Most, hogy így helyére tettük, amit kellett, nézzük hát, mit láttunk tesztautóinkban, amelyek sorrendben a következők voltak: 1.6 TS, 1.9 JTD, végül TI. No, ennek megfelelően pipáljuk is ki őket, sőt, poéngyilkosan az sem titok, hogy egyre csak jobb és jobb 147 Alfa került a kezeink közé, lábaink alá.

Forrás: [origo]

Hej, de szép őszünk volt!

Igen, a Ti-ről is lehull a lepel, hamarosan. Arról, amelyiket a legnehezebb szívvel adtuk vissza. Ja, egybként mind a három próbált 147-es Distinctive, azaz a legmagasabb felszereltségi szinten járt nálunk, sőt.

1.6 TS

A maga nemében király. Őszinte, 1.6-os, dupla vezérműtengelyes benzines blokk, a kettő közül az erősebbik, 120 lóerős. TS, Twin Spark, ikergyertyás, ami azt jelenti, hogy mindegyik hengerben két-két gyújtógyertya adja a szikrát, hatékonyabbá téve az üzemanyag elégetését, valamint (elvileg) csökkentve a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást. Környezetvédelmileg az Euro3-as normának felel meg.

Alacsony fordulaton azzal együtt is kevés, hogy nem nagyon van nála fickósabb egyhatos. Ha már elindult, végül is egész hamar, picivel több mint 10 másodperc alatt gyorsítja 100-ra az 1,2 tonnát, közel 200-as végsebességre képes, ergó nem könnyű érteni, mit is panaszkodunk. És a hangja is szerethető: nem tolakodóan hangos, de van, él, imád élni - zene ez, nem zaj. Úgy 4000-es fordulattól 6000-ig tombolnak a lovak, fogy az út, a sofőr sportszíve némi dobogásba is foghat. Tovább forgatni - mondjuk 7000-ig - sok értelme nincs, GTA kell ahhoz, hogy.

Forrás: [origo]

Üljön be a 147-es autósmoziba!

De akkor sem hozza ez a párosítás azt, amit igenis elvárunk, ínyencen követelünk a márkától. Egy-egy rövid, de jóízű autózásra azért alkalmas, közben bebizonyosodik, hogy futómű-építésben Alfáék még mindig az élről figyelik a történéseket. Ha puhább, komfortosabb is lett elődjénél, még így is szédületes kanyargózásra csábító, úttartása stabil, remek. A kormányzás direkt, a fék bőven elég, precíz, az ötsebességes váltóhoz tán meg azért nem nagyon nyúltak a mérnökök, hogy akadozzék, és emlékeztessen valami a régi szép időkre.

Az élményszerző körutakon bosszantó, hogy a sportostól, az ideálistól - szerintem legalábbis - messze van az üléspozíció - átlaghasználatban ez nem tűnik föl. A fotel nagy, puha, kényelmes, lehetne kissé keményebb, oldaltarthatna jobban. A mikroszálas Alfatex anyaga - mint az összes matéria a beltérben - finom, minőségi érzetre, tapintásra, szemre is. Összeszerelésben a 147-nek javulnia kellett, javult. A műszerfal szép. A középkonzol szép. Az ajtók, a kárpitozások szépek. A volán szép, nagyon (és milyen jó fogású). Baromi jó érzés a "kis" Alfában lenni.

Remek, de nekünk nem elég benzinmotor > iPod a pohártartó helyén

Ami a helykínálatot illeti: üti a kategória átlagát, négy ember gond és fájdalmak nélkül elfér. Fej, tor, potroh, minden. A kesztyűtartó, az ajtózsebek, a rekeszek, a fiókok, a pohártartók láttán sincs miért különösképp szomorkodni. Aztán, ha az ötödik ajtóval és a mögötte lévő csomagtartóval kell foglalkozunk, hát el is érkeztünk az autó gyenge pontjához, mert. Nincs már mélyedés, nehezen, koszolódva nyitható csak a fedél (például az ablaktörlőbe kapaszkodva). A perem magas, a raktér szűkös, 300 liter se. De ennyi, jómagam például csak azért emelem ezt ki, mert muszáj. Nekem elég ez a csomagtartó.

A Distinctive felszereltség gazdag, többek között kétzónás automata klímát, hat légzsákot tartalmaz. Olyan extra is rendelhető, mint a minden izéval kompatibilis, kivehető-betehető iPod, töltsünk le jó sok bármit, adathalmazt, zenevilágot, fejegységről vezéreljük, kaja-pia.

