A hatóság: adó- és egyéb kedvezményekkel támogathatná az alacsonyabb károsanyag-kibocsátású járművek elterjedését. Persze ez együtt járna az üzemanyag-felhasználás minimális visszaesésével, ami természetesen adókiesést eredményezne. Ezt viszont meg lehetne spórolni a tb-n... Azt már elértük, hogy a hibridüzemű járműveket különböző kedvezményekkel előnyben részesítik, de a kis benzinesek vagy dízelek sem szennyeznek jobban...

Az autógyárak: nem kellene dollár- vagy eurómilliókat, -milliárdokat költeni olyan, hosszú távú megoldást nem jelentő rendszerek kifejlesztésére és reklámozására, azzal a felszólalással, hogy mi bezzeg ilyet is tudunk. Szinte biztos, hogy zsákutca a hibrid-technológia, mert az alacsony fogyasztás jól hangzik, de az akkumulátorok előállítása majd újrahasznosítása rendkívül költségigényes, nem megoldott, illetve egyelőre lehetetlen. Etanolból nem tudunk eleget termelni, ráadásul korábban - a Volvo Flexifuel tesztjében - már leírtuk, hogy ellenállóbb anyagokra van szükség az etanol tárolására, és az ezeknek a rezisztens anyagoknak az újrahasznosítása is költségesebb, ha egyáltalán lehetséges. A nagyon távoli jövőre kellene kidolgozni egy használható alternatívát és az autógyáraknak összefogni. Kifejlesztése után pedig jövet a verseny, ki tud nagyobb teljesítményt kihozni belőle.

Rövidtávon egyetlen, bár kissé földhöz ragadt esély van az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. Ez pedig a meglévő motorok továbbfejlesztése. Segíthetnek még a kisebb gördülési ellenállású gumik, a drasztikus súlycsökkentés (Mazda2: mínusz 100 kg), más áttételezésű váltók, fejlett motorirányító rendszerek. Ezután már csak egy áramvonalas karosszériára van szükség. Ezek a megoldások léteznek, autóba építésük és tesztelésük, fejlesztésük tized-, századannyiba kerül, mint a fenti megoldások erőltetése. Jó példa erre a VW Lupo, amely már 2000-ben elvileg három litert - napi használatban is öt liter alatt - fogyasztott, és csak 81 gramm szén-dioxidot bocsátott ki kilométerenként. Csak ma, a meglévő tudásunk teljes kiaknázásával 0-3 éven belül egyharmadával tudnánk csökkenteni az autók fogyasztását.

Fotó: Nagy Tibor, [origo]

A Honda is a hibrid felé vette az irányt, bár a Toyotához képest az övék csak félmegoldás,  hiszen nem képes önállóan elektromos meghajtással haladni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Mi, vezetők is tudunk tenni a környezetért. Állítólag a lábunkban van 20-30%-os üzemanyag-megtakarítás. Rendszeres nyomás-ellenőrzés a kerekeknél, indítás után, motor-melegítés nélküli - azonnali - indulás, a motorfék ésszerű használata, a motor leállítása harminc másodpercnél hosszabb megállások esetén, nyugodt vezetés és a felesleges, súly- vagy légellenállás-növelő felszerelések száműzése a kocsiból. Csak a fentiekkel akár literekben is mérhető a megtakarítás.

És még egy dolgot tehetünk! Arra veszünk autót, amire használni akarjuk. Tudom, hogy jó nagy és erős autóban ülni, sőt, gyarló módon még élvezem is, ugyanakkor - és tegye mindenki a kezét a szívére - egy személynek, városon belül ugye elég egy egyliteres, akár háromhengeres autó is - még parkolóhelyet is könnyebb találni... Az ellentábor véleményét is ismerem: és ha többen utazunk? Az átlagosan havi egy hosszabb távú utazásra, három fővel, még mindig jók vagyunk.

Ne cserélgessük autóinkat!

Ezért most minden autógyár felvesz a halállistájára, de a statisztikákat ők adták a kezünkbe. Ahhoz, hogy egy autót előállítsunk, rengeteg energiára, áramra, nyersanyagra van szükség. Így ők, mint a világ legnagyobb vállalatai, akik fémet öntenek, hegesztenek, ablakot olvasztanak, a legnagyobb energiafogyasztók. Az általunk használt - elavultnak vélt vagy állított - kocsi már kész van, és évek alatt nem fog annyi környezetkárosító anyagot a légkörbe engedni, még 20%-kal magasabb fogyasztással sem, mint egy új autó, amivel még egy métert sem mentünk, csak legyártották. Persze ez megint visszájára fordulhatna tömeges "nemvásárlások" esetén, hiszen a munkahelyüket elvesztettek kevésbé tudnak környezettudatosan élni: nem lenne miből...