Használtautó-vásárlás 8: Próbakör

Vágólapra másolva!
Már szinte minden létező álló és mozgó részt megnéztünk a kocsin, de még egy centit sem haladtunk. A használtautó-vásárlást segítő sorozatunk következő részében végre volánhoz ülhetünk, hogy a próbakörnek nevezett utolsó vallatásnak vessük alá az kocsit.
Vágólapra másolva!

A próbakör elején hagyjuk, hadd vezessen a tulaj. Egyrészt így csak a kocsira figyelhetünk, másrészt pedig néhány perc vezetés után kiderül, hogyan használhatta korábban a kocsiját. A próbaút alatt a rádiót kapcsoljuk ki - a kocsi elkezdi mesélni élete történetét, nehogy ne halljuk meg. Lehetőleg az ablakot is tartsuk felhúzva, figyeljünk az autó panaszára, hangjára, jókedvére. Ha lehet, barátaink közül - akik eddig aktívan, passzívan vettek részt a mustrában - valakit ültessünk be magunk mögé az autóba, egy másikat pedig kérjük meg, kövessen bennünket.

Mindkettőjüknek külön parancsot adjunk ki, mit hallgassanak, nézzenek, tapintsanak. A mögöttünk jövő autó vezetője, utasa számára figyelje meg a kerekeket. Ha mi nem szúrtuk volna ki, hogy rossz a lengéscsillapító, ő könnyedén konstatálhatja, mert a hibás, öreg, agyonhasznált lengéscsillapítóhoz tartozó kerék csúnyán pattog az úton, s ezt nem lehet nem észrevenni. A mögöttünk jövők látják legjobban a füstjeleket. Dízelnél az erős kormolást, benzinesnél a kékes, kopott motorra utaló füstöt. A kocsi egyenesfutását, a tengelyek állapotát is fel tudják mérni (pl. hátsókerék-hajtású autóknál, ha a hátsó tengely nekicsúszott a padkának, és nem csináltatták meg, olyan, mintha oldalazna az autó).

A próbakörre kísérő barátunk ne nézelődjön, hanem füleljen, és a talpát a földön tartva érzékeljen olyan dolgokat, amit a fül nem. Kattogó, de utastérbe nem jutó futómű zajok, verődések tűnhetnek fel. Közben jobbra-balra dőlve, lehajolva nyugodtan hallgatózzon. Ha hátsókerék-meghajtású autót néztünk ki, akkor a differenciálmű búgását, vagy nem búgását is észre lehet venni. Sok mindent el lehet tussolni, azonban a hangot, pláne menet közben, csak nehezen.

Forrás: [origo]


Vegyük komolyan a próbautat - százezres hibákra derülhet fény


A leendő tulaj dolga a legnehezebb. Induljunk lassan, kapcsolgassunk fel-alá (mind manuális, mind automata esetén), majd húzassuk bele a piros fordulatszám-tartományba (ha már meleg a motor). Nem lehet fémes hangja a motornak, mert az a csapágyazás a végét jelentheti. Alacsony fordulaton nem rángathat, nem köhöghet. Hajtsuk meg, gyönyörködjünk a hangjában, élvezzük a vezetést. A motornak simán kell vennie a fordulatot, és ugyanolyan simán kell ejtenie is. Nem köhöghet, krákoghat.

A váltónak recsegés nélkül kell vennie a fokozatokat, le is, fel is. Nem csúszhat a kuplung (azaz ha felengedtük a kuplungpedált, és gázt adunk, akkor a kocsinak gyorsulnia kell azonnal, és nem csak a motornak hirtelen felpörögnie, majd szépen lassan elindulnia). A hátramenetet is mindenképpen használjuk - ültem olyan kocsiban, ahol az előremeneti öt fokozat hibátlan volt, rükverc viszont nem is létezett.

Fotó: Szabó Pál


Lehetőleg kívülről is belülről is figyeljük meg az autót menet közben


Hagyományos automata esetén először D-be (Drive) tegyük a kart, annak szépen, nagyobb rángatások nélkül kell kapcsolnia, le is, fel is. A P-nek (Parking) rögzítenie kell a kocsit. Az N az üres (Neutral). A hátramenetet itt is szigorúan ki kell próbálni (R). Az automata váltók jellemzője az úgynevezett kúszás. Mikor N-ből D-be kapcsolunk (közben nyomjuk a fékpedált), a karosszéria egy kicsit megrázkódik, menne már előre. Ekkor gázadás nélkül elengedjük a féket, és a kocsinak szépen lassan el kell kezdenie gurulni előre. Ha nem, akkor a váltó nem az igazi.

Az automatának nagyon sok fajtája van, háromtól akár nyolc fokozatig. Próbálgassuk a fokozatokat, a sportprogramot, a téli üzemmódot. Amennyiben nem vagyunk biztosak magunkban, mindenképpen keressünk szakértőt, mert botrányos összegekbe kerülhet tévedésünk. Az automata váltók amúgy cégtől és használattól függően 150-250 ezer kilométert bírnak nagyjavítás nélkül. Utána sajnos felújítás következik.