Tűzről pattant - Seat Ibiza 1.4

Vágólapra másolva!
Szabad-e kisautónak nevezni egy modellt, amely öt centivel túlnyúlik a négy méteren? Lehet-e azt mondani az új Seat Ibizára, hogy jó autó? Minden csak viszonyítás kérdése.
Vágólapra másolva!

Fotó: Koncz Dávid [origo]

Az új Ibizát már nem illik kisautónak hívni, bár a kategória szinte összes új tagjára elmondható ez
(Még töb fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, a Seat Ibiza harmadik generációja felett eljárt már az idő: az apró módosításoktól eltekintve összesen hét éven keresztül (2002-2008) volt szolgálatban a modell, ez a tengernyi idő pedig alaposan elkoptatta vonásait. Csak jöttek egyre másra az új, egyenarcú Seatok, az Ibiza azonban mintha idővákuumba került volna, egyszