Itt az új Civic Type R

A Honda mostanában mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak sportos kocsik gyártójaként azonosítsák. Aztán jön egy újabb Type R-modell, és az egésznek annyi. A Civic Type R és Type S megérkezett hazánkba.

A Honda mostanában nehezen tudja eldönteni, hogy pontosan milyen autókat akar gyártani. Nem is olyan rég még az Accord bemutatóján azt hallottuk, hogy a prémium szegmens felé próbálnak elmozdulni, és sutba dobják a sportos modelleket. Hamarosan jött az FR-V, ami igazából egy családi autó, egy átlagmodell, persze annál jobb minőségben. Aztán az új Civic meglehetősen formabontó lett, ami nem egészen ízlik a konzervatívabb prémium vevőkörnek. Sebaj, a vásárlóközönség nagy részének így is tetszett, hatalmas siker hazánkban. Az új Legend ehhez képest egy igazi nyugdíjas verda, a márkán belül a prémium irányzat prominens képviselője. Majd most itt a Civic langyosan sportos Type-S, és a durvább Type R-változata. Ez utóbbi létrejöttét két éve még fennhangon tagadták. A Honda tehát nem akart Type R Civicet gyártani, de aztán a vásárlói igények megváltoztatták a helyzetet.

A Civic Type R-t szép lassan csepegtették sajtó számára, minden egyes autószalonnal egyre előrébb jutottunk, míg végül tavaly már hivatalosan is bemutatkozott Párizsban. Természetesen a mostani Genfi Autószalonon is gyönyörködhetünk a Type R-ben és S-ben, de ott már a rali versenyautót is megcsodálható volt. Ezek után, a múlt héten hivatalosan is megérkezett hazánkba a két sportos Civic, és mellette még bemutatkozott a modellfrissített FR-V is. Ez utóbbira viszonylag kevés figyelem hárult, hiszen az egyetlen fontosabb újdonság az, hogy belekerült a Civicből már ismert 1.8-as motor. Ezzel ki is merítettük az FR-V-t, hiszen ezúttal nem erről szólt a sajtótájékoztató.

A Civic Type S és Type R valójában testvérmodellek, hasonló kialakítással, futóművel, azonban eltérő motorizáltsággal. A Type S igazából csak egy kicsit sportosított modell, amely több fontos dologban tér el az eddig kapható Civictől. A legfontosabb az, hogy ez már háromajtós kasztnival kapható, más a futómű, sőt a kormányzás is. A Type S már a háromajtós kiképzés miatt is merevebb, mint a sima ötajtós, azonban ez még nem minden. A hatás kedvéért egy sportosabb futóművet csatoltak a autóhoz, amely lejjebb engedi az autót az úthoz, keményebbek a stabilizátorok, és 20 mm-rel szélesebbre vették hátul a nyomtávot. A kormányművet is kicsit keményítették, hogy a vezetési élmény komolyabb legyen. A kerekek is jobban festenek, hiszen alapból 17-es kerekek járnak, azonban a jobban felszerelt ötajtósoknál is meg van ugyanez. A Type S-ben így még a sportosabb spoilerezés lehet vonzó tényező. A Type S kétféle motorral rendelhető, mindkettő 140 lóerős. A különbség csak az, hogy vagy 1.8-as benzines, vagy a Honda első, saját fejlesztésű 2.2-es turbódízele dolgozik benne. Az utóbbi 340 Nm-es nyomatékot is tud, így összességében ez nevezhető dinamikusabbnak. Ez a két motor azonban már a korábbi ötjatós modellben is kapható volt, tehát menetteljesítmények terén itt nincss nagy ugrás. A Type S-nek csak az útfekvése más, aki többre vágyik, annak jön a Type R.

A Type R egy hondás életében legendás betűkombináció, sőt a sportautó-barátok java is felszisszen, amikor ezt hallja. Ebben a modellben az R betű már elvileg a Racing rövidítése lenne, de ez senkit ne csapjon be, hiszen azért messze van egy valódi versenyautótól. Szerencsére nem olyan hangos és nem ráz annyira. Az új autón érezni, hogy már nem a nyers sportosság a lényeg, de azért azt sem lehet mondani, hogy ez már egy puha átlagmodell. A futóműve szinte megegyezik a Type S-sel, azonban erre már 18 collos kerekeket szerelnek, ami miatt még rázósabb. A kormányzás még pontosabb, a fékeken tovább erősítettek. A belső tér jobban ki lett hegyezve a sportos hangulatra, ebben már van Type R-logós kagylóülés, piros műszerek, Type R-váltókar, és a műszerfalon is feltűnik a híres logó.

Az autó kívülről is többnek mutatja magát, bár a spoilerezés szinte ugyanaz, mint az S-é. Csupán annyi a különbség, hogy itt a plusz elemek fényezettek, valamint a hátsó szárny a leszorítóerő növelése miatt nagyobb lett. A Type R legérdekesebb különbsége természetesen a motorban rejlik, hiszen ebbe már, az elődmodellhez hasonlóan egy kétliteres motor muzsikál, amely ezúttal 201 LE leadására képes. Ez mindössze egy lóerővel több, mint az előző generációs Type R-é, vagyis nagy előrelépésre dinamika terén ne számítsunk. Ez főleg annak fényében igaz, hogy az új modell több mint 100 kilóval nehezebb, mint a régi. Igaz, ezt valamennyire sikerült kompenzálni. A motor ugyanis alul is nyomatékosabb, azonban a leglényegesebb változás az, hogy a váltóáttételezés rövidebb lett.

A Civic Type R 6,6 másodperc alatt gyorsul nulláról százra, a végsebessége pedig 235 km/h. Ez önmagában elég jól hangzik, azonban a gyorsulásérzet mégsem annyira elsöprő. A Type R vezetése természetesen így is élmény, hiszen a futómű gokartosan kemény, a motor pedig magas fordulaton gyönyörűen muzsikál. A kormány pontos, a hatfokozatú kéziváltóról meg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Sajnos a futómű hangolása alapvetően alulkormányozott, vagyis a kelleténél gyakrabban orrtolós a kanyarokban, azonban az útfekvése egészen kiváló. Igaz, a pesti utakra kicsit talán túl kemény is, de ez ebben a kategóriában szinte minden sportmodellre elmondható.

A Type R mindenesetre ebben a formában izgalmas autónak tűnik, igaz az első tapasztalatok alapján az is elmondható, hogy a Honda is elmozdult a kultúrált sportautók irányába. Kevesebb motorhang, több kényelem. Az ára viszont egészen jó, hiszen a Civic Type S alapcsomaggal és benzines motorral már 5.1 millióért hazavihető, a i-CTDi egy millével drágább. A Honda rajongókat azonban sokkal jobban érdekelheti a Type R ára, ami szintén nem vészes, hiszen ez a modell alig több mint 7 millióért hazavihető.