Dakar: Kis begyújtotta a rakétákat

2006.01.03. 10:24

Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan Pickup, 26. hely)

Kis Sándor: "Begyújtottam a rakétákat. Feküdt az autó a pályán, egyre bátrabbak lettünk, úgyhogy röpködtünk, mint a győzelmi zászló a sivatagban. Nagyon navigációs pálya volt, Péter remek munkát végzett és hát a csapatom is, hogy ilyen remek autót raktak össze nekem. Nagyon komoly rejtett akadályok voltak a pályán, így ha Péter elnéz valamit, az komoly probléma lett volna, mert pillanatok alatt árokban találjuk magunkat. Nagyon sajnáljuk, hogy a csapattársam, Laci kiesett. Nekünk, mivel ilyenformán egyedül maradtunk, új taktikát kellett kidolgoznunk, most már nagyon észnél kell lennünk, ámbár jön a T4 kamion utánunk, ha bármi baj lenne, ők segítenek."

"Kedden elkezdődik a klasszikus Dakar, jönnek a dűnék, reméljük, hogy nem felejtettünk el a homokban menni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek félelmeink, mert a homok, a dűne a legnehezebb és legveszélyesebb terep. Köszönjük azoknak, akik drukkolnak nekünk, idáig hallatszik a biztatás Magyarországról, s ez eszméletlen jó érzés!"

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, 33. hely)

Szalay Balázs: "Tegnap megsérült a jobb hüvelykujjam, amikor egy hatalmas kő megütötte az autó alját, úgyhogy kétséges volt, tudok-e normálisan sebességet váltani végig, ezen a hosszú szakaszon. Fájt ugyan a kezem, de szerencsére nem volt nagyobb gond vele, így egész jó tempóban tudtunk autózni. Navigációigényes szakasz volt, de Laci jó munkát végzett, úgyhogy nem tévedtünk el. Az egyetlen gondunk az volt, hogy nem működött a hangosítás, és ez egy ilyen hosszú szakaszon eléggé idegőrlő. Laci végig kiabált és ha abba belefáradt, akkor mutogatott. Egyáltalán nem kapkodtunk, nem kockáztattunk, hiszen ez a Dakarnak még csak az eleje."

Varga Ákos (KTM, 55. hely)

"Bevallom, volt olyan része a szakasznak, amikor megkérdeztem magamtól, hogy tulajdonképpen mit keresek én itt és miért akartam annyira visszajönni. Reggel pokoli hideg volt, majd lefagytam a motorról, utána meg a sérült kezem úgy begörcsölt, hogy alig tudtam fogni fele a kormányt. Próbáltam menet közben tornáztatni az ujjaimat, de az meg életveszélyes volt, mivel egyszerre ezer dologra kellett figyelni. A navigációra, a gyorsaságra, no meg a maximum sebességre."

Jaroslav Katrinak (szlovák, KTM, 15. hely)

"Ez volt az első szakasz Afrikában, úgyhogy próbáltam óvatos lenni, amennyire lehetett. Az itiner a műholdas navigáció hiánya miatt sokkal aprólékosabb mint korábban, úgyhogy nagyon nehéz volt mindenre figyelni. Ráadásul én tegnap elveszítettem a szerkezetet, ami jelzi, ha túllépem a 150 km/órás maximum sebességet, úgyhogy folyamatosan kellett figyelnem a digitális kijelzőt is, hogy éppen mennyivel megyek. A motorosok számára eléggé veszélyes volt ez a szakasz, mivel a hosszú egyeneseket mély árkok szakították meg, és ha egy pillanatra is kihagyott az ember, ezekben hatalmasat lehetett esni."

Szilveszter Zsolt (romániai, KTM, 84.)

"Egy esésen kívül minden rendben volt, ennél gyorsabban semmiképpen sem tudtam volna menni. Sajnos a tankolásnál utolértek az autósok és az ő porukban menni horrorisztikus élmény volt. Az esés azonban nem emiatt következett be, hanem azért, mert egy gödör előtt túl későn fékeztem és egyszerűen beleestem. Szerencsére sem a motornak nem lett baja, sem én nem sérültem meg. Eddig tetszik a Dakar!"

(origo/MTI)

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK