a karámból.

Repül az idő, leforgattuk a tesztet, búcsúzni kéne, de nem megy könnyen. Kitalálunk mindent, hogy picit tartsuk még a kocsit... Lekonf, fényképezés, sztorizás. Feladjuk, nézem a Porsche távolodó sziluettjét, és még messziről is hallom a hangját. A srácok elégedetten hümmögnek, jó volt, majdnem olyan, mintha Bonóval söröztünk volna... De jó volna most egy Ferrari vagy Lamborghini! Nincs valakinek?

Bertalan Gábor

KAPCSOLÓDÓ CIKK