110 éve halt meg Adam Opel

2005.09.06. 11:22

Száztíz éve halt meg Adam Opel német iparos, a nevét viselő autógyár alapítója. A sors iróniája, hogy a névadó már nem érhette meg az autók gyártását, ráadásul gyűlölte a kocsikat.

Adam Opel 1837. május 9-én született Rüsselheimben egy lakatosmester fiaként. Apja műhelyében tanulta ki a szakmát, majd a szokásoknak megfelelően húszévesen európai vándorútra indult, hogy ismereteit gyarapítsa. Tapasztalataiból azt a következtetést szűrte le, hogy az embereknek két dologra lesz mindig szükségük: ételre és ruhára. Szakmájához a második állt közelebb, így érett megfontolás után úgy döntött, hogy az akkoriban még újdonságnak számító varrógépekkel fog foglalkozni. Párizsba ment hát, ahol kitartásának köszönhetően egy varrógépgyárban szerzett munkát, sőt egy idő múlva egyik öccsét is idehívta. Két év alatt kitanulta a gyártás folyamatát, s jónéhány újítás terve is megérlelődött benne.

1862-ben visszatért Rüsselheimbe, ahol az atyai műhely már kicsinek bizonyult, ezért Adam egy rokonuktól bérelt istállóban kezdett dolgozni, 1863-ban csatlakozott hozzá Párizsból hazatért öccse is. A varrógép prototípusa fél év után, teljesen saját tervezésű és készítésű alkatrészekből készült el, a következőt már sikerült eladniuk is. Igaz, nem nehézségek nélkül: a portékáját szállító Opelt a munkájukat féltő szabólegények megdobálták, így nem tudta teljesíteni a rendelést. Az üzlet azonban lassan beindult, olyannyira, hogy 1867-ben már saját telkén kétszintes gyárépületet tudott felhúzni, amelyben negyven munkást foglalkoztatott. Egy évvel később megnősült, egy francia gyáros lányát vette el, s a hozományból tovább bővítette az üzemet. Amire szükség is volt: az 1870-es porosz-francia háború kitörése megnövelte a keresletet, szinte nem győzték gyártani a varrógépeket, köztük a feleségéről elnevezett Sophia márkájút. 1899-ben adták el a félmilliomodik, 1911-ben pedig az egymilliomodik Opel márkájú varrógépet.

Opel terjeszkedni kezdett, több francia cégbe is betársult, és új termékeken kezdte törni a fejét. Párizsban látott az utcán egy nagy kerekű járművet, a velocipédet (a mai bicikli elődjét), és rögvest rendelt is egyet Londonból. A darabokban érkezett járművet a gyárban összerakták majd kipróbálták, de sem Opel, sem öt fia nem tudott nyeregben maradni. Megpróbált hát túladni rajta, és ekkor érte a meglepetés: majdnem kétszer annyit kapott érte, mint amennyibe neki került, azaz a varrógépeknél jóval nagyobb nyereséget termelt.

1887-ben két idősebb fiát Angliába küldte az új iparág tanulmányozására és azok a legújabb modellekkel tértek vissza. Hamarosan elkészült az első Opel-kerékpár is, nem sokkal később piacra dobták a kiskerekű, biztonságosabb és a háromkerekű bicikliket is. Az új közlekedési eszköz elbűvölte a közönséget, az igények kielégítésére az üzemben külön kerékpárgyártó részleget hoztak létre. Opel fiai maguk is népszerűsítették a gyár termékeit, mindannyian több díjat nyertek kerékpár-versenyeken. Az 1920-as években napi 4000 kerékpár készült a gyárban, amelyet a harmincas években eladtak az NSU-nak - igaz, akkor az Opel már Európa legnagyobb autógyára volt.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK