A felfrissített Laguna nem sokban különbözik elődjétől, kisimultak ráncai, a lényeg azonban nem változott. Hasonló átalakuláson ment keresztül a Vel Satis és az Espace is, a Renault-nál ezt úgy hívják, megérkezett a következő fázis.

Az év elején beharangozott menetrendnek megfelelően megérkezett hazánkba a Laguna, Vel Satis és Espace új generációja, illetve... mondjuk inkább úgy, ráncfelvarrt változata. Ezekkel a modellekkel ugyanis lényegében semmi más nem történt azon kívül, hogy egy-két vonal, ív arrébb került, kicserélődött néhány lámpabura, meg a Vel Satis esetében elitebbé vált a beltér, a Renault célja csupán az aktualizálás, a termékek "frissen tartása" volt. Ennek megfelően bővült a motorpaletta, az árak viszont maradtak a régiek, vagyis jól jár mindenki.

A szerdai sajtótájékoztatón az újságírók az új Lagunával ismerkedhettek meg közelebbről, tesztvezetéssel, tapogatással, minden jóval egybekötve. Előtte azonban Serge Yoccoztól, a Renault Hungária vezérigazgatójától megtudtuk még, hogy a modell jelszavai (azaz a biztonság, kényelem és innovatív formavilág) nem változtak, elsődleges cél a felső kategóriás német autók alternatívájává válni. Továbbá megtartani a régi vásárlókat és persze újakat szerezni, ami különben csak úgy lehetséges, ha a minőség folyamatosan javul.

Ezzel kapcsolatban vetítettek egy kisfilmet is, amelyből megtudhattuk, hogy a Lagunák, Vel Satisok és Espace-ok ontására szakosodott sandouville-i üzemben új minőségbiztosítási rendszert vezettek be, amelynek célja a hibaszázalék minimálisra csökkentése. Az ismerkedéssel töltött első néhány perc után valóban jól összerakott, minőségi darab benyomását keltette a Laguna, de ez ebben a szegmensben ugye az elvárható minimális alap.

De előbb a külső. Az új Laguna elsősorban elöl változott, a Renault szerint teljesen, szerintem viszont csak kicsit alakult át. A motorháztető rövidebb és domborúbb lett, a fényszórók oldalirányban megnyúltak (az indexburák fehér borítást kaptak), az igazi újítást azonban a lökhárító és a krómmal szegélyezett hűtőrács egybeépítése jelenti, amitől valóban karakteresebbnek hat az autó. Azzal együtt, hogy ez csak második-harmadikra jön át, első pillantásra ugyanis könnyű azt hinni, hogy nem változott semmi.

Oldalról sem tűnik fel semmi lényeges, a Laguna-forma maradt a régi, messziről megismerhető fajta. A hátsó lámpák burkolata áttetszőbb lett, eltűnt a két (szerintem) rusnya fehér csík, helyüket szem formájú körök vették át. Az optikai újdonságok sora ezzel véget is ért, belül ennél nagyobb átalakulás történt. A műszerfal például hetven százalékban megújult, sokkal egyszerűbben kezelhetővé, magától értetődővé vált minden. A sajtóanyag szerint a Lagunában mutatkozik be az új generációs kormánykerék is, ami nem igazán tudom, pontosan mit akar jelenteni. A Laguna "karikája" is csak olyan, mint a többi, ha elfordítjuk, kanyarodik az autó. Ennyi. Talán úgy kell ezt érteni, hogy a rádió és miegymás irányítására szolgáló szerkentyűk máshova kerültek, forradalmi újítással mindenesetre nem találkoztam. 


Ami az autózást illeti, előbb egy kétliteres turbóval és automatával szerelt kombit vittem el (külsőre hozzávetőleg ugyanannyit változott, mint a limuzin, azaz nem sokat...), s ha igazi vadállatként nem is viselkedett, azért meggyőző volt. Erről az erőforrásról (170 LE) egyébként tudni érdemes, hogy nem egyezik a GT-változatba (7,955 millió forinttól) kerülő 205 lovas turbóval, az mind akusztikailag, mind pedig a futómű hangolását tekintve lényegesen eltér a szerdán próbálttól.

Az általam megtett tesztút hossza olyan 5-6 kilométerre tehető, így komolyabb elemzésbe nem mennék bele az autót illetően. Csak annyit, hogy az automata egészen jól viselkedett, padlónál is keveset gondolkodott, a kormányzás pedig kifejezetten élvezetesnek bizonyult, nem puhították túl a szervót, mint oly' sokan mostanában. Az ülés kényelmes, jól éreztem magam benne, hátulra csüccsenve meg elámultam, mekkora óriási nagy hely van. A csomagtartó is egy hatalmas, feneketlen puttony, nehéz lehet telepakolni cuccal.


Második számú alanyom egy sima kétliteres benzines limuzin volt, hát a turbós és az alap között bizony zongorázni lehet a különbséget. Még akkor is, ha az összehasonlítás kicsit nehézkes a limóban dolgozó ötsebességes kézi váltó miatt, de egyszerűen érezhető volt, hogy nem megy úgy, mint a kombi. Ez az a motor, amire azt mondom, hogy minimum ehhez a kasztnihoz, érezhetően erőlködött vele kicsit; el se merem képzelni, milyen lehet az 1,6-os belépővel (5,130 millió forint, a legolcsóbb dízelért, ami az 1,9 dCi 110 lovas változatban 5,665 milliót kell fizetni). A váltóba is belekötnék, mert nem olyan, ami a német felsőkategóriával konkurálni szándékozó modellbe illik, kicsit darabos, kemény és lötyögős, olyat várnék, mint amilyennel az A4-est áldotta meg a Volkswagen-csoport. Ez az egység a Modusben oké, a Lagunában kevésbé.

Rendben, rosszak a Budaörs környéki utak, mégis meglepetésként ért, hogy a limuzin kicsit pattogósra vette rajtuk a figurát. A kombival nem volt hasonló gondom, annak jobban sikerült a futóműve, de lehet, hogy csak érzéki csalódás áldozata lettem. A magam részéről teleszkóppal könnyítettem volna meg a motorháztető emelgetését (407-fíling), s nekem még mindig furcsa, hogy a vészvillogó kapcsolója az első ülések között, a váltókar és a pohártartó mögött található. Ez a régiben sem tetszett. Persze azért jó autó az új Laguna nagyon is, ára pedig kifejezetten versenyképessé teszi kategóriatársai körében.

Az igazi Renault-bomba ezzel együtt októberre várható, amikor is jön az új, bestsellernek ígérkező Clio.

Koncz Dávid