Uralkodó - BMW 535d

2005.09.06. 15:52

Már ülök benne, megyek vele, felettébb óvatosan. Hamar levágni, hogy ez az autó, amit egyszerűen mindenki megbámul, annyira ott van. Annyira BMW. Még a korosodó osztrák úriember is elismerően mosolyog, és nem tágít mellőlem az Üllőin - egy M5-ben szerénykedve... Brutálagresszív, gyönyörű. Parkolok, farkasszemet nézünk, én általában nem vagyok ilyen, de. Úgy érzem, be akar kapni, lenyelni, felőrölni és csúnyán kiköpni. Vesebetege lettem.

Oldalról persze a félelmetes kerekek dominálnak. Nem is értem, olyan egyszerű az autó vonalvezetése. Éppen ezért maga a tökély. Ahogy a hátsója is. A hármasé nekem - a lámpák miatt - elszabott, a hetesé túl nagy, ez így bezzeg nagyon rendben van. Még az is tetszik, hogy nem dupla-dupla a kipufogója, az már sok lenne a jóból.

Kész. A nem sportkocsi-kategóriában ennél sportosabb test, alak, forma nem hiszem, hogy van. A másik meg az, hogy ezt, őtet optikailag tuningolni kvázi baromság, fölösleges, már-már büntetendő - leszámítva a gyári M-csomagot. Lelki szemeimmel, ha lennének, látnám a tengerentúli (vagy szovjet) reppereket, neppereket nyakukban, kezükön, lábukon, fülükben, szemöldökükben, egyéb testrészeikben a mázsányi fuksszal, amint Bömösükre rázúzzák a még nagyobb kerekeket, az aranyfelnit, jaj.

Forrás: [origo]

Mondjuk az sem semmi, ami idehaza tapasztalható BMW-ileg. De hagyjuk, gyönyörködjünk inkább hosszú percekig a papucsokban - a tesztautó 18-as felnijeire elöl 245/40-es, hátul 275/35-ös, defektmentes gumit húztak. Észveszejtő. Tökhülyeség, meg egyáltalán nem praktikus (magyar "utak") meg iszonyat pénz, de akkor is. Mesés. Meg még ott azok a drabális féktárcsák és -nyergek, és visszakúszva hátra azt se nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kipufogó az M-esek fele, a fél felében pedig ott egy kis szelep, nyit és zár, zenél.

Hopp, újfent elöl vagyunk - nyissuk hát föl a motorháztetőt! Az 535d típusjelzés csalós, hiszen ez is "csak" egy háromliteres, hathengeres, mezei dízelmotor (részecskeszűrővel, beépített üzemanyagfűtéses üzemanyagszűrővel, pöccre induljon Moszkvában), viszont a 30-ashoz képest neki van még egy turbója (változtatható geometriájú kettős turbófeltöltő), és hát a különbséget valahogy meg kellett mutatni. Én mondjuk az 530btd, de minimum bd név mellett döntöttem volna, biturbódízel, de sok betűt nem szokás, nem BMW-szokás a számok mögé aggatni, ráadásul meg ki sem kérték a véleményemet, amikor.

Forrás: [origo]

Szóval két turbó dolgozgat azon, hogy 535d-nk úgy közlekedjen, ahogy, mégpedig együtt vagy külön. A kisebbik feltöltő alacsony fordulaton igyekszik feledtetni velünk a turbólyuk létezését, majd belép a nagyobbik is, hogy aztán 2500-as fordulattól egyedül ő végezze el a piszkos munkát (maximum 1,8 baros töltőnyomással). Dízelektől szokatlan 5000-es értékig lehet elforgatni a motort, a folyamat pedig majdnem olyan, mint a benzineseknél.

Az 560 Nm-es nyomatéktengerből több mint 500 már 1500-tól a rendelkezésünkre áll, 2000-es fordulattól pedig minden a miénk, az egész világ. A 272 ló 4400-nál tombol, ez is igen magas érték a kategóriában. És a motor járása, hangolása, megkockáztatom azt a szót is, hogy stílusa, szóval a mindene egyben a sofőr mindene is, hiszen bitangmód húz az elindulástól a végsebesség közeléig, nincs komoly torpanás, nincs elerőtlenedés, semmi cécó, pusztán sportosan limuzinos, túrásan luxus, szemtelenül egyértelmű, nemnormálisan tiszta demonstráció.

