A nagyobb 128-as sikere után két évvel ismét az olasz gyártó terméke került a dobogó legfelső fokára, ugyancsak hatalmas előnnyel: 239 pontjával szemben a Renault 15/17 csak 107, a Mercedes 350 SL pedig 96 pontot gereblyézett össze.

A kis Fiat kapható volt 2,3,4 és 5 ajtós változatban is. Műszaki alapjait a motor kivételével a 128-as adta, bizonyára nem akartak változtatni a nyerő formulán. Ennek megfelelően a 128-asból származott a kerékfelfüggesztés, a fékek, a kormánymű, és ahhoz hasonlóan elsőkerék-meghajtású volt. 903 ccm-es, 47 LE-s motorja a 850-esből származott. Később gyártották 1049 ccm-es motorral, majd jött egyhármas dízel is. Spanyolországi megfelelője a Seat 127 volt. A kis Fiat igen sikeres darabja lett a kínálatnak, főleg az Év Autója-győzelmet követően. A gyártás beindítása után három évvel már egymillió elkészült darabnál tartottak, az összeladás pedig a modell pályafutása során elérte az ötmilliós darabszámot. A palettán az 1983-ban bevezetett Uno váltotta.

Mivel a 127-est a Merkur importálta, sok ilyen autó került hozzánk, de az ívelt hátsó ablakos, győztes modellből kevesebb, inkább a későbbi szériák jelentek meg az országban. Ennek köszönhetően nagy ritkán ma is előfordul a használtpiacon. Strapabíró szerkezetét szeretik, rozsdásodási hajlamát már nem. Épp ezt a problémát hozták föl ellene az évek során: a száraz és meleg mediterrán klímának megfelelt a gyári rozsdavédelem, az északabbra fekvő felvevőpiacoknak azonban már nem. Így a több eső és a sózott utak a 127-eseken, a rozsda pedig a győztes hírnevén ejtett foltokat.