Az alábbi túraleírás az ékes bizonyíték arra, hogy egy hosszú hétvége alatt kényelmesen le lehet tudni egy közép-olaszországi motoros kirándulást.

A történet akkor kezdődött, amikor egy szezonzáró túrát kezdtünk szervezni. Ahogy "körbeméleztünk" a társaságban, gyorsan kiderült, hogy majd mindenki körbejárta már az országot, sőt a környező országok elérhető részeit is, így hacsak nem akartuk megismételni valamelyikünk egyik jól sikerült túráját, akkor másfelé kellene venni az irányt. Ekkor jött az ötlet: Irány Olaszország! Ott melegebb van, kisebb a csapadék valószínűsége (gondoltuk akkor), van viszont gyönyörű hegyi szerpentinből, chiantiból, grappából, olivából és persze pizzából sok.

Ez eddig rendben, de mindannyian elfoglalt "nagyonmanágerek" vagyunk egy ilyen túra pedig ha Nápolyt vagy Szicíliát vesszük célba minimum 10 nap. Nekünk 4-5 nap állt rendelkezésre. Ekkorra már mindenki rágerjedt a fenti lista több elemére, így megoldást kerestünk. Néhány nap alatt összehoztunk minden szükséges dolgot és megszerveztük a túrát egy ambíciózus Reggio di Calabriai célponttal (Szicília előtti utolsó város). A többi részletet az improvizációs képességünkben bízva hagytuk a levegőben lógni. A végső társaság 5 férfi és 5 motor lett. A motorok teljesen vegyesen álltak össze, volt chopper, enduro, naked egyaránt.

2006. szeptember 22. Péntek (-2. nap)

Igen, a túra a -2. nappal kezdődött. Ekkor ugyanis ötünk motorjait a Ghibli Kft. telephelyén behajóztuk egy teherautó platójára. Azért esett rájuk a választás, mert olasz specialisták és az elmúlt 10 évben már sok motort és alkatrészt szállítottak Magyarországra. Nekik is újdonság volt visszafelé vinni a vasakat, de a szakértelem szerencsére nem az útiránytól függ. Nagyszerű tapasztalatokat szereztünk.

Persze ahhoz, hogy feltegyük a gépeket egy kocsira az is kellett, hogy meglegyen a repjegyünk. Egy fapados járatra váltottunk jegyet megfizethető összegért (mely egyébiránt olcsóbb volt, mint a benzin és útdíjak Rómáig, nem számolva a motorok, gumik és egyéb alkatrészek kopását, nem beszélve az oda-vissza tranzit szállások költségéről.

2006. szeptember 24. vasárnap. (1. nap)

Indulás hajnali 4-kor otthonról, mert 5-re a reptéren kellett lennünk a 6:00-ás induláshoz.. Nyolc óra előtt már Róma Ciampino repülőterén vadásztuk Zolit, a Ghibli sofőrjét. Mindenféle várakozásunkkal ellentétben gyorsan megtaláltuk egymást, illetve azt a helyet, ahol a motorokat kényelmesen leszedhetjük a magas platóról egy kis rámpával. Pikk-pakk le a gépek, fel a ruhák, utolsó egyeztetések és indulás. Végigmosolyogtuk a sisakunkban az első kilométereket: reggel 5-kor Budapesten egy kávé, 8-kor pedig Rómában motoros városnézés. Ezt nem hiszi el nekünk majd senki!

A társaságból már többen voltak Rómában "civil turistaként", így viszonylag egyszerű volt a navigáció. A reptér a körgyűrű mentén van, szinte egyenes úton mentünk a történelmi belvárosig. Már ez az út is más, mint az európai nagyvárosok reptéri bevezetői (nemhogy a miénk): szép, rendezett mediterrán jellegű házakat és gyönyörű növényeket látni mindenütt, a történelmi Róma pedig maga az álom. Motorral végképp. Colosseum, Viktor Emanuel emlékmű, Angyalvár, Szent Péter bazilika, néhány kisebb nevezetesség és el is ment a délelőtt.

Gyors ebédpótlás és indulás - itt kell megemlítenünk az igazi olasz capuccinót és az egyéb, különböző kávé, illetve forró csoki-féleségeket, melyet csak Olaszhonban tudnak ennyire finomra elkészíteni. Rómában tapasztalatok alapján tájékozódtunk, kifelé már elő kellett venni a térképeket. Az útvonalat nagy vonalakban hétköznapi Olaszország térképekből terveztük meg, a finomabb részletekért pedig a www.viamichelin.com oldalt hívtuk segítségül otthon és esetenként útközben is.

A térkép és az előrehaladott idő alapján úgy döntöttünk, hogy gyors trappban induljunk neki az útnak. Első éjszakai szállásunk le volt foglalva Sorrentóban. A szezon után már az ötcsillagos szállók is háromcsillagos árat adnak az interneten. Ezt használtuk ki mi is, amikor otthonról foglaltunk.

Az utak minősége a várttal ellentétben teljesen magyaros Olaszországnak ezen a részén. A fizetős autópályák viszonylag jól karbantartottak, a főutak már kátyúsabbak, nyomvályúsabbak, a mellékutakat pedig a pestiek ismerősként köszöntenék. Zoli barátunk tuning MT-jéhez igazodva sűrű tankolással tarkított gyors cirkálás Nápoly érintésével Pompei-ig.

Nápoly messziről meseszép. Mindenkinek ezt a távolságot javasoljuk, Pompei-t viszont annál közelebbről meg kell szemlélni. Így a szezon után vasárnap ingyenesen, egyébként 11 euró/fő díjért meg lehet tekinteni a világ egyik legnagyobb régészeti leletét, érdemes rászánni néhány órát.

A Vezúv egyébként olyan messze van Pompei-től, hogy egy vulkánkitöréshez nem szokott magyarnak külön el kell magyarázni, hogyan történhetett az, hogy a hamufelhő néhány perc alatt betemette a várost és a hegy negyede eltűnt. Késő délután úton tovább Sorrento felé. Ez az Amalfi-félsziget Nápolyhoz legközelebb eső nagyobb települése. Az Amalfit Európa legszebb partvidékének kiáltja ki a legtöbb útikönyv.

A magam részéről még nem jártam minden tenger partján, de ez tényleg csodálatos. Meredeken a (tényleg azúr) tengerbe szakadó sziklákra kapaszkodó szerpentinek és villák sora, apró, 30-100 m "hosszú" plázsok, melyeket majd' csak sziklamászás útján lehet megközelíteni betetőzték a napot. A szálloda és a kilátás nagyon szép, sziklába vágott lift megy le a pici stéghez, mely kb. 15 emelet mélyen van alattunk. Kokó barátunk ismerősként egy jó éttermet is tudott a középkori óvárosban, így jóllakva várhattuk a másnapot.