Elképzelem, hogy SUV-ot veszek, szépet, olcsót, erőset. Az elsőhöz egy jó formatervező kell, a másodikhoz egy normális árszabású márka, a harmadikhoz meg egy nagy motor. A Captiva esetében elvileg mindhárom feltétel adott, de mégsem győzött meg.

Amikor először láttam az új Chevrolet SUV terveit, akkor el tudtam képzelni, hogy valaha egyszer valaki ilyet fog venni. Szép volt, modern volt, elbűvölő volt, de nem tudtunk még róla semmi többet. Aztán amikor először láttam, hogy az Opel Antara is ugyanez lesz, akkor úgy gondoltam, hogy nehezen találni majd olyat, aki Chevrolet-jellel szeretné megvenni ezt az autót. Persze ilyenkor a legtöbben erre rávágják, hogy nem mindenki fog kifizetni ugyanazért az autóért mondjuk félmillióval többet. Csak azért "mondjuk", mert egyelőre az Antara-árak nem ismertek. A captivások annál inkább. És akkor itt jöhet az amikor kezdetű mondatok folytatása, hiszen amikor megláttam a tesztautó árát, akkor biztossá vált számomra: nem vennék 11,5 millióért egy 3,2-es, automata Chevrolet-t. És akkor még nem is tudtam, hogy megy.

A Captiva motorválasztéka jelenleg nem túl bonyolult, két "nagyobb" benzines és egy turbódízel. A dízel egy új fejlesztésű kétliteres, 150 lovas, közvetlen befecskendezéses turbódízel, valószínűleg ez a legjobb választás ehhez a kasznihoz, hiszen a másik kettő nem éppen vonzó lehetőség. Hogy úgy mondjam, nem éppen logikus választás, de csupán az adatokat nézve akár más jelzők is eszembe juthatnának. A két benzines közül ugyanis a kisebbik 2,4-es benzines kemény 136 lovas, ami egy kisebb mértékű csoda, negatív értelemben. Manapság ha egy kétezres kapcsán ekkora teljesítményt emlegetnek, akkor az emberek fele húzza a száját, 2,4-estől ez már több mint ciki. Persze, erre úgy is lehet nézni, hogy legalább a nagy motornak nagy a nyomatéka, de a 220 Nm-től sem ajánlatos nagyon hanyatt esni. Jobb felszereltséggel ráadásul csak automatával együtt lehet kérni, ezt jobb, ha nem is nagyon feszegetjük. Helyette itt a nagy motor, a 3,2-es 230 lovas, amely tesztautónkban mindent megtett annak érdekében, hogy ezzel se legyünk elégedettek.

Forrás: [origo]

galéria

Kezdjük azzal, hogy csak a legnagyobb felszereltségi csomaggal rendelhető, azon belül is csak automata váltóval. Ez már ugye egyből csökkent a 230 LE élvezeti értékén, de ez még csak a kezdet. Igazából kétféleképpen lehet nézni az autó menetteljesítményeit. Egyfelől az adatok alapján, melyek 8,8 másodperces százra gyorsulást és 201 km/órás végsebességét rögzítenek. Nem hangzik rosszul, de azért a több mint 16 literes városi fogyasztás már figyelmeztető. A másik nézőpont a tapasztalati út, mely teljesen más megvilágításba helyezi az autót. A Captiva ezzel a motorral ugyanis nem megy, legalábbis nem annyira, mint amit egy ekkora motortól várnánk. A 230 LE-ből jó, ha 170 érződik, az is csak akkor, ha szétforgatjuk a motort.

Forrás: [origo]

galéria

Egy normál hathengeressel már alacsony fordulaton, nyomatékból is jót lehet autózni, az autó azonban lomha. Ez azért van, mert a nem túl gyors, és még annyira sem modern automata szereti 2000 környékén járatni a motort, és nem nagyon szeret visszaváltani. Persze, van olyan helyzet, amikor már nem tehet mást, de az ilyen vezetési stílus meg nagyon erősen látszik a fogyasztáson. Sőt, minden látszik a fogyasztáson: nyugodt vezetéssel is megeszi a 15-18-at városban, a baj csak az, hogy ez az országúti menésekkel sem szívesen megy le 15 alá. Nagy önmegtartoztatás és sétakocsikázás közepette sikerült végül egy 14,8 literes átlagot produkálni, de ehhez meg kellett erőszakolnunk magunkat, miközben a Captiva hajtásáról nem éppen a legpozitívabb jelzőket durrogtattuk.