A világ legrosszabb autói

2007.09.26. 21:53

Lamborghini, Ferrari, Aston Martin - ki hinné, hogy a világ legrosszabb autóit soroljuk. A Time magazin szerint legalábbis mindenképpen helyük van a valaha volt legrosszabb autók félszázas listáján, a T Ford, a Hummer és a Trabant mellett. A válogatás - természetesen - szubjektív, ráadásul az amerikaiak szempontjai szerint készült, de így is érdekes és tanulságos olvasmány. Kiemeltünk néhányat az ötven borzalom közül.

Forrás: [origo]

Különleges kétéltű - és a Time magazin szerint a világ ötven legrosszabb autójának egyike a vízen és szilárd talajon is otthonosan - és lassan - mozgó Amphicar

Az amerikai Time magazin egy igen érdekes összeállítást tett közzé, amelyben összegyűjtötték az általuk legrosszabbnak ítélt ötven autót 1899-től egészen napjainkig. A nemes gyűjtőmunkában egy Pulitzer-díjas autós szakújságíró, Dan Neil volt a segítségükre, aki nem mellesleg a Los Angeles Timesban publikál rendszeresen. A teljes listát átböngészve a legtöbb autó neve ismeretlenül csenghet, hiszen amerikai modellekről van szó, de szerencsére az európai autóipar is képviselteti magát jó pár típussal. Természetesen a listát és a "legrosszabb autó fogalmát" szubjektíven kell kezelni, hiszen például az utolsó blokkba bekerült Chris Bangle-féle 7-es BMW számos hibája ellenére pénzügyileg nagyon is sikeres modell, de ez egyébként még számos, a listán szereplő típusról is elmondható.

[ORIGO] SZALON CASCO

Casco-biztosítás havi 3000 forinttól >>>

A gyűjtőmunka teljességét jelzi, hogy például a jó öreg Trabi sem kerülte el a listakészítők figyelmét, akik számára a kétütemű motorral hajtott, préselt fahulladékból is készült egykori keletnémet autó a vicc kategóriájába tartozott. Hasonló megfontolásból került fel a listára a Yugo, amelyet 1985-ben Amerikában is piacra dobott egy bátor autókereskedő. Az óriási benzinfaló cirkálók hazájában természetesen hamar bebizonyosodott, hogy elvetélt ötlet volt a jugoszláv autóipar remek darabjait hajóra tenni, mert a várt piaci siker még a nyomott ár ellenére is elmaradt. A kisautók azonban egy dologban sikeresek voltak: számtalan amerikait tudtak megnevettetni a rájuk kitalált viccekkel. Ilyen volt például: "Duplázza meg Yugójának értékét: tankolja tele!", vagy egy másik gyöngyszem: "Miért van a Yugón hátsó ablakfűtés? Hogy ne fagyjon le a kezed, miközben tolod..."

Nos, ebben a szellemben szeretnénk kedves olvasóink elé tárni a listát, amelyről tíz modellt emeltünk ki, és mutatjuk be, mit gondolnak róluk az amerikaiak.

 

Ford T-modell - 1909

Forrás: [origo]

Az első valódi népautó volt a Ford T-modell

Ez az az autó, amely kerekeket adott az átlag amerikaiak alá, hozzájárult az Újvilág gazdasági fejlődésének hatványozódásához, és népszerűvé tette a futószalagos gyártást az autóiparban. Ráadásul megszületésében vitathatatlan érdemei voltak Galamb Józsefnek is, aki többek között a bolygóműves, kétfokozatú sebességváltó tervezéséért volt felelős. De a 15 millió példányban gyártott és eladott Ford T-modell legalább annyi kárt is okozott az emberiségnek, mint amennyi hasznot hozott. Ugyanis ez az autó táplálta bele az amerikaiakba az a hitet, hogy nekik alanyi jogon jár autó, szinte már születésüktől kezdve. Ennek következményeit ma is ismerjük: háborúk az olajért, erősödő üvegházhatás, élhetetlen városok. Köszönjük, Henry.

 

Scripps-Booth Bi-Autogo - 1913

James Scripps-Booth egy jól menő kiadóvállalat örököseként látta meg a napvilágot 1888-ban. Már a kezdetektől ellenállhatatlan vonzalmat érzett az automobilok iránt, az autószerelést például úgy tanulta meg, hogy atomjaira szedte szét a család Winton márkájú automobilját. Mivel a kiadó jóvoltából anyagiakban sohasem szűkölködött, 1908-ban egy saját tervezésű jármű fejlesztésébe fogott. A végeredmény, a Bi-Autogo valahol az autók és a motorkerékpárok közötti szűk mezsgyén egyensúlyozott. Az alapvetően kétkerekű jármű egyik különlegessége az volt, hogy ebben mutatkozott be az első detroiti gyártású V8-as motor. 45 lóerőt sikerült kicsikarni az 5,4 literes, sűrített levegővel indított erőforrásból, ezért a Bi-Autogo akár 120 km/órás sebességgel is száguldhatott. Az óriási motor hűtését nem kevesebb, mint 137 méternyi rézcső beépítésével oldották meg, ezek nemcsak a jellegzetes megjelenéshez, hanem az 1450 kilós saját tömeghez is tevékenyen hozzájárultak.