A bal oldali képre szívesen, a jobbosra mérgelődve emlékszünk

No, ennyit az egyhatosról. Ja, fogyasztása kímélve, csigában, vidékütt kavirnyálva 9, zúzva, sokvárossal 12-13 liter 100 kilométerenként. Nekem, ha már benzines, legyen erősebb, minimum a 150 lóerős kétliteres. Pláne GTA.

1.9 JTD 16v M-Jet

Zseniális motor, zsír kombináció. Nem Uni-, hanem Multijet befecskendezés, változó geometriájú turbó töltőlevegő-hűtővel, közös nyomócső, 150 lóerő, 305 Nm, 9 másodperc alatti gyorsulás 100-ra, 200 feletti végsebesség. És rugalmasság. És kábé 2500-tól 4000-ig bitang tolás. És hatsebességes váltó. Az utsó fokozatban 170-nél is többet megy 3000-nél. Csendben, takarékosan. (Sport)szívet melengetően.

Szenzációs motor, hiperszuper kormány

Ha valamit fel lehet néki róni, az az, hogy tökalacsony fordulatról még nem lódul meg - ebben vannak jobbak. De följebb már kevesen, vagy nem is. És dízelhangilag is izgalmas, élvezetes. Mint a GT-ben. Nem volt még szó a segítő elektronikáról. ASR, a kipörgésgátló kikapcs, de a VDC (értik, az Alfa ESP-je, menetstabilizálója) továbbra is felügyel, így aztán eszement száguldozás, vakmerően fölösleges mutatványok sora "kell" a bajsághoz. De ilyet ugye senki nem csinál.

Kanyarokban, szenvedélyes féktávokon persze meg-megindulhat a 147-es feneke, tánci van, de könnyen és mosolyogva korrigálható a (haha, direkt) hiba. A kormányzásról még egyszer áradozzunk: parádés! Max. kettőt tekerhetünk a volánon, nehezebb is, mint a bevásárlós fajták - hátránya a nem kis fordulókör-átmérő. A lendületes stílushoz, a gyors váltásokhoz lökjük hátra a (feláras) könyöktámaszt, úgy az igazi.

Forrás: [origo]

Minden idők egyik legszebb, legsikerültebb Alfa Romeója

Kevésbé erőteljes dízelmotorral is kapni a 147-et, de ez az ajánlott darab. Átlagfogyasztása 7-8 liter között, inkább 7, károsanyag-kibocsátása jóval alacsonyabb benzines testvéreinél, besorolása nyilván Euro4-es.

TI

Hohó, és van még jobb! De mi ez? Nem, nem GTA, de akkor is, ez, ez, ez gyönyörű, így, ebben a piros ruciban meg egyenesen dögös, nagyon bejövős. Még szebb felni a peres gumikon (215/45 R17), kis szárny, és a TI felirat. De milyen motor hajtja ezt a 147-est? Mert az nem derül ki. Hát az 1.9-es, 150 lovas, halleluja. A TI sportcsomag pedig sportfutóművet, sportfékeket, GTA-bőrbelsőt ad.

Forrás: [origo]

Ja, hülye helyen van az ülésfűtés gombja...

Hát ez aztán végképp a dobogó tetejére röpíti a 147-est, amennyire sportos, annyira elegáns tőle. Vezetésileg még feszesebb a kocsi, megjelelenésre is ötös, érzetre dettó. A 630 ezres felár a konkurenciához viszonyítva pedig nem vészesen sok. Tesztautónk mondjuk további hasznos vagy kényeztető extrákkal volt kitömve (xenon lámpa, Bose hifi), ára így már 8 millió fölé ugrott.

Ajándék

Összegzésképp: ha valaki megteheti, hogy ennyi pénztől váljon meg egy nem nagy autóért, amelybe öt felnőtt csak rövid távra jöjjék össze, és nem költözéshez kell, hát semmiképp se hagyja ki a számításból a 147-es Alfát. A 156-osnál alig kevesebb (a 159 azért már nagyon más osztály), a GT-nél praktikusabb, de szintén bombázó. Ha már megvan, ajándék, de az lehet az utca népének, az autók, a műtárgyak szerelmeseinek is. A sárga irigységet most hagyjuk.

Forrás: [origo]

A feketén hagyott tükrökért én kérek elnézést

Az utódjáról napvilágot látott grafikák meg a kiszivárgott infók alapján a 149-es valami teljesen más lehet majd, de az biztos, hogy ezerszázalékig alfás. Csak lenne nagyobb a tükre, mint a 159-esnek. Karakter, tradíció, Cuore Sportivo, ez esetben nem elcsépelt szavak. Ó, lécci valakik cáfolják meg, hogy az átlagosnál komolyabb a márka és a modell értékvesztése, és, hogy bírja a strapát soktízezer kilométeren át.

Kántor István