Száz éve, 1905. május 31-én indult próbaútjára az első magyar tervezésű autó, melyet Csonka János gépészmérnök készített a Magyar Posta számára. A négyütemű, vízhűtéses motorral ellátott csomagszállító autó 26 km/óra átlagos, 35 km/óra csúcssebességet ért el.

Magyarországon 1895-ben jelent meg az első gépkocsi, egy Benz-Velto típus, amelynek teljesítménye kerek egy lóerő volt. A jármű büszke tulajdonosa Hatschek Béla optikus-műszerész volt, aki főleg Budapesten használta az akkoriban szenzációszámba menő autóját. Az első teherautó néhány hónap múlva tűnt fel Budafokon, amellye a Törley-pezsgőgyár korszerűsítette áruszállítását. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank az 1890-es évek végén buszokkal és teherautókkal akarta a HÉV vonalait összekötni, de ez az infrastruktúra hiánya miatt nem valósult meg.

A motoros járművek közlekedését először 1901-ben szabályozták hazánkban: a rendőrség az 1900-ban alakult Magyar Automobil Club szakembereivel állította össze a főváros gépkocsi-forgalmi szabályrendeletét, ez előírta mind a gépjárművezetők, mind a járművek vizsgáztatását. Korlátozták a sebességet, a forgalmasabb utakon a személykocsik 20, a teherautók 6 km/órával haladhattak, a járműveket üzemi és kézifékkel, első-hátsó lámpával és dudával kellett felszerelni. Ekkor adták ki az első vezetői és forgalmi engedélyeket (1901-ben 49 vezetőnek és 38 járműnek) s a rendszámtáblákat is, bár nem mondták meg, hová kell elhelyezni azokat. Azt is előírták, hogy menet közben állandóan dudálni kell, s hogy a parkoló kocsikat tilos őrizetlenül hagyni.

Az első autót gyártó üzemek közt volt a Podvinecz és Heisler Malomberendezések Gyára, amely 1904-ben kezdett személykocsikat készíteni egy aacheni gyártól kapott tervekkel és alkatrészekkel. A Phönix nevű modelljükből - 1904-11 között - harmincat gyártottak.

Csonka János 1900-ban háromkerekű motoros levélgyűjtő járművet konstruált a Postának, tengelykapcsoló és sebességváltó nélkül, igen egyszerű szerkezettel, mivel a javításhoz nem volt szakember. A 2,3 lóerős triciklik főleg Pesten jártak, vezetőjük mellett 50 kilós postazsákkal, csúcssebességük 25 km/óra volt. 1900. november 19-től 25 évig álltak a Posta szolgálatában, ezeken jelent meg az alumínium szerkezeti anyagként.

A Magyar Kir. Posta- és Távirdaigazgatóság 1903-ban írt ki nemzetközi pályázatot postaautók beszerzésére, erre a vezető autógyárak legújabb típusaikat küldték. A zsűri egyhangú elismerését mégis Csonka János konstrukciója vívta ki, s a megrendelést is ő nyerte el. Kocsijainak négyhengeres motorja, két blokkból összeszerelt iker-hengertömbje, differenciálműve, két lánckerekes hátsótengely meghajtása, sorosan kapcsolt sebességváltója volt, s golyóscsapágyat alkalmazott mindenütt. A győri Magyar Waggon és Gépgyárban folyó szerelést Csonka vezette, megalapozva a későbbi Rába autógyárat.