Forrás: [origo]

Halva született konstrukciónak bizonyult a Bi-Autogo

Néhány alapvető konstrukciós hiba azonban megpecsételte a járgány sorsát. A kormányzás tengelye például nem volt egyvonalban az első kerék földet érintő pontjával, emiatt kanyarodáskor a Bi-Autogo orra 12 mm-el lesüllyedt. Probléma akkor keletkezett, amikor az elfordított kereket újra vissza kellett állítani egyenesbe, mert ehhez a sofőrnek a hagyományos kormánykerék tekerésével az ólomsúlyú V8-as motort is vissza kellett emelnie az eredeti pozíciójába. További gond volt, hogy kis sebességnél a közel másfél tonnát nehéz volt függőleges helyzetben tartani, emiatt az utaskabin két oldalán pótkerekek kaptak helyet, pont, mint egy tanulóbiciklin. Ezeket csak 20 mérföld/órás sebesség fölött volt célszerű az erre kitalált karral visszahúzni, máskülönben könnyen borulás lett a vége a kocsikázásnak. Alapvetően háromszemélyes jármű volt a Bi-Autogo, a vezető középen, két utasa tőle jobbra és balra ült. Ha viszont csak ketten utaztak, az utas kénytelen volt valahogy a vezető mögött meghízni magát, mert csak így lehetett egyensúlyban tartani a furcsa közlekedési eszközt. Csak egy példány létezett a Bi-Autogóból, ezt maga a főtervező próbálta ki a forgalomban. A fárasztó tesztelési fázis alatt azonban Scripps-Booth maga is rájött, hogy a jármű teljességgel használhatatlan, ezért nem is valósult meg a sorozatgyártás. Később hagyományos, négykerekű autók készültek üzemében, melyet 1917-ben a General Motors vásárolt fel.

 

Trabant - 1975

A Time összeállításában ugyan 1975-ös bejegyzéssel szerepel a Trabant, ám az ősmodell még az ötvenes évek derekán jelent meg. Kétütemű, 500 köbcentis motorja kemény 18 lóerőt produkált, a burkoló elemek részben ragasztott és préselt farostból készültek, így egy amerikai szemével inkább a modellautó kategóriájába tartozott az egykori keletnémet autóipar eme gyöngyszeme. Hiába fanyalog azonban a benzinfaló óriásokhoz szokott amerikai, a takarékos, egyszerűen szerelhető kisautó hamar népszerűvé vált a KGST piacon, ahol sok helyen évekig várt rá és ábrándozott róla egy-egy család.

Forrás: [origo]

Sokak álomautója volt egykor a Trabi

A ma még Magyarországon is nagy számban futó P601-es sorozatot 1963-ban mutatták, ebben már egy 594 köbcentisre felfúrt kéthengeres motor dolgozott 23 lóerővel. A "nagy áttörést" az 1989-es év hozta, ekkor jelent meg ugyanis az első négyütemű Trabi egy 1,1 literes VW-től átvett motorral és teljesen új műszaki megoldásokkal. A KGST piac felbomlása és a korszerűbb nyugati konkurensek megjelenése okozta a korszerűsített Trabant vesztét, melynek gyártása 1991-ben végleg leállt. Akit érdekel, hogy milyen körülmények készültek kékes füstöt eregető kisautók, ezt a videót ne hagyja ki!

 

Yugo (Zastava Koral) - 1981

Forrás: [origo]

A Yugo amerikai reklámkampányát elsősorban a kedvező árra hegyezték ki

A jugoszláv autóipar eme remeke 1986-ban tört be az amerikai piacra. Először értetlenkedve fogadták a négy-öt literes V8-as autókhoz szokott amerikaiak az 1,1-es, és 1,3-as motorokkal kínált autócskákat, de a négyezer dolláros indulóár miatt eleinte mégis jól fogyott, volt olyan év, amikor 45 ezer darab is gazdára talált belőle az Újvilágban. A Fiat 127 technikával és módosított Autobianchi A112 karosszériával készült kisautó puritán felszereltsége és pocsék megbízhatósága miatt egyre rosszabb hírnévnek örvendett Amerikában, pedig a kragujevaci gyárban külön gyártósoron, megkülönböztetett figyelem mellett, a legjobb munkások keze alól kerültek ki az exportra szánt példányok. Karrierje vége felé már kabrióként és Renault-tól származó automatikus váltóművel is elérhető volt a jugoszláv rém, de sorsát végül mégsem rossz hírneve, hanem a délszláv válság miatt elrendelt ENSZ blokád pecsételte meg. Puritán felszereltségére jellemző, hogy még a kárpitozás is felkerült a szériafelszereltségek listájára.

 

Lamborghini LM002 - 1986

Forrás: [origo]

Nem a szépsége miatt szerették a sejkek a Rambo-Lambót

Az egész világ megdöbbenéssel fogadta a Lamborghini első, és mindmáig egyetlen terepjáróját. Az 1986-ban megjelent, brutális kinézetű szörnyeteget eredetileg az amerikai haderő számára fejlesztették ki, de végül csak a közel-keleti hadseregek vásároltak belőle. A "Rambo-Lambo" előre beépített, 5,2 literes V12-es motorja a Countachból származott, de a hatalmas tömeg miatt az LM002-t már közel sem mozgatta olyan vehemenciával, mint a sporkocsi-ikont. Mivel a szerény megrendelések nem fedezték a fejlesztési költségeket, hamarosan a luxusfelszereltségű "polgári" változat is megjelent az autóból, ami így is csak épphogy érte el a háromszázas darabszámot. Főleg arab sejkek engedhették meg maguknak egy civil LM002 megvásárlását, és nem is csupán a tetemes vételár, hanem a 40-50 literesre becsült fogyasztás miatt is. Szaddám Huszein fiának, Udaynak is volt egy, de azt a példányt az amerikai hadsereg egy autók számára kifejlesztett bomba tesztelése során felrobbantotta 2004-ben.

Előző
Következő