Több szempontból ajánlott

2008.02.23. 1:30

A Fiat Linea szinte a kétségbeesésbe sodort az 1.4 T-Jet motorral, és szinte hiánytalan felszereltségével. Mit is akar tulajdonképpen a Fiat ezzel az autóval? Válasz nincs, csak kétségek, élmények és élvezetes autózás.

Fotó: Nagy Tibor

Limuzin, még elegáns is, de nem konditerem vagy szolárium elé való
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Tárgyilagosan
Ez az az autó, amelyik nagyobb képen, mint élőben. Képen L-es, élőben inkább S-es, XS-es limuzin. Hová lett az a húsz centiméter, amennyivel szélesebbnek és az az ötven, amennyivel hosszabbnak néz ki a képen. A kérdés kérdés marad, de tény, a Linea sokkal kisebb élőben. A Grande Punto szélességét kell alapul vennünk, a hosszához pedig hozzá kell adni a csomagtartót.

A tervezőknek legyen mondva, nem lett púpos a kocsi, sőt kimondottan elegáns az A oszloptól induló és a fenekéig tartó töretlen egyenes vonallal. A sötét szín és a nagy könnyűfém felni még dob is rajta, akár a világos belső. Rémálmaiban felbukkant 14 collos acélfelniken, már nem gyári, hanem valamilyen fröccsöntött dísztárcsával, fehér színben, koszosan, fekete-szürke belsővel - úgy szegényes, de a bordó, plüssbelsős tesztautó határozottan jól néz ki.

Fotó: Nagy Tibor

Kicsi az ajtónyílás és magas a küszöb, de fél köbméteres a raktér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A külső mellett létfontosságú még a csomagtartó. A szinte teljesen négyzet alakú odúba 500 liternyi holmit gyömöszölhetünk meglehetősen kicsi nyíláson keresztül, ráadásul jó magasra is kell emelni a terhet. A gyömöszölés szinte minden négyajtósra igaz, mert egy púposra rakott bőrönd mindegyikbe csak vazelinnel csúszik be, a magas perem viszont zavaró. Az igényesség ellen azonban ú nem lehet kifogás. A teljes kárpitozás, a nyomott Fiat felirat az ajtón és a gázos nyitás-csillapítás előtt le a kalappal. A defektjavító teszi lehetővé, hogy az 500 liter tényleg fél köbméter legyen. Minden dobozt, rongyot és egyéb, kötelezően a csomagtartóban hordott motyót elsüllyeszthessük a pótkerék helyére telepített rekeszekbe.

Belül első ránézésre pazar, másodikra jó. A műanyagok kopognak - tudom, a kormányt kell fogni -, de a Budai alsó rakpart legrosszabb részén, amely vetekszik a Thökölyvel, egy hang, egy pisszenés sem hallatszott. E csendesség amúgy is jellemző a Lineára. Itt hozza a limuzin érzést egészen 3500-as fordulatig. Akkor aztán beindul valami.

Fotó: Nagy Tibor

Nem néz ki rosszul, de az anyagválasztáson látszik a spórolás
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Elöl-hátul elég a hely, van magasságállítós ülés meg elektromosan fújható gerinctámasz. Szép is, jó is, a hosszan tartó üldögélésre mégis inkább az otthoni fotelt választanám. Az viszont nem 120 lóerős. És ezzel el is jött az ideje a következő kérdésnek: miért is kell egy alsó árkategóriába 120 lovas turbómotort tenni? A marketingesek készen állnak a válasszal: a sportos családapáknak...

Fotó: Nagy Tibor


Nem hatalmas, de elegendő a helykínálat

Apaként
Furának hangzik, de nehezen tudtam hozzáöltözni az autóhoz. Általában minden kocsitípusnak van egy stílusa. Igazán akkor érzem magam otthon egy kabrióban, ha baseball sapkában, laza ruhában ülök benne. A sportkocsikhoz farmer és versenyzőcipő dukál, a limuzinhoz öltöny, de minimum zakó. A tipikus családi autóhoz pedig visszafogott pulóver, kényelmes szövetnadrággal. A Linea feladta a leckét. Mégsem ülhettem bele pulóverben, zakóban, kordbársonyban és piros versenyző cipőben!

Bepakoltam gyereket, asszonyt, csomagot majd beültem. A narancsos megvilágítás, a visszafogottan is szépen szóló rádió, az automata klíma csak a körítés. Aztán az első előzésnél elkapott a gépszíj: Gáz-gáz! És nem tudom tovább húzni, ki kell mondanom: a motornak egyénisége van. Erő, szerelem...


