Vissza a 2005-ös Renault Lagunához, annak is 2.2-es dízeléhez Initilale felszereltségi szinten, automatán. Koránkelés, sietni kellés, idegeskedés, indulás. Beülés, lenyugvás. Mert szétnézés. Tapintás, fogdosás, még szagolgatás is. Ez a "dominós" fabetét úgy a kormányon, mint a műszerfalon nekem nagyon tetszett, az is, hogy fa a fa. És gyönyörű. A Renault-belterek amúgy is kellemesen, szépen, ízlésesen színesek szoknak lenni. És mivel most kimondottan egy olyan minőségi szint elérése a cél, mint amivel például a Toyota büszkélkedhet joggal, Lagunánk (is) alaposan kitesz magáért.

Forrás: [origo]

Képek > a tesztautóról > a bemutatóról > a korábbi modellről

Harmónia honol, nem tudok mást mondani. Hogy nem igazán tartanak oldalirányban az ülések, egy dolog, viszont csinosak, és ez az Alcantara se nem megvetendő. Hogy a volán kis fáját nem igazán jó fogni - hát ne érjünk ott hozzá. Majd' németes az ergonómia, a műszerfal nem bonyolult, a középkonzol sem - sallangmentes minden, ötös. A helykínálatra sem lehet panasz, elöl nagy-, hátul kisfőnöki. Ehhez képest a csomagtér jó átlagos, flottul pakolható. Az indítás már a szintén megszokott kártyás-startgombos. A megállás már szintén megszokott, automata, elektromos kézifékes. Remek, praktikus.

A váltónk ötsebességes, proaktív automata, hozza a kategóriától elvártakat. Nem kell vele nyomulni, és akkor finoman, bólogatásmentesen közlekedhetünk - a legnagyobb nyugalomban. Ehhez a hangszigetelés is passzol, csak durva pörgetésnél hallik igazán a motor, komolyabb tempónál a szélzaj nem zavaró.

Ja, a motor. Ez az erősebbik dízel a 150 lóerejével, 320 Nm nyomatékával tökéletes partner, nem sportos, elegendő. Étvágya visszafogott - lehet, ha óvatosan bánunk a gázpedállal. Nálunk közel tíz litert kért százon, de bőven volt benne a város, dolgozott a klíma, sürögtünk, forogtunk véle. Így már nem is olyan sok.

Forrás: [origo]

Annak fényében meg pláne nem az, hogy tudjuk, mennyi biztonsági és kényelmi technikával van kipúpozva a Laguna. Töréstesztje ötcsillagosra sikeredett, különösen jóra, ugye, mint azt már annyiszor megénekeltük, úttörőként. Renault-ék egyébként is rágyúrtak az utasvédelemre, kábé mindegyik modelljük jelesre vizsgázik, nagyon helyes.

És akkor nyilván a vaskos, kilátásilag már-már zavaróan tömzsi oszlopok is fokozzák biztonságérzetünket, illetve védenek. Meg segítik a Lagunát abban, hogy ilyen NCAP-kompatibilisen oltalmazza gazdáját és társait, ha valami csúnyaság történik az úton.

Menetközbenileg még mindent elmond a Lagunáról (meg rólam), hogy a futómű, a rugózás, a kormányzás, a fék, meg minden és semmi sem hagyott bennem maradandó nyomot se pozitíve, se negatíve. Olyan jó semleges a viselkedése, olyan megszokott-családias-középvezetős, inkább németesen japános, japánosan németes, mint franciás. Mondjuk nekem a Renault soha nem volt, valószínűleg nem is lesz annyira francia, mint PSA-ék. És ez nem biztos, hogy baj.

Forrás: [origo]

No hát, relatíve nagy és komoly autó ez a 2005-ös Laguna, pont olyan benyomást keltve, mint amely képes és hivatott elfeledtetni azokat a még mindig létező hiedelmeket, hogy egy Renault nem megbízható, ésatöbbi. És viszonylag olcsó is. Picivel ötmillió fölött van az induló ár, ezért a pénzért 1.6-os benzinmotort kapunk, amivel bizonyára nem fickós, de azért elboldogul a Laguna. A nála nem túl kisebb Megane-ban például igen kedvelt ez az erőforrás. De vehetjük háromezres V6-ossal is, felszereltségileg ugye meg csak azzal nem vértezhetjük fel, ami nincs.

Dízelből is kínálnak kisebbet és olcsóbbat, és hát az 1.9-essel sem alulmotorizált a Laguna. Aztán a kombi felára kétszázezer forint, szép is, jó is az, csak mekkora hülyeség, hogy Grandtournak hívják. GT-nek. És akkor a 205 lovas, turbós GT-t minek nevezzük, ha kombi? Na mindegy. Azért várjuk a piros-fekete bőrbelsőjével, "speciális" futóművével, hiszen "koncentrált vezetési élményre" vágyunk jól. Tesztautónknak meg a majd' 9 milliós ára persze, húzós, de hiszen luxusban kényeztet, minden adhatót ad, és nyugtatónak sem utolsó.

Kántor István