Nagy gól - Mercedes-Benz Sprinter 315 CDI

Csak a tengelytávja akkora, mint egy teljes B osztályos Merci, például. Nehéz is nem személyautós léptékkel beszélni, írni róla. Mégis, sokkal könnyebb és jobb vezetni, mint gondolná a halandó. És bizony ő, az új Sprinter is alaposan csillagos.

A Sprinter nem is olyan rég megújult. Na, ez a mondat most nyilván nem rengette meg alapjaiban a világot, már azt a világot, amelyben mi, átlagautósok éldegélünk, közlekedünk. Hisz' többségünknek egy Sprinter nem Mercedes-Benz, hanem "csak" Sprinter, mentő meg fuvarozó meg kisbusz meg ilyenek. Ha tájékozottak vagyunk, mert valamennyire mégis érdekel: az év transzportere, több mint tíz éve "él", nem kevesebb mint 1,3 millió darab gördült már le a német futószalagokról. A többes szám a jelenben meg már azért is helytálló, mert két városban, két üzemben is szerelgetik a Mercedes-Benz piacvezető transzporterét. Van rá igény.

Eegen, jómagam is úgy battyogtam a tesztautóért, hogy kábé semmit nem tudtam róla. Amit vártam: hogy baromi nagy lesz, hogy tanulni kell, hogy tisztelni és megalázkodni. Amire leginkább kíváncsi voltam: mennyire személyautós? Mennyire érte utol a kisteherautókat a személygépkocsikra oly' jellemző divatozás? Mennyire Mercedes egy Mercedes? - ha nem S, E vagy ilyesmi. És akkor megláttam, és akkor még úgyis nyeltem egy nagyot, hogy tényleg valami nem kicsire számítottam. Hossza 6830 mm, a többi, idevágó adat: 1990 (sz), 2350 (m), 4325 (tt) mm.

Biztos, hogy vezethetem sima B-s jogsival? Aha, 3,5 tonna a megengedett össztömeg. Jól van. Már túl az ismerkedésen (jé, egész jól néz ki; hű, de felmatricázták; nahát, ez olyan, mint egy Merci), menetlevél-töltögetésen, az első kanyarokon. Kívülről úgy nézhetek ki, mint aki teniszt néz, nem is, pingpongot - kapkodom a fejem, másodpercenként pislogok az egyik tükörből a másikba. Elfér? El. Nem húzom meg? Nem. Óvatos vagyok, úgy fordulok, mint egy busz. Hová visz első utam? Vissza a munkahelyre, irodaházak erdejébe, a kevés, de annál szűkebb parkolóhelyek birodalmába, a Sprinternek abszolút "idegenbe".

Mínusz néggyel tolatok, nyugtázom, hogy a figyelmeztető csipogásra menekül minden és mindenki, rendben, megvagyunk, pfű. Meló, kiszabadulás, Budapest környéki sajtótájékoztatóra rohanás. Át a fővároson, vicces. Méterrel a forgalom fölött. Csöppnek tűnnek a sávok. Elfér? El. Sávváltás? Pár perc, és nem probléma. Hohó! Előzés? Lazán. Erőből. Kényelmesen. Mercisen, szokásosan.

És tényleg

Innentől kezdve nem untatnám a kedves olvasót "magánéleti" sorokkal. Mert ezzel a tesztautóval is kvázi azonnal összebarátkozik az ember. Remek. Még jussunk túl olyan kötelező körökön, hogy a Sprinter négy- és hathengeres, Euro 4-es, részecskeszűrős, modern, takarékos, gazdaságos, csöndes és kultúrált CDI turbódízelmotorokkal választható 88-tól egészen 186 lóerőig (utóbbi nyomatékhegye már 400 Nm), alapból hatsebességes manuális váltón megyen át az erő a hátsó kerekekre. De van 3,5 literes, V6-os benzinfaló is 258 lóval, ötsebességes automatával. Utóbbi a dízelekhez is rendelhető.

És "természetesen" nagyjából végtelen a konfigurációk száma, akkora és olyan Sprinterünk lehet egy komolyabb pénzösszegért cserébe', amekkorát és amilyet csak szeretnénk. Platósat, dobozosat, duplakabinosat, speciálisosat, tudom is én. Hangárnyi raktérrel. Alkalmasint félelmetes tengelyterheléssel.

Jöttök a parádéra?

Szériában szervokormánnyal, ABS-szel, távirányításos központi zárral, elektromos ablakemelőkkel, vezetőoldali légzsákkal, 16-os kerekekkel, elöl hűtött tárcsa-, hátul tárcsafékkel. És adaptív ESP-vel. Ez a legújabb generációs menetstabilizáló a jármű tömegét is figyelembe veszi, mikor is súlypontot keres, és mindehhez igazodva közel semleges (így überbiztonságos) tulajdonságokkal vértezi fel a Sprintert.