Kettővel jobb - Mazda5 dízel menetpróba

Vágólapra másolva!
Alig pár hete mutatta be a Mazda legújabb kompakt egyterűjét, akinek tetszik, benzines motorral nemsoká itthon is megveheti. A most próbált dízelekre picit többet kell még várni, de bizony megéri.
Vágólapra másolva!

Képgaléria Mazda5-tel, fűvel-fával

Fura, mert ugye a kompakt egyterű Mazda5 dízelváltozatainak első próbájára voltunk hivatalosak. A benzines modelleket Koncz kolléga már menetpróbálta - emlékeznek? És most én is. Mert az úgy volt, hogy az olajos elsőtesztnek Graz és környéke adott otthont, oda meg kishazánkból csak el kellett jutni valahogy - hát benzines Mazda5-ösökkel. Na így viszont az történt, hogy a szerencsének meg a csereberéknek meg mindennek köszönhetően vezettem mindkét benzinest és mindkét dízelt is, mondom is először, gyorsan, szép sorjában, mit is tapasztaltam.

Értelemszerűen a Budapest és az osztrákok második legnagyobb városa közti út volt a hosszabb, főleg autópályával, de a festői dél-stájerországi kirándulások alatt is sztrádáztunk, meg falvak, kis szerpentin, miegymás. Íme tehát egy kis Mazda5 motorshow címszavakban, lényegileg:

Budapest-Graz > Mazda5 1.8i: a kisebbik benzines, 116 lóerő és 165 Nm (5300-as, illetve 4000-es fordulatnál). Pörgős, nem erős, de bőven elég. Átlagfogyasztás 10 liter körül, de rendesen taposva, klímával (na ezek a kitételek mindegyikre vonatkoznak). Józan utazótempónál még nem hangos, sietősen viszont nagyon is. Rugalmasságban marad el a legdurvábban. Mindezzel együtt nem rossz választás, és hangsúlyozom, csak a motorizáltságról van szó. Negyedik hely, épp csak lecsúszik a dobogóról.

Graz-Graz > Mazda5 CD143: ő a kétliteres dízelek erősebbike, a High Power 143 lóerővel (3500-as fordulaton) és 360 Nm maximális nyomatékkal (2000-nél). A legjobb, nem vitás. Gyorsulásra, rugalmasságra, hangra, járásra, fogyasztásra (egál a kisöccsével), végsebességre, tartósan nagy utazótempóra, mindenre. A 360 Nm parádé, betyármód megindítja az 1,6 tonnát, húzza kifelé a kanyarokból, az előzés véle gyerekjáték, élvezet. Zajilag, fogyasztásilag is sokat segít a hatgangos váltó. Aranyérem.

Graz-Graz > Mazda5 CD110: ő pedig ugye a kisebbik, a lebutított olajos, a Standard Power 110 lovat mozgósít, és 310 Nm a nyomatékcsúcsa hasonló fordulatszámokon, mint izmosabb testvérénél. Hét liter százon, ez a nagy erénye, meg az, hogy uszkve 300 Nm ottan van nekünk már 1500-tól, és az jó. Szépen, erőlködés nélkül teszi a dolgát, nem kiabál, csak dolgozik. A váltó itt is hatos. Ezüst.

Graz - Budapest > Mazda5 2.0i: és akkor az erősebbik benzines 146 lóval (6000-es fordulaton) és 185 Nm-rel (4500-nál). Az egynyolcasnál nem annyival jobb és erősebb, mint azt a számok alapján várnánk. De jobb és erősebb. Mitfárerem szerint (aki rövid időre maga is megkaparintotta a kormányt, neme pedig nem férfi) könnyen röpíti a kasztnit, nehéz vele lassan menni (ühüm, 160-180-nál), szóval nyilvánvalóan pozitív az összkép. A fedélzeti számítógép által közölt 12 literes fogyasztást tudjuk be az ólomlábaknak. Hatsebességes váltó kéne bele. Dobogó alsó foka.

Forrás: [origo]

No ennyit a motorokról. Az MZR-CD dízelekről még azért pár szó: közös nyomócsövesek (befecskendezés akár 1800 bar nyomáson), turbósak, alapból karbantartásmentes részecskeszűrősek (DPF), nem zúdítják a kormot, Euro IV. Járásuk valóban finom, csökkentett rezgés, zaj, étvágy (módosított dugattyúk, 16,7:1 sűrítési arány). Pontos (alap)adatok a cikk utolsó oldalán, és még annyi, hogy a kisebbik, Standard Power dízel esetében adódhat a kérdés: ez a 110 lóerő (pláne, hogy a padlólemez meg közös a Mazda3-mal) miért nem a Forddal és a PSA-val közös 1.6-osból származik? Mert nem, abból úgyis alig győznek eleget gyártani, ez a kétliteres meg saját fejlesztés, büszkék rá, joggal.