Mindenből a legjobbat - Iso Rivolta

Vágólapra másolva!
Szinte szokványos a történet: egy gazdag autóbolond elhatározza, hogy megépíti a tökéletes túrakocsit. Kevésbé szokványos fordulat: a terv végrehajtása sikerül, az olasz Iso autók koruk szupergépeivé válnak. Egy magyar tulajdonú példány kipróbálása kapcsán eleveníti fel a különös históriát Bernáth András. Fotó: Papp Zoltán.
Vágólapra másolva!

forrás: Veterán Autó és MotorHajdan az autókvartett egyik ásza volt az Iso Grifo, amelyről emiatt aztán minden, a hatvanas években gyerekeskedő magyar tudta, hogy létezik, ám csak kevesen ismertek olyan embert, aki látott volna élőben ilyen autót. Akadt például osztálytársam, aki azt állította, hogy az Iso Rivolta egy FIAT-sportkocsi neve, bár többen hülyének mondták emiatt, kijelentve, hogy Olaszországban gyártott, de amerikai autóról van szó, amellyel az "amik" a Ferrari-vevőket akarják átcsalogatni magukhoz.

A tájékozatlanság végül is érthető, nagyon kis üzemről van szó, amely összesen 12 éven át foglalkozott autógyártással, és az előállított mennyiség mindössze 1669 példány. Van még harminc vitatott darab, ezek gyártási dokumentumai elvesztek, így nehezen bizonyítható a létezésük, jóllehet ezeket hozzávéve is kétezer alatti a szám.

Hűtőszekrény, robogó

forrás: Veterán Autó és MotorRenzo Rivolta, a kivételes tehetségű férfiú jómódú családba született 1908-ban. Édesapja egy Torinóhoz közeli városkában fafeldolgozással foglalkozott, s végül is logikus lett volna, ha fia ugyanezt ezt a pályát választja. Nem így történt, Renzo 31 évesen egy hűtőszekrényeket és fűtőberendezéseket gyártó cég, az Isothermos tulajdonosa lett.

Úgy gondolta, a közelgő háború miatt a hűtőszekrények egyre keresettebbek lesznek. Tévedett. Tetejébe, a Genova közelében lévő gyárat el kellett költöztetni, mert az amerikai repülőgépek bombatámadásai egyre nagyobb veszélyt jelentettek. 1941-ben Rivolta megvásárolt egy lepusztult villát a Milánóhoz pár kilométerre lévő Bresso városkában, s ott folytatta a munkát, meglehetősen szokatlan körülmények között, az épület földszintjén is műhelyeket berendezve.

A második világháború után Olaszországban kitört a robogóláz, s ebből a mozgalomból Renzo Rivolta is kivette részét. 1948-ban már gyártották az Isothermos Furetto nevű, 65 cm3-es motorral szerelt kis járművet, aztán következett az Iso 125, az Isomoto és az Isoscooter. De Renzo Rivolta messzebbre nézett.

forrás: Veterán Autó és Motor1950 márciusában benyújtotta törpeautó-szabadalmát, s a jármű Isetta néven lett ismert a világban. Az egyik Iso robogó 200-as, kétütemű motorjával készült kocsi sorozatgyártása 1953 áprilisában kezdődött. Hamarosan kiderült, hogy a sikeres konstrukció az olasz közönség szimpátiáját elnyerte, de az új 500-as prototípusán dolgozó FIAT kevésbé lelkes. Ott tettek keresztbe, ahol tudtak, így aztán, amikor 1954-ben egy napon távirat érkezett a BMW gyárból, amelyben bejelentették, szeretnék megvásárolni az Isetta licencét, nem volt kérdéses a válasz.

1954 végén, alig több mint ezer kocsi legyártása után a gépeket, a szerszámokat és az alkatrészeket Bajorországba szállították. A licencet Rivolta később eladta Belgiumba, Franciaországba, Spanyolországba, Angliába, s gyártottak Isettát Brazíliában, Sao Paolóban is.

Rivolta következő ötlete a kisáruszállító volt: három- és négykerekű szállítóeszközöket készített Isocarro, Autocarro néven. A motorkerékpár-üzletből sem akart kimaradni, és a robogók mellett 125-500 cm3-es motorral készült kétkerekűket gyártott. Ez utóbbi vállalkozás nem volt túl gyümölcsöző, ezért a kisautók után kapott royalti-bevétel befektetésére Renzo Rivolta új területet keresett. Úgy látta, a második világháború utáni szegénységkorszak hamarosan véget ér, és egyre nagyobb igény lesz drága autókra.

Lehet, hogy saját magából indult ki? Két különleges kocsija volt, egy Maserati 3500 GT és egy Jaguar Mark VIII. A Maseratit megbízhatatlannak találta, a Jaguar esetében pedig az úttartás nem tetszett neki. Elképzelései állítólag az 1961-es frankfurti autókiállításon erősödtek meg, amikor fültanúja volt két amerikai úr csevegésének, akik azon elmélkedtek, hogy az ideális GT kocsi Amerika számára egy európai autó amerikai motorral. Régi barátját, Nuccio Bertonét hívta segítségül.

forrás: Veterán Autó és Motor

Bertone az Alfa Romeo Giulietta Sprint tervezésével robbant be az olasz karosszériarajzolók élvonalába, s Rivolta elképzeléseit hallva megmutatta neki a Gordon GT-t. Ezt a kocsit egy megrögzött brit autóépítő, John Gordont készítette, barátjával, Jim Keeble-vel, Chevrolet Corvette motor beépítésével. A karosszériát a Bertone-műhely egyik fiatal formatervezője, Giorgetto Giugiaro rajzolta. Gordon pénzügyi támogatót keresett autója gyártásához, s mivel Angliában nem járt sikerrel, Olaszországban próbálkozott.

Tárgyalásokat folytatott Rivoltával is a közös előállításról. Nem tudtak megegyezni a karosszériaméreteket illetően (Rivolta szeretett kalapban beszállni az autójába), így mindenki ment tovább a maga útján. Renzo Rivolta pontosan tudta, milyen autót akar. Legyen benne a Jaguar, a Maserati és a Ferrari összes jó tulajdonsága, s legyen négy használható méretű ülése. Igazi Grand Tourismo kocsit akart.