Az elhatározástól a műszaki vizsgáig két év telt el, és az eredmény önmagáért beszél. Egy pontosan restaurált, "olyan, mint újkorában" kéthengeres Jawát mutat be Ocskay Zoltán. Fotó: Ács Attila.

Forrás: Veterán Autó és MotorMint rendesen, szereléssel kezdtünk. A kormányon volt két, hosszú száron lebegő nagy, fekete tükör, azokat gyorsan lebontottuk. Még mindig nem tetszett. Az oldalkocsi orrára felrakott rendszám - az is kötelező, akár a tükör - nemcsak a légellenállásnak tesz rosszat, rettenetesen ronda is. Egy ilyen szép formát megbontani egyszerűen vétek.

Az eredeti összhatás érdekében levettük a rendszámot is. Nem volt egyszerű. Feri fejest ugrott a csónakba, és ellentartotta a csavart, én meg kívülről tekertem. Amikor ezzel kész voltunk, egy kicsit még szemezgettem a hátsó rendszámmal, de aztán lebeszéltem magam a bontásról. Lássunk munkához.

Kalapálni tilos

Sneider Ferenc Velorex 560-assal díszített Jawa 360-asát tavaly Serkén, a gépindításnak becézett traktorfesztiválon láttam először. Keréken érkezett vele gazdája Balassagyarmatról, ebből kiderült, nem agyonkímélt utánfutó-töltelékkel állok szemben, és megbeszéltük, adandó alkalommal találkozunk majd, hogy alaposan körüljárjuk a szép háromkerekűt.

A nálunk csepptankos becenévvel illetett Jawa több nemzedék számára jelent szép emléket, az ötvenes-hatvanas években kifejezett státusszimbólumnak számított egy ilyen motorkerékpár, főleg a kéthengeres, 350-es változat. Velorex oldalkocsit nem sokat láttam, a legtöbb magyarországi Jawa-tulajdonos Duna oldalkocsit kötött motorja mellé, csillogó fekete színben. A váciak egyébként exportáltak Csehszlovákiába, és - nyilván a megrendelő igényeire való tekintettel - Jawa-bordóra festették a csónakokat.

Forrás: Veterán Autó és Motor

- Szüleim 1965-ben 18 ezer forintért vettek egy 250-es Jawát - idézte fel a gyökereket Sneider Ferenc. - Akkoriban Cservölgypusztán laktunk, Nógrád megyében, Szanda mellett, egy tanyán. Később Balassagyarmatra költöztünk, és amikor 17 éves lettem, korengedéllyel megszerezhettem a jogosítványt. Attól fogva sokat motoroztam a 250-es Jawán, és sokat bosszankodtam is, mert ritkán volt jó a töltése, rendszeresen tolni kellett hazafelé úton. Amikor a munkahelyemen szolgálati kocsit kaptam, eltettük a Jawát, és pihent a kamrában vagy harminc évet. Aztán  visszatért a nosztalgia. Elővettem a régi motort, és felújítottam.

Elkezdtem vásárolni a Veterán újságot, kijártam börzékre itthon és Szlovákiában. Megismerkedtem a Felvidéken lakó Jawa-szakértővel, Szabó Antallal, s tőle hallottam a brnói börzéről. A következőn már ott voltam, és vesztemre megláttam egy 350-es Jawát oldalkocsival. Nagyon megtetszett, elhatároztam, nem nyugszom, amig nem lesz nekem is egy. Elkezdtem oldalkocsira vadászni. Itthon nem volt, kint kellett keresni. Tóni segített, végül Liptószentmiklóson vettem kettőt. A felújítás nem volt könnyű, mert a használható oldalkocsi Szlovákiában is ritka, mint a fehér holló.

Forrás: Veterán Autó és Motor

A motort Salgótarjánban találtam, a blokkra azt mondta az eladó, fel van újítva. Ez igaz is volt, ám amikor szétszedtük, kiderült, kétféle hengerfej van rajta és kétféle dugattyú benne. A különböző típusokon ugyanis nem egyforma a hengerfej, más a belső kiképzés. Viszont igaz volt, hogy a 634-es típus tűgörgős főtengelye van a motorban, így lehet olajban szegényebb keverékkel járni, és nem is csörög annyira. A főtengely felújítását és a fúrást Losoncon csináltattam. A motort én raktam össze.

A Jawa titka, hogy az összerakásnál nem szabad kalapácsot használni. Meg kell melegíteni a blokkfelet, úgy berakni a főtengelyt. A váltó is olyan, mint az ördöglakat, és ha sikerül összeállítani, a beszereléshez ismét melegíteni kell a forgattyúsházat. Mielőtt a motort a vázba szereltem volna, egy előre elkészített állványon járattam - a kipufogót a műhely kéményébe kötöttem be -, mert nem lett volna szerencsés oldalkocsival bejáratni - összegezte a felújítás nyűgeit Sneider Ferenc.

Forrás: Veterán Autó és Motor

Szerencsére a csehországi börzéken még lehet jó minőségű krómozott dolgokat vásárolni a Jawákhoz, így viszonylag kevés alkatrészt kellett Budapesten krómoztatni. A fényezés helyi munka, Frecska Ákos kezét dicséri. Az elhatározástól a műszaki vizsgáig két év telt el.

Érdekes módon nehéz már igazán jó kéthengeres Jawát találni. Állítólag azért, mert nem szerették a magyarok a gyújtásmegszakító miatt, amely folyton elállítódott. Sneider Ferenc a problémát elektronikus gyújtás felszerelésével orvosolta. Csehországi, szlovákiai börzéken lehet ilyesmit is kapni, 6 voltos és 12 voltos kivitelben egyaránt.