Százhúsz éve, 1886. január 29-én jelentette be a német Szabadalmi Hivatalnál gázmotorhajtású járművét Karl Benz német mérnök. Akkor még talán maga sem gondolta, hogy a DRP 37435 számú szabadalmi okirattal tulajdonképpen az automobil születési bizonyítványát tartja a kezében.

Benz 1844. november 25-én született Karlsruhéban. Családja évszázadok óta a kovácsmesterséggel foglalkozott, csak apja "szédült meg" és állt mozdonyvezetőnek. A kis Carl kétéves volt, amikor apja meghalt, ezután anyja egyedül nevelte. Gépészmérnöki tanulmányait a pénztelenség miatt nem tudta befejezni, ezért a családi hagyományokhoz hűen lakatosképesítést szerzett.

Miután gépalkatrészeket gyártó első önálló vállalkozása csődbe ment, motorok fejlesztésével kezdett foglalkozni. 1878-ban Douglas Clerk kétütemű motorjárt továbbfejlesztve sikerült egy újfajta motor prototípusát megalkotnia. Clerk a benzingőz-levegő keveréket az üzemanyag-szivattyúban hozta létre, Benz viszont külön szivattyút használt a benzingőzhöz és a levegőhöz, s a keverék csak a dugattyúban alakult ki.

1883-ban saját műhelyt rendezett be Mannheimben, ahol rögzített gázmotorokat gyártott és fejlesztett tovább. 1884-ben szerkesztette első önjáró kocsiját, amelyet egy elektromos gyújtású, 0,8 lóerős, egyhengeres négyütemű motor hajtott. (Ekkor már Nikolaus Otto négyütemű motorra vonatkozó szabadalma Daimlerék révén érvényét vesztette.) A világ első ilyen benzinautójának már hűtője és differenciálműve is volt, Benz szíjhajtóműves áttételt és tömör gumi kerekeket alkalmazott. Igaz, csak hármat - a feltaláló egyszerűbbnek tartotta, ha egy kereket kell kormányoznia, mint ha egyszerre kettőt mozgatna bonyolult áttételek révén.

Járműve Maybach és Daimler találmányától függetlenül jött létre, és főleg abban különbözött, hogy Benz automobilhoz illő karosszériát is tervezett, míg Maybach egy kismértékben átalakított lovas kocsiba szerelte motorját. Mindkét konstrukciót 1886-ban szabadalmaztatták, Benz 1896. január 29-én kapta meg motorkocsijára a 37 435. számú német szabadalmat.

A jármű első nyilvános útjára 1886. július 3-án indult el - a feltaláló tudta nélkül, felesége két fiúkkal hajtott Mannheimből Pforzheimbe. Az asszony menet közben mindent megtett, hogy felhívja a figyelmet az alkalmatosságra: benzint egy patikában vett félúton, az elkopott fékbetétet pedig egy cipésszel cseréltette ki. Az "autók Ádámját" 1906-ban Benz jó hazafiként egy müncheni múzeumnak ajándékozta, hiába akarta megvenni sok pénzért az amerikai Henry Ford. A tábla felirata szerint a kiállítási tárgy "a ló nélküli közúti jármű újfajta modellje, amely szervesen egyesíti a futóművet és a meghajtóművet".