Van olyan Subaru is, aminek nem feltétlenül dolga, hogy mindenkit szétalázzon az utakon. Ilyen a kétliteres Legacy, amely az egyenesekben (esetleg) összeszedett hátrányát azért könnyedén ledolgozza a kanyarokban.

Autósmozi: Subaru Legacy

Ez az a Subaru, amelybe bele se kell ülni, hogy tudjuk: soha nem fogja feltépni az aszfaltot. Oldalainkon egy autó-motoros, szép hosszú cikket már olvashattak a kétliteres Legacyról, abból sok minden kiderült, úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy inkább amolyan különvéleményként firkáljak most ide néhány sort. Szóval.

Ha nekem azt mondják, Subaru, egyből az Imprezára és brutális száguldozásokra gondolok. Az összkerékhajtás, boxermotor kettőshöz agyam általában rögvest hozzácsapja a turbófeltöltést is, pedig a japánok szoktak hétköznapi motorokat is csinálni. Csakhogy én ilyennel korábban még nem találkoztam, egyszer egy STI Imprezával vittek el egy körre, oszt slussz, így nehezen "raktam össze", hogy a Legacyban csak 137-138 ló (attól függ, merre kerekítünk) fog ficánkolni alattam. Nagy test, mérsékelt erő, hát mi lesz velem a Váci úton, amikor a Janik átkiabálnak a túlsó sávból?

Gondolatban lejátszva: zakó. Aztán kiderült, hogy ez nem is annyira biztos, mert a rövid első és második fokozatnak hála azért tartogat meglepetéseket az autó, bár elsőre - mint a kollégák általában - én is úgy éreztem, hogy a kétezres alapmoci gyengusz. Vigyor el, tanakodás sokkal, de a gépet végül abszolút pozitív benyomásokkal adtam vissza.


Elölről és oldalról a Legacy feltétlen híve vagyok, nekem kifejezetten bejönnek a táskás szemek. A hátulnézet már kevésbé tetszik; valahogy olyan az egész, mintha a Chevrolet Evanda popsija lenne, a lámpák és az egész forma a koreai Mercit juttatják eszembe. Ami még nem is lenne gond, hiszen az Evandáéval sem az a bajom, hogy ronda, inkább az bánt, hogy egy viszonylag jó alapból kevesebbet hoztak ki, mint lehetett volna. Hát valami ilyesmi történt itt is.


Baj persze nincs, és különben is: egy olyan autónak, amelynek oldalajtó-ablakait nem csúfítja keret, mindent meg tudok bocsátani. Még azt is, hogy a belső kárpitozás színe nem az igazi, hogy távolsági buszokba való háló jelenti az első ülések tárolózsebét, s hogy a fedélzeti komputer adatai (néha) köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Jó példa erre a fogyasztás, a számítógép szerint 11 liter felett fogyott az üzemanyagból száz kilométerenként, holott rendesen utánaszámolva pontosan 9,8 liter jött ki. Még ez is messze a gyári értéktől, de egyáltalán nem vészes, sőt.


A Legacy belülről különben nagyon rendben van, ez egy igazi családi limuzin. Hátul a fej- és lábtér is bőséges, ketten igazán kényelmesen el tudnak helyezkedni. Az ezüstös középkonzol mindenestül úgy tetszik, ahogy van, ha valamibe bele lehet kötni, az éppen a furán számoló fedélzeti komputer kijelzője. Az ergonómia nem rossz, de örültem volna egy jobb kormánynak, az első üléseket viszont "tenyészteni" kéne valahol, mert nagyon el lettek találva. Az összeszerelés minősége hibátlan (japán autó ez, vagy mi), még a nevetségesen gázos pesti utakon sem zizzent meg bent semmi.


Turbó híján a boxer igazából csak magasabb fordulaton hallatja a hangját, s akkor sem zenél olyan szépen, hogy első hallásra szerelem legyen. A háromliteres SPEC B, na az már ott lehet a szeren mindenileg, de végül is menetteljesítmények alapján erre a sima alapra sem lehet panasz. A XIII. kerületből gyorsan kellett lezúznom Balatonalmádiba, s matricavásárlással, városban kis lassítással alig 70 perc alatt volt meg a túra, vissza: 65. (Nem utánam csinálni, én sem jókedvemből tettem, csak ésszel, vigyázva, mindenkinek érdeke.) A nagy száguldozásban többször keményen vissza kellett pakolnom az egyébként jó, ötsebességes váltót, bírta a terhelést, egyszer sem jött zavarba. Csak a sablon, de micsináljak', ha egyszer ez a helyzet.

Furcsa, de a Legacyban még kilónyolcvan körül is viszonylag csend honol, hallani a szelet, ám igencsak nyomott hangerővel. Normál tempónál az autó a nyugalom szobra, de asse' izgatja, ha gyorsan kell kanyarodni. Az összkerékhajtásnak és a kiváló futóműnek hála embertelen sebességekkel lehet lehetetlen szögű kanyarokba befordulni, kicsit tolja ugyan az orrát, de egy kis korrigálás után arra megy tovább, amerre kell. Említettem volt, hogy képes meglepetést okozni a Legacy, ettől függetlenül simán le lehet gyorsulni; ami viszont egyenesben hátrány, a kanyarban előny, nem kell izgulni, ha az "ellen" egérutat nyer.


A Legacy alapára 6,751 millió forint, aminél akad nem is egy jobb ajánlat a középkategóriában, viszont ezért a pénzért négy légzsákot, aktív fejtámlát, ABS-t, elektromos ablakokat és tükröket, automata klímát, CD-s rádiót valamint alufelnit, azaz gazdag alapfelszereltséget adnak cserébe. Nem kell külön fizetni a metálfényért sem (0 Ft az extralistán), én csak a tolatóradart hiányoltam egy kicsit - nélküle nehézkes parkolni. A magam részéről simán együtt tudnék élni ezzel az autóval, de nem sértődnék meg, ha erősebb motorral kapnám meg ajándékba. Azzal lehet az igazi.

kd