Hölgyek a kormány mögött - vezetéstechnikai nap a ringen

A Mercedes-Benz magyarországi vezérképviselete "nőnapot" szervezett a Hungaroring területén található Allianz Vezetéstechnikai Centrumban. A kizárólag hölgyek részére szóló Lady Day elnevezésű tréning keretei között a résztvevők átélték a legkisebb Mercedesben található biztonságtechnikai felszerelések hatását és saját vezetési képességeik határait a legváltozatosabb körülmények közepette.

Olvasóink vezetés biztonságának növelése - akár kettő, akár négy keréken - az [origo] csapatának régóta kitűzött célja. Ennek érdekében korábban már indítottunk autós és motoros virtuális vezetéstechnikai tréningeket olyan szakemberek segítségével, mint Pesoldt Ferenc, az Allianz Vezetéstechnikai Centrum oktatója, vagy épp Szabó Attila volt motorversenyző, a Hungaroring Motorsport Iskola oktatója.

Ezért is öröm számunkra ellátogatni olyan rendezvényekre, ahol a cél a fentiekkel megegyező. Az apró csavar az volt a Lady Day vasárnapjában, hogy magam is csak kívülről és néha csak (potya)utasként tudtam részt venni rajta. Az aktív izgalmak helyett azonban kárpótolt az, ahogy az egyre kevésbé feszengő hölgyek egyre bátrabban és ügyesebben cikáztak a különböző pályákon a jó előre odakészített A osztályos Mercedesekkel.

A szervezők a feszített tempó mellett gondoltak arra, hogy a vezetéstechnikai centrum mind a négy pályáját használják, kihasználják az erre a fél napra beiskolázott növendékek. Négy pálya, négyszer öt A osztály - és az egyiken elrejtve, kakukktojásként egy B osztály is. Az első csoporthoz szegődtem, mely az egyes pályán, a rántópados gyakorlattal kezdett.

A csoport gyorsan autókat választott, és egyesével-kettesével elfoglalta a különböző motorizáltságú, ajtószámú kis csillagosokat. Némelyek már bekötött övvel szembesültek a ténnyel, hogy bizony van automata is az A osztályból. Kintről szemlélve mindenki roppant magabiztos volt, hiába akarta a rántópad "kiszedni" az autót alóla. Ahogy a bátorság jött meg, úgy a tempó is fokozódott - és ez igaz volt aztán később minden pályára is. Számomra feltűnt, hogy az öt autó közül négy mindig szuperbiztosan végezte a gyakorlatot, míg volt egy, amely néha megpördült, néha csak hollywoodi látványossággal, hátulját dobálva, mint egy megvadult bika rohant át a pályán. Értetlenségem az autó oldalára ragasztott matrica oldotta fel: "Ebben a járműben az ESP/ABS funkció ki van kapcsolva!" Komoly aknamunkával sikerült néhány hölgyet rábeszélnem, hogy a kedvemért próbálja ki a kis sötét fényezésű autót, mert az sokkal elegánsabb. A tapasztalatokat aztán a gyakorlat végén megbeszéltem alakalmi tesztpilótáimmal. Aki mindkettőt kipróbálta, az egy életre megtanulta a hárombetűs betűszót: ESP.

A kettes pálya - az egyes után - már csak feszültséglevezető volt a csoportomnak. A váltott útfelületű szlalomozást - a pálya egyik része csúszós, vizes műgyanta, míg a másik jól tapadó aszfalt volt - mindenki ügyesen teljesítette. Egy-egy mosolygós csoporttársamhoz - engedélyével - beültem, és vadul bíztatni kezdtem, hogy érjük el a klasszikusnak számító "még megtudom csinálni - már nem sikerül" határt. A jókedv a magasba szökött, miközben a csöndes potyautas hátul ide-oda gurult a fényképezőjével.

A hármas pálya már alakjával is meglepetést okozott. Körpálya. Funkciója az volt, hogy a növendékek megtapasztalják az alulkormányzást és azt a technikát, mellyel ki lehet keveredni az ilyen kellemetlen szituációkból. Talán ez volt a legösszetettebb, hisz némelyek csak itt ismerték fel, hogy a valóságban igen gyakran előforduló helyzet valójában mit is jelent. A csúszós útfelületű, ívelt pályán kellett addig felgyorsítani - fixen tartott helyzetű kormánnyal -, amíg az autó orra el nem kezd kicsúszni az ívről. A korrekció gázelvétellel történt. Volt alkalmam megtapasztalni, amint néhány hölgy valóban újat tanult a biztonságosabb vezetésről.

A négyes pálya kombinálta a kettes által begyakorolt szlalommozgást a hegymeneti, lejtmeneti autózással. Kis csoportom eddigre már nagyon felkészült és bátor volt, és már csak hobbiból ütötte el a túl lassú haladásra késztető bójákat. Hiába, a határok keresgetése hosszú folyamat.

A kurzus legvége egy rövid tantermi látogatás volt. Pesoldt Ferenc szokásos könnyed és szórakoztató hangvételű előadása olyan fizikai tényszerűségeket tárt fel, melyek ismerete mindannyiunk számára segített jobban megérteni például a fékút, reakcióidő, fékezési távolság fogalmakat. Megtudhattunk továbbá néhány érdekességet, miszerint a szendvics nem csak gasztronómiai fogalom, hanem a Mercedes is használja, jelesül az A osztályban, illetve a biztonság titkos hárombetűseiről is mesélt a hallgatóknak a szakember.

A kurzus végén oklevél várta a kissé megfáradt, de már sokkal technikásabb hölgyeket, akik az oktató kérdésére közfelkiáltással jelezték, hogy részt kívánnak venni még hasonló tanfolyamokon.

Bertalan Gábor