Néhány éve még simán elment volna egy egész estés sci-fi díszleteként, de még manapság is eláll az átlagautókhoz szokott ember szava, ha felkapaszkodik az Espace valamelyik foteljébe. A Renault legnagyobb egyterűje valójában egy partra vetett víziemlős.

Járt már nálunk Grand Espace hasonló motorral és felszereltséggel, Koncz kolléga szépen be is lakta annak idején. Aktualitást az ad most egy újabb tesztnek, hogy a derék francia batár finom ráncfelvarráson esett át nemrégiben, valamint egy-két apróbb technikai részlet is változott. Ami a külsőt illeti, nagyon Espace-fannak kell lenni ahhoz, hogy felismerjük a Genfben bemutatott ráncfelvarrt változatot, ugyanis azon kívül, hogy új burát kapott a hátsó lámpa, valamint kicsit más a hűtőrács mintázata és a ködlámpák háza, szinte semmi nem változott.

Nekem személy szerint már nem igazán jön be a Renault szögletes, mégane-os irányvonala, az Espace - már csak a méretei miatt is - azonban valahogy más tészta, minél többet nézegettem, annál jobban tetszett. A teszthét végére aztán szépen ki is kristályosodott a megoldás: az Espace valójában nem más, mint egy Beluga - más néven fehér delfin (Delphinapterus leucas) - szárazföldi megfelelője. Mielőtt még bárkiben felmerülne, hogy a fenti összefüggés valamilyen szer hatására buggyant volna ki a szerzőből, kérem nézze meg ezt a képet, és rá fog jönni, hogy igazam van!

A kétoldalt elhelyezkedő dülledt fényszórók még csak-csak elmennének, ám a vicces szögben emelkedő motorháztető és szélvédő már egyértelmű bizonyítékok, hogy ilyen markáns homlokkal csak egy Espace és egy Beluga rendelkezhet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy hasonló formájú szerzet még az Airbus A300-608ST nevű szörnyetege is, ám az tud repülni, szóval most nem számít.

Derék Espace-unkat körbejárva hamar kiderül, hogy akármennyire is scénices az összkép, itt bizony egy jóval nagyobb szerzetről van szó, amely közel 5 méteres hosszával és 7 teljes értékű ülésével szó szerint túlmutat az átlagautók világán. Elég csak kinyitni valamelyik ólajtónyi nyílászárót és bekászálódni az utastérbe, máris egy másik világban találjuk magunkat, amely - hacsak nem vagyunk űrsiklópilóták - először lehet, hogy egy kicsit idegen lesz, de hamar meg lehet szokni.

Forrás: [origo]Slusszkulcs ugye már réges-régen nincs Espace-éknál, helyette van zsebben lapuló kártya és start gomb, meg mókásan életre kelő digitális műszerfal középen, meg egy vicces valami az ajtón, amiről rögvest kiderül, hogy innen lehet a klímát és a szellőzőt vezérelni. Ez utóbbi használatát gyorsan meg lehet tanulni, bár bal kézzel kissé nehezen megy a babrálás vezetés közben, hanem a digitális műszerfal már nehezebb falat. Az icipici fordulatszámmérőt a teszt elején szimplán nem szerettem, a hét végére azonban szívből gyűlöltem azt a kis digitális kukacot, tisztán leolvasni csak álló helyzetben lehet 15 centis távolságról.

Forrás: [origo]Praktikus, hogy a műszerfal tetejét, oldalát, alját telerakták rekeszekkel, tárolókkal - nem mellesleg egyik mélyén lapul a hifi -, ám igazán jó méretű tároló nem esik kézre, így marad a nyújtózkodás vezetés közben, ha valamit keresünk a rekesz-rengeteg rejtekében, elnézést. Az ülések parádésan kényelmesek, és ez nem csupán az első két sorra vonatkozik, hanem a két hátsó "pótszékre" is. Ennek meglehetősen egyszerű az oka: a síneken egyenként külön-külön is mozgatható öt hátsó ülés teljesen azonos, így ha kipakoljuk az autóból valamennyit, nem kell megjegyezni melyik hova kerüljön vissza. Az ülések kirámolása - azt leszámítva, hogy baromi nehezek - gyerekjáték, két kis fület kell meghúznunk hátul, és már kint is van. A kibelezett Espace több mint három köbméteres rakterével már a haszongépjárművek világát idézi, így ha nem a család kucorog hátul, akár még költözködni is lehet vele.