Forrás: [origo]

És még hangja is van hozzá. Erőművi. Isteni. Olyan garázsmetálos, muszájból elfojtott. Eszement gázreakcióval. És az eredményféleségek: minek is tagadnám, de nem is egyszer óra szerint 257-tel haladtam akkora biztonságérzetben és olyan magától értetődően, hogy azt még most sem tudom hová tenni. Természetesen csak pártíz másodperc erejéig, de akkor is. Egy, a megengedettnél azért szintén jóval tempósabb sztrádázásnál is meg olyasmik vannak, hogy gázpedálra rálép, és mindig útban van valaki. Hogy lehet ilyen lassan menni a belső sávban? Kábé 170-nel... Tényleg emelkedőn vagyunk? Ésatöbbi.

Azt kell, hogy mondjam, autópályán verhetetlen az 535d. Kényelem a köbön, de nem az a nyúlós, elértem az utazót és tartom, hanem az a bármelyik pillanatban annyival tépek, amennyivel csak akarok és tudok (a lehetőségekhez mérten). Amúgy meg a korrekt 130-140 pontosan olyan, mintha állnánk. Hang, zaj, vibráció nulla, és ott a tudat, hogy majd' kétszer ennyivel is akár, ha. Zseniális.

Forrás: [origo]

És akkor arról még szó sem volt, hogy mindeközben 10-11 liter az átlagfogyasztás, ami ehhez a pusztító erőhöz (és hát a méretekhez, a tömeghez, illetve az osztályhoz viszonyítva) nevetségesen kevés. Finoman eldöcögve (azaz simán tartva bárki és bármi más sebességét) a gyári érték közelében is tartható az étvágy, ami már kvázi idegesítő. És az sem mellékes, hogy nem kell sűrűn tankolni - ez is kényelmi plusz, nem is kicsi.

És egyáltalán nem hiányzik a kézi váltó - a hatsebességes automatát csak szeretni lehet a röpke megszokás után. Városban pláne üdvös - kell a francnak az a fránya kuplung. Onnan szabadulva meg érdemes sportos állásba tenni a kart, vagy hát motoszkáló jobbunkat is aktiválhatjuk, fel és le, szekvenciálisan, jó játék. Miként a DTC gomb is, amellyel köszönettel visszautasítható az elektronika segítsége. Egy nyomás, és még több az élvezet, még vadabb a hátsó kerekek tánca, nyomva tartás, és ember legyen a talpán, aki. De aftung, ésszel, mert az 535d tényleg durva, nagyon.

Forrás: [origo]

A futóműről, a fékről, a kormányzásról szintén csak magasztalva tudnók szólni. Utóbbiból ráadásul aktívat is rendelhet a vevő, és azt fogja tapasztalni, hogy minden helyzetben uralja a járművet, az út minden centijét érzi, parkolásnál meg a szokásosnál sokkal kevesebbet kell tekergetni a volánt.

Még a parkolásról, a manőverezésről, a városról jut eszembe, hogy az ötös még éppen akkora, hogy nem okoz állandó fejfájást a mindennapokban. Persze kell a radar, "sokba fáj" egy kis padkázás is. De pénzügyekről majd a végén, addig még arról pár szót, hogy a külsőhöz és a menetteljesítményekhez képest a beltér picit csalódás, lehetne kevesebb a műanyag, több és praktikusabb a tárolórekesz. Viszont itten meg az ülés az abszolút kárpótlás. Én ilyen jó, kényelmes és mégis sportos fotelben még nem csücsültem! A tesztautó feláras, főfőnöki ülése ugyanis minden létező irányban és elemében mozog, hogy elektromos és bőr, evidens.

Forrás: [origo]

A többi puccos extra ugyancsak az, nem is sorolom. Lényeg, hogy jókedvvel száll be, utazik, majd kényszeredik ki belőle Fortuna kegyeltje. Ja, hely is van bőven, hátul is - kedvenc csomagjaink is vidáman és sokan elférnek. Nyilván legszívesebben ők is előre merészkednének, vezetnének, markolásznák a nem nagy és nem vékony volánt, nyomkodnák a nem kevés, de könnyen tanulható gombot multikormányostul, I-Drive-ostul, mindenestül, bámulnák a Head-Up-Displayt, a szélvédőre vetített adatokat, parancsokat, a 257-es értéket látva szemlesütéssel egybekötött vigyorhullámon lovagolva, aztán józanodva agyhelysorvasztót fékeznének, vigyázni másokra, mindenkire, meg a jogsira is, jaj, vinni kell vissza az autót, lejárt az idő.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK