Hát, továbbgondolva azt, amit az előttem szóló felvezetőjében lefestett: apa csak azért parkol a garázs előtt, azért nem állt be, mert az ízes ebéd (és a megérdemelt szieszta) után elugranak a sógorhoz megvizsgálni, tényleg olyan jó lett-e az idei bor, és visszafelé majd anya vezet, ha jól viselkedik. Meg muszájból, mert a megvizsgálás bizonyára jól fog sikerülni. De oda feltétlen ő, a családfő a sofőr, és kicsit azért majd sietni fognak, érzéssel, finoman, ahogy kell.

Úgy gondolom, hogy egy Avensis-tulaj mindenképp garázsban tartja kedvencét, legföljebb csak az első napokban-hetekben parádézik véle a szomszédok előtt, hogy. De javarészt tető alatt, biztonságban, lakat alatt alszik a drága, apának pedig elég a tudat, hogy egy kifinomult, irtó korszerű, opcionálisan gyors, de alapból kultúrált, visszafogott, középkategóriás családi autója van nekije. És japán.

Forrás: [origo]

fotók a kombiról > a szedánról > videó

A Toyota új, 2.2 D-4D turbódízel erőforrásával hajtott Avensisét jómagam szedánként, a gyengébbik, 150 lóerős változatban hajtottam egy pár napig. A nemzetközi menetpróbán volt dolgom az izmosabbal, kombival is - igazából külön örültem neki, hogy most egy nem csúcsfelszerelt nagyágyút, "csak" a modell várható bestsellerét próbálgathatom. Hiszen nyilván ezt veszik majd többen, és főleg az ár miatt. Meg azért, mert a 150 lóerő is bőven elég, és nincs akkora különbség a lépcsőfokok között.

No, a Toyotának ugye nem volt versenyképes dízele a kategóriában, ezért aztán kihozta a 2.2-es D-4D-t, ráadásul kétféle teljesítménnyel (sőt, a kettő az három, mert a Corolla Versóban 136 lóval is kínálják.) Az eddigi egyetlen olajost, a kétliterest 116 lóval lehetett megvenni - kevés volt, elment a konkurencia. Amelynek csupán a szintén japán vonulatáról pár szót ejtve: a felpiszkált, új Mazda6 is kemény a High Power dízelével (2.0 MZR-CD, 143 LE, 360 Nm), a Honda Accord meg egyértelműen sportosabb karakterű az ő 2.2-esével (140 LE, 340 Nm).

Forrás: [origo]

És akkor visszakanyarodva a Toyota Avensishez: a VVT-i benzinmotorokba sem nagyon lehet belekötni, de ezek a D-4D mocik csúnyán verik őket. Ez a 150-es is, amely 310 Nm-es nyomatékát 2000-től 3200-ig biztosítja, de alacsonyabb fordulatról is zokszó nélkül megindul, tol és tol, és iszonyat halk. Nem zörög, nem vibrál, nem morog, nem dohog, nem kerreg, nem csörög. Mellé bőven 200 km/h feletti a végsebesség, bőven 10 s alatti a gyorsulás százra - derék. És szerény étvágy, no meg környezetbarát technológia.

A futómű komfortos - egy kis rángatásnál, hülyülésnél, tempósabb kanyargózás közepette kiderül, hogy tényleg nem feltétlen sporttárs az Avensis. De biztonságos, merev, masszív, és ha netalán jól összetalálkozunk egy kiváló útitárssal, és nem volt betervezve, hát tudjuk, hogy Toyotánk ötcsillagosan törik és véd. A hatsebességes váltó nagyon szerethető, mondjuk a kar lehetne picit rövidebb.

Forrás: [origo]

Külsejéről csak annyit, hisz' már jól ismerjük, hogy ha nem is lendületes, dinamikus és vérforralóan vonzó, de szép, klasszikusan, konzervatívan szép, amilyennek lennie kell célcsoportilag. A belsejéről: a tesztautóban szerencsére nem volt bőr, fának látszó rusnya műanyag is csak kevés, a szövetek, a burkolatok ránézésre, tapintásra, összhatásilag, mindenhogy rendben. Diszkrét elegancia, pompátlan jólét. Az utastér tágas, ha nem is a legtágasabb, a csomagtartó öblös, ha nem is a legöblösebb.

Olyan beleül, belepakol, megy, sokat megy, még sokabbat megy, nincs vele gond, nem is lesz autó az Avensis, ha megunom, lecserélem egy újabbra, egy más színűre, vagy kombira, vagy Versóra, mert állítólag egyterű a jövő, de a klasszikus limuzinforma mindig is megmarad annak, ami, és lehet benne jókat elmélkedni, zenét hallgatni, mosolyogni, felülemelkedni a hétköznapok keservén, a németpártiak orra alá odadörgölni minduntalan a felmérések eredményeit, a franciákat, olaszokat, hogy a koreaiakat, hogy egyebeket ne említsünk, szóval sajnálni, jobb esetben biztatni, hogy váltsanak, japánra, Toyotára, Avensisre akár, most.

Tegyük hozzá, hogy egy Avensist - legalábbis újonnan - nem vehet akárki, a Toyota bizony megkéri az árát. Kvázi jelzi, hogy ez nem egy átlagautó, nem a szokott minőség, illetve hát igenis a Toyotától szokott és elvárt minőség. Gazdag Sol felszereltséggel, 150 lóerős D-4D turbódízel motorral majd' hétmillió forint. Én azt mondom, megéri.

Kántor István