Ebben az évben az első helyezett Citroën GS (233 pont) a Volkswagen K70-et (121) és saját "vérét", a Citroën SM-et (105) győzte le. Ez utóbbi sokunknak érdekfeszítőbb lehet, mint a kis GS, hiszen gyönyörű külseje V6-os, négy vezérműtengelyes Maserati-motort takar.
 
A GS viszont hatalmas előnnyel nyert, pedig csak 1015 ccm-es motorja van, mégpedig négyhengeres boxer 54 lóerővel, 6250-es fordulaton. 18,5 másodperc alatt gyorsul százra, végsebessége 150 km/h, a korabeli tesztelők 10,5-11 literes fogyasztást tapasztaltak. Elismerésre méltó az autó 0,29-es cw-értéke, de jó tulajdonságai közé tartozik utasterének igényes kialakítása, négytárcsás fékrendszere, hidropneumatikus rugózásából fakadó menetkényelme és állítható (15-25 cm-es) hasmagassága, egyedi megoldásai, mint a kézifékfogantyú a kormány mellett, vagy az éppen aktuális sebességet mutató korong-óra nagyítóüveg-lappal. Sőt, ez feltünteti az adott sebesség mellett várható fékút hosszát is!

A 4120 mm hosszú karosszéria ötajtósnak tűnik, de hátul csak a lemez nyílik, az ablak nem. A koffertér nagy, és kapható volt kombiváltozat is. Ez utóbbit használta a francia mentőszolgálat, de a GS indult a Párizs-Dakaron, sőt, építettek a GS-ből 4x4-es prototípust is. 1987-ig való gyártása során többek közt Mozambikban és Zimbabwében is készült GS, világszerte összesen 2 474 346 darab. Kezdetben kevesebb mint nyolcezer német márkáért haza is vihették - nyugaton.

De hogyan tesztelte a GS-t az Autó-Motor munkatársa 1971-ben? "Jó volt érezni, hogy könnyen tartható a 140-150 közötti sebesség..." Egyrészt elismeréssel adózhatunk a GS-nek, hogy a végsebessége ilyen pazarul kihasználható, másrészt nem csalódtunk a lelkiismeretesen dolgozó tesztelőben, aki a 7-es úton mindent kifacsart az autóból. Már akkor is így volt...