Benzingőztől kábultan
Mit nekem 150 lóerős szuper közös-nyomócsöves meg változó turbógeometriás dízelek, tizenhat szelepes, változó szelepvezérléses benzinmotorok! A majdnem csúf békából 2500-as fordulat környékén királyfi válik. Ráadásul egy sportért nemcsak lélekben rajongó úrfi, hanem egy edzéseken izmosított rövidtávfutó. Bár a Linea húz 1700-1800-tól, de ott tényleg csak húz. Aztán eljön a 2500 környéke, és onnan ránt, rángat, tépi szét láncát. A nagyobb hengerűrtartalmú benzinesek már rég elmaradtak, majd mikor a mutatók érintik a 4000-et, és dízelék váltani kényszerülnek, akkor jön el a mi időnk. Nyugodtan nyomhatjuk a padlógázt és foghatjuk széles vigyorral az arcunkon a kormányt, mert a T-Jet megy és húz. 5000 és tovább húz, 5500 és még mindig, 6000 ugyanaz, majd 6500 tájékán kezd elfogyni a szusz. Akkor kettes és a fentiek ismétlése, hármas, négyes; csak ötödikben törik meg a lendület - ott a dízelek nyomatékukkal már levilloghatnak autópályán, de addig mi voltunk a királyok.

KORÁBBAN

Fiat Linea nemzetközi bemutató
Fiat Linea magyarországi bemutató
Fiat Linea 1.3 Multijet teszt

Az egész harmadikban a legszebb: 70 km/óra, padlógáz - mire visszamegyünk a sávba, 130-cal autózunk tovább! Enyhe futóműhang, minimális szélzaj, és lelkesen, baritonban trillázó 1.4 turbó! Egy ideig talán érdekes lehet a turbónyomásjelző a központi digitális kijelzőn, de két perc alatt megunjuk a vastagodó és növögető narancssárga vonalakat, majd elkapcsoljuk a számítógépet. Nyomásérték nem tartozik az ábrához, egy idétlen lépcsőt látunk csak. De úgyis az utat kell nézni. Akkor azt sem vesszük észre, hogy a pillanatnyi fogyasztásmérő már akkor kiakad 25 liternél, ha ránéztünk a gázpedálra. És az utat fürkészve talán nem tűnik fel annyira, hogy bizony-bizony élvezetes városi autózással 9 liter szalad le a torkán a turbó Lineának...

Majdnem rászámolás

Fotó: Nagy Tibor

A Fiat mindent kihozott az 1,4-es motorból. A 72 mm-es furattal és 84 mm-es lökettel rendelkező, pontosan 1368 köbcentis blokk kiviteltől függően elavult vagy csúcstechnikájú. Csak a Grande Puntóhoz ötféle kivitel rendelhető máris, illetve lesz az hamarosan.
1,4 először. Nyolcszelepes hengerfejjel, 11-es sűrítéssel. Ez 77 lóerőhöz és 115 Nm-hez elég. Hát...
1,4 másodszor. Ez már 16 szelepes hengerfejjel, szintén 11-es sűrítéssel. A 95 lóerőt és 128 Nm-t leadó motor persze itt sem rángatja nagyon a kocsit.
1,4 harmadszor. A 16 szelepes hengerfej maradt, csak a sűrítés csökkent 9,8-ra. De sebaj, mert a motorra ráakasztottak egy turbót, és így 120 víg paripa szakad rá a kerekekre. Bár ez sem rossz érték, ennél sokkal jobban hangzik, hogy 200 Nm áll rendelkezésre 1750-es fordulattól.
1,4 negyedszer. Még egy kis hangolás, egy töltőlevegő-visszahűtő és 25%-kal több erő kerekedik. 150 lóerő már derék egy ekkora motortól. A nyomaték 6 Nm-rel nagyobb.
1,4 ötödször. Az Abarth a Grande Puntóban ajánl egy 155 lóerős változatot is, 203 Nm-rel. Persze a Sport gomb megnyomásával 230-ra is felpumpálhatjuk ezt az értéket. Ezzel 8,2 másodpercig tart a 100-as sprint.
1,4 hatodszor. Szintén Abarth-változat lesz a 180 lóerős utcai versenyautó. 7,7-es sprint százra! Ehhez persze aktívan hozzájárul a 272 Nm is. Megjött a kis GTI-k méltó ellenfele Olaszországból. Szépséges neve: Abarth Grande Punto SS. És állítólag 5 millió alatt ülhetünk bele.


Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1368 cm3. Furat/löket: n.a./n.a. mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 88 kW (120 LE)/5000. Nyomaték: 206 Nm/2500. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4560/1730/1494 mm. Tengelytáv: 2603 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1471/1483 mm. Tömeg: 1275 kg. Terhelhetőség: 385 kg. Csomagtartó térfogata: 500 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 9,2 mp. Végsebesség: 195 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,0 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 157 g/km.