A kakukktojás - Lexus IS 220d Sport

A Toyota-leányvállalat Lexus autóit erős, sportos benzinesként vagy hibridként, automatán ismertük, szerettük meg. De van egy kakukktojás a kínálatban: a dízelmotoros, kéziváltós IS 220d. Lefőzi-e a német prémium grémiumot? - eredetileg erre voltunk kíváncsiak. Most meg már arra, hogy miért a Sport változat?

Anno az IS 250-et vérbő, mégis kultúrált V6-os benzinmotorjával, egyszerre GS-rokon és BMW 3-közeli genetikájával méltán kiáltotta ki a szaksajtó nem csak a bajor, de a teljes német hadosztály komoly riválisának. Az A4-es Audinak, a C osztályos Mercedes-Benznek is. Úgy típusilag.

Mert az már akkor a napnál is világosabbnak tűnt, azóta pedig a hegyilevegőnél is tisztább, hogy kínálatban egy Lexus IS sosem érhet a nagy német hármas nyomába. De még egy olasz 159-es Alfa Romeo, egy svéd Saab 9-3 vagy egy Volvo S40/V50 is nagyságrendekkel nyújt több alternatívát a vevőjelölteknek. Az olyanokról már nem is beszélve, mint a középkategória királyai, a Ford Mondeo, az Opel Vectra vagy a Volkswagen Passat. Japánilag a Mazda6 vagy a Toyota Avensis. A francia Citroën C5, a Peugeot 407 vagy a Renault Laguna. A koreaiakat meg - még - hagyjuk. "Amerika"? Cadillac BLS. Anglia? Jaguar X-Type.

Tán egy másik japó, a Honda Accord olyan, hogy alig válogathat az ember, ha reá fáj a foga. De vissza, és konkrétan az IS-re: van a benzines kézi vagy automata váltóval, és van főhősünk, a dízel, kizárólag manuálisan, és ennyi. Bocsánat, kétféle váltósan, kétféle csomagosan, erről majd később.

Szóval baj ez, hogy nem kapható az IS minimum négy-öt, de inkább hét-nyolc motor-, ja és karosszériaváltozatban? Se kombi, se kupé, se kabrió, se kupé-kabrió. Passz. A Lexus nyilván nem akar tömeggyártó lenni, pontosabban a Toyotának nem lehet ilyesmi célja. Hisz' (csak a példánál maradva) ott van neki ugye az Avensis. "Olcsó IS" kell? Tessék.

Lezárva ezt a gondolatmenetet: az Avensisből nem lehetett, nem szabadott prémium személygépjárművet rittyenteni. Aztán valamikor tuti lesz az IS-ből is valami vadállat, meg bizonyára csiszolnak rajta az évek során, az utód pedig még jobb, kifinomultabb kell, hogy legyen.

Mert, s ezzel itt és most a cikk poénja "kivégezve": az IS 220d sajnos nem adja azt, amit megszoktunk, amit elvárunk a Lexustól. Az autó gyönyörű. Kívül-belül. A Toyotákban már próbált és szeretett D-4D erőforrás kiváló. A kényelem pazar. A technológia példás. És így sem, mégsem teljes a kép, hiányzik valami, valami magával ragadó. Amit mondjuk egy 320d csípőből hoz.

És már elnézést, azonban úton-útfélen a BMW kiváló hármasához hasonlítják az IS-t. Kérdezik: milyen? Melyik a jobb? Nos, ezt így elég nehéz megválaszolni, de tény, hogy a Lexus alapból durva hátrányban van. 318d, 320d, 325d, 330d, 330xd, 335d. Ez a szerény BMW-féle dízelkínálat. Ja, és limuzinként, kombiként, kupéként is.

Az általunk is tesztelt 320d soros, négyhengeres, 16 szelepes olajosa 4000-es fordulaton 163 lóerőt ad le, nyomatékmaximuma pedig 340 Nm 2000-nél. Hatsebességes kézi váltóval 100-ra 8,3 mp alatt ugrik, végsebessége 225 km/h, gyári átlagfogyasztása 5,7 l/100 km, önsúlya 1430 kg. Utóbbi a döntő (plusz a futómű): a BMW sokkal sportosabb, agilisabb, keményebb. Alapára 8,5 M Ft.

Sportossága egyben - hátul főleg - szűkösséget is jelent, átlagos csomagtartót. Nehézkes ki/beszállást. Elképesztően halk. Jóval a megengedett autópálya-tempó felett is. Felszereltségileg nem mondhatni szegényesnek, de, hogy fényűző legyen, ahhoz még rá kell költeni egy kisebb vagyont.

Az IS 220d formailag ugyancsak sportos, ám elegánsabb. Valamelyest tágasabb, komfortosabb. Szintén nyugtatóan csöndes (de nem annyira, mint a BMW). Felszereltségileg is rímel. Alapból 8,6 millió magyar pénzt kell érte a pénztárban hagyni. Aztán mindenféle extra csomagok, és máris 11-12 tájékán járunk.