A mi gyorskocsink - Suzuki Swift Sport

Kijött az új Swift, a friss esztergomi atléta, a mi autónk, a miénk. Kipróbáltuk az ötajtós verziót. Micsodaaa, automata is van? De van ám. Háromajtós? Lett. Eddig mind benzines. Dízel? Simán. Hűha, ez már maga a kánaán.

És hamar versenyautó is készült belőle - a gyorsasági bajnokságban (1.3 GC-ből felizmozva, kikönnyítve, slick gumin, irdatlan kipufogóval) már le is tudta első szezonját. Közben homologizálták a raliváltozatot, a JWRC-ben (a világbajnokságon) is tündöklő Ignis S1600 utóda az évad végén Magyarországra is megérkezett.

Adta magát a kérdés. Utcai sportmodell lesz belőle? A régi (japán) Swiftből ugye még volt GTI. És csöpögtek a hírek, röpködtek az adatok, szó volt 200 lóerőről, 150-ről, 125-ről, turbómotorról, mindenről. Amúgy kupé-kabrióról is (nem, CC nem lesz mostanság), összkerekesről (máshol már kapható).

És megjött, Párizsban debütált. Ugrás az időben. Benzinkút, tankolás. Érdeklődő szempárok. Az egyikhez tartozó ember egésze közelebb sündörög: ez a 200 lóerős? Nem. Mert úgy néz ki. Meg azt olvasta, hogy. Hát igen - mondok, hogy pletykálták, pletykáltuk. Szóval ez "csak" 125 lovas.

- És hogy megy?
- Szedi a lábát.
- Jól néz ki. Mennyi?
- Négy.
- Az sok.
- Az. De van benne minden.
- Mi?
- Minden.
- Jól néz ki.
- Jól.

Az érdeklődő szempárokról még: lehet, hogy a Swiftünk már régóta fürgül, de akkor is, úgy megnézik, megnéznek, hogy az csuda. Emlékezhetünk, illetve hát látjuk, még ma is dívik az elődből történő sufnituningolási bohózat, nagykipuf, bivaly kerék, őrült zene, alatta neonizé, elképesztő. Kis kasztni, relatív erő, sportos üléspozíció.

Aha, megvagyunk, témánál vagyunk. Mondjuk ebben nem vagyok biztos, de legalább hajlandó se utánanézni. Volt két Swiftem nekem is, és egyikben sem lehetett állítani az ülésmagasságot. (Jelezze lécci, aki az ellenkezőjét tapasztalta.) Baromi mély volt. Kisnövésem nem is engedte, hogy lazázzak, hát közel merőlegesre húztam a háttámlát, hogy biztonságosan kilássak. Nem szerettem. Akkor még nem voltam oda a sportos pozícióért.

Most de. Pláne, ha sportos autóról van szó. Pláne-pláne, ha a nevében is benne van, hogy Sport. Értem én, hogy így a ki- meg a rálátás, meg a trendek. Akkor is. Megbocsáthatatlan, hogy nem lehet lejjebb engedni az ülést. Hogy ráadásul olyan egybe, olyan teli, mint korábban is volt, meg mint amilyet még páran használnak...

Dögöljön meg, aki lejjebb húzná? Dögöljek meg? Fogja be, aki a fejtámlával macerálna? Fogjam be? Na mindegy. Ha ilyen autót vennék, és lehetne hozzá valóban sportülést kérni, nem haboznék. Felárral? Lealkudnám, behoznám máson. Vagy hazagurítanám így, aztán csere. Csak ne köthessen bele a rend szigorú őre.

De, ha már itt tartunk: a Swift Sport kagylóféle ülése tartásra így is a jobbak közül való. És nézzünk szét: miről szól még a sportosság? A magasságon nem változtattak, azaz magas, tömör a kocsi. A futómű Monroe csillapítókkal, keményebb rugókkal gazdagodott. A fekete A oszlophoz hasonlóan minis alufelni 17-es, benga nagy, a ráhúzott gumi meg egészen egyedi méretű: 195/45-ös. Jól fog, és ez a lényeg. És még: sötét betétes az első lökhárító, küszöbspoilerecske is van meg hátsó légterelő, és műanyag keretes dupla kipufogóvég. Meg felirat.

Némelyest új a hátsó lámpa. A motortérben a burkolaton böszme betűkkel jelzik a gyengénlátóknak, hogy ez egy Suzuki-szív. Az utastérben sportos-bőrös a kormány, világos betétek dobják fel a komor hangulatot, a pedálok fémesek, a műszerfalon az órák krómkeretet kaptak, a sebességmérő 240-ig skálázott. A középső, szélvédő alatti kijelzőn már nem csak a pillanatnyi fogyasztásról tájékozódhatunk, de az átlagról is, hű.

Volt már szó az ülésről, az üléspozícióról. Hozzátartozik, hogy a volán csak függőlegesen állítható. A kint túlméretesnek és sportosnak egyáltalán nem talált visszapillantó tükrök bent remekül szolgálnak. Az ergonómia rendben. A kesztyűtartó közepes, az ajtózseb kicsi, a pohártartó csak egy bizonyos tempóig tart. Műanyag a világ, de nem bántó. A kárpitoktól sem lesz kicsattanó a kedvünk, azonban ebbe sem lehet belekötni. A piros huzat mondjuk nem passzol a kék fényezéshez.

Itt még említsük meg, hogy négyféle szín közül választhat a kedves vevő: Swift Sportja lehet fekete (bocs: párducmetál), piros (bíbor gyöngyház), ezüst (selymes metál), tán (karibi) kékmetál. Ja: mondja ki, mondja csak ki: Swift Sport. Suzuki Swift Sport. Gyorsan! És újra! És most nem alliterálásilag törnénk lándzsát. Tény, hogy fejleszti a beszédkészséget, a tiszta artikulációt. Nyilván nem volt szempont, ezzel együtt gratula.

Helykínálat, kényelem? Mint bármely más (háromajtós) Swiftben. Elöl átlagosan jó, még csúcsfejűek is beférnek. A hátra/hátulról kászálódás bajosabb, de aztán két felnőtt is elvan - némi kompromisszummal. A rugózási komfort fogalomkörében sokat persze nem fognak társalkodni. A húderáz inkább sanszos.

A csomagtartó parány, a hátsó üléstámla sajnos csak egyben dönthető. Egy potenciális Swift Sport-vevőt viszont elsősorban nem ez kell, hogy érdekeljen, haladjunk hát a menettulajdonságokra, lepjük meg a nagyobbakat, magunkat, mindenkit!