Gömbölyű ragadozó - Alfa Romeo 159 SW menetpróba

Olaszországban, közelebbről Genovában próbálgattuk az Alfa Romeo legújabb modelljét, a 159-esből kigömbölyített kombit, az SW magasra tette a lécet: gyönyörű és nagyon fekszi az utat.

Visszakanyarodva a bevezetőhöz: az Alfa a konkurensek előtt tette magasra azt a bizonyos lécet. De ami azt illeti, ugyanezt tette magával is, pontosan akkor, amikor annak idején bemutatta a 156 SW-t. A kijelentés szubjektív, persze, de kombi műfajban annál az autónál máig nem készítettek szebbet, nem szívesen lettem volna a tervezők helyében, akiknek valami még ütősebbet kellett összehozniuk helyette.

Bezony, helyette, hiszen ahogy a 159-es a 156-os utódja lett, ugyanúgy a puttonyos modellek esetében is előd-utód viszonyról beszélhetünk. A 159 SW-ről az Alfa már napokkal a premier előtt közzétette az első képeket és legfontosabb információkat, a genovai Hercegi Palotában meglepetésről így szó sem lehetett, bár ami azt illeti, az autó élőben sokkal-sokkal meggyőzőbb, mint képe(ke)n.

Mindenki tudja, milyenek az olaszok. Nem baj, ha van egy-két hiba, logikátlanság imitt-amott, a legfontosabb, hogy a csomagolás szép, meggyőző és időtálló legyen. Az Alfa nem is bízott semmit a véletlenre, a munkával Giorgetto Giugiarót és stúdióját bízta meg, a projektbe meg természetesen az Alfa Romeo Style Centre is besegített. A végeredmény a limuzin, azaz a Saloon kivitel szigorú nézését öröklő, méretileg azzal teljesen megegyező sportkombi, amelynek lágyan felfelé ívelő öv-, és kecsesen lejtő tetővonalára öröm ránézni. Tényleg.

Volt olyan kolléga, aki a lepel(le)rántást és fejtágítást követően megjegyezte, hogy nála a limuzinnal szemben feltétlen a kombi a nyerő. Akkor ellentmondtam, makogtam valamit a négyajtós védelmében (általában a lépcsős hátú konstrukciókat kedvelem, úgy amúgy), de mostanra teljesen elbizonytalanodtam: lehet, hogy én is inkább kombira fizetnék be, ha a 159-es mellett tenném le a garast. Hiszen az orr, amelynek nézése, mint a prédára leső ragadozóé ugyanaz, szintén a beltér, amelyben elöl-hátul a hely is ugyanannyi (az üléspozíció példás, s a lejtő tető ellenére a fejek sem koppannak hátul a plafonhoz), a csomagoknak viszont hátul több hely jut, s közben a forma is jobban megragadja a figyelmet. Tetősínnel meg pláne.

Ezzel együtt letagadhatatlan, hogy a 159 SW nem az az igásló, mint mondjuk - sértődés ne essék - az Octavia Combi, vagy a Passat Variant. Csomagtere nem sokkal, mindössze 40 literrel nagyobb a limuzinénál, sokkal több cucc nem fér bele (a hátsó ülések nem dönthetők padlóig, s a perem is elég magasan van), de még ezzel is pontosan 85-öt ver a 156 SW-re. Aminek pontosan az az egyik legnagyobb baja, hogy hiába kombi, pakolni alig lehet bele, s hátsó ülésére is kicsit nehézkes bekászálódni. Na de szót se többet erről.

Az Alfa maga sem tagadja, hogy a 159 SW fejlesztésénél elsősorban nem azokra a vállalkozókra, kereskedőkre, stb. gondolt, akik portékájukat kínálva, dobozokkal rendesen felpakolva havonta több alkalommal körbekocsikáznák - itthon maradva - Budapestet. Rajtuk kívül viszont gyakorlatilag bárki befér a célcsoportba, akinek fontos az esztétikum, a sportosság és a praktikum (más értelemben: variálhatóság), a prezentáción külön kihangsúlyozták, hogy aki ezt az autót választja, nem mond és nem marad le semmiről. Mármint, ami a menetteljesítményeket illeti.

A limuzinról a menetpróba után azt írtam, hogy futóműve rendkívül jól sikerült, s nagyon fekszi az utat. Nos, a kombiba hátra ugyanazt a kiváló Multilink felfüggesztést építették be, beállításait persze az autó paramétereihez igazítva, a bemutatón erről éppen az a hölgy beszélt, aki a munkát felügyelte. Mutatott egy kisfilmet is, ami a rugózás fenségességéről szólt, ebben a gyári tesztpilóta ugratókat is bevállalt az autóval. Szó mi szó, látványos volt, de az alacsonyra húzott első lökhárító miatt inkább senki se csinálja utána...

/auto/ujdonsag/20060131azuj.html