Nem közismert márka és típus, de az autóskártyán nevelkedő generációnak biztosan ismerős név: DeTomaso Pantera. Egy Ausztriában lencsevégre kapott példány kapcsán emlékezünk meg róla.
)
Elölről nézve lehetne akár korabeli Ferrari vagy Lamborghini is
Megismerkedésünk hatéves korom derekán kezdődött. Egy véletlen műve volt az egész. Épp a szomszéd kisfiúval játszottunk az új, nyugatról beszerzett autóskártyájával, és én kihúztam az egyik Jolly Jokert. Taroltam. A sportautó a kártyán a DeTomaso Pantera volt. Akkora hatást tett rám, hogy egy évvel később bekerült a saját készítésű paklimba a jó öreg Monteverdivel együtt. Tavaly találkoztunk először: egy ausztriai kirándulás során úgy határoztunk barátaimmal, hogy feltétlenül fel kell autóznunk a tartomány legmagasabb, négy keréken megközelíthető pontjára és megnézni a kilátást. Megérte felmenni, míg a többiek gyönyörködtek a táj valóban magával ragadó szépségében, tekintetemet a periférikus látásomban megjelenő piros folt vonzotta magára.
A Panterát 1970-től 1994-ig gyártották az olasz mesterek. Mivel a DeTomaso vállalatban a Ford is tulajdonos volt, ezért az összes modellt Ford motorral szerelték. Az első változatban egy V8-as, 5,8 literes erőforrás dohogott, amely 330 lóerős teljesítményével nagyjából 5,5 másodperc alatt repítette az utasokat 0-100-ra, a GTS csúcssebessége pedig megközelítette a 300 km/órát. A motort hosszában építették be a fülke mögé, és a legendás Ford GT40-esből származó váltót kapcsolták hozzá.
)
Hátulról is impozáns látvány a 285/50-es kerekekkel. A matricák sokat rontanak az összképen
1971-ben a Pantera már készen állt meghódítani az amerikai piacot. Még abban az évben el is kelt belőle 1007 darab. Ára tízezer dollár volt, ami szép kis summának számított akkoriban, bár a konkurens Ferrari 356 GTS/4 Daytona Spider ára ennek a duplája volt. Sajnos az első változat meglehetősen betegesnek bizonyult. Számos példány küszködött indítási nehézségekkel, és a kivitelezésük is szegényesnek tűnt az amerikai piacra.
1972-től még nagyobb figyelmet fordítottak a Pantera fejlesztésére, amely 1994-ig, a Pantera 200-as kimúlásáig maradt gyártásban. A 7260 darabból az USA-ban közel 5500 darab talált gazdára. Az egyik legismertebb Pantera-tulajdonos maga a "Király", Elvis Presley volt. A legenda szerint neki is meggyűlt a baja a sárga színű Panterájával, amikor az nem akart engedelmeskedni, és a kulcs többszöri elforgatására sem kezdett bele a csodás V8-as alapjárati dübörgésébe. Ekkor Elvis pisztolyt rántott és belelőtt az autóba, amitől persze még mindig nem indult be... Ezt az autót a Petersen Automotive Múzeumban, Los Angelesben csodálhatja meg az a szerencsés, akinek arrafele visz az útja.
)
A jellegzetes forma, hátul sokkal nagyobb kerékjárati ívvel. A motor a hátsó tengely felett helyezkedik el
A Ghia dizájnerei, az amerikai Tom Tjaarda és Giam Paolo Dallara készítették az eredeti karosszéria formatervét, amely a hetvenes évek elején etalonnak számított. A típus mintegy negyedszázados történelme alatt többször is változott a külső, legradikálisabban 1989-ben, amikor az olasz Marcello Gandini csatlakozott a céghez, és megalkotta a Pantera II karosszériáját. Az általa átcsiszolt konstrukció belesimult a kilencvenes évek modern formavilágába, de egyben utat is mutatott a jövő felé. Az új Pantera II-t 17 colos könnyűfém felnikkel, belsőhűtésű Brembo féktárcsákkal és Michelin "Z" jelzésű kerékabroncsokkal szerelték fel.
Az utolsó darabok között találunk hatfokozatú Getrag váltóval és a Mangustában használatos ötliteres, V8-as, 305 lóerős Ford-blokkal szerelt verziót. Ez a motor már számítógép-vezérelt befecskendező rendszerrel működik, és katalizátoron keresztül juttatta a környezetbe az égéstermékét. A Pantera 200-ba gyárilag 450 lóerős, ikerturbós motort szereltek, így elérték a 200 mérföld/órás (320 km/óra) álomhatárt. Sajnos ebből a II. szériás Panterából mindösszesen 41 darab készült. A Pantera aranykora a mester, Alejandro De Tomaso 1993-as stroke-ja után befejeződött.
)
Az illesztés árulkodik: valószínűleg nem gyári alkatrész a légbeömlő
Amivel tavaly Stájerország csúcsán találkoztam, az egy egyedi DeTomaso Pantera GTS volt. A stílusjegyek alapján 1977-78-as modell lehet. Első látásra a tető hátsó részén helyet kapott levegő beömlő tűnt fel, amely ellátja a motorteret friss levegővel. Az interneten és a szakirodalomban nem találtam több Pantera GTS-t, amelyen helyet kapott volna hasonló szerkezet. Kívülről más szokatlan nem látható. A gyári dupla-dupla kipufogó meredezik a hátsó lökhárítóbabák alatt, és a jellegzetes, ötlyukú, elöl 8, hátul pedig 10 col széles felniken 225/50 VR-es és 285/50 VR-es Pirelli abroncsok feszülnek.
A remekművet elcsúfítják ugyan a svájci tulajdonos ízlését tükröző matricák - ezektől elvonatkoztatva gyönyörködjünk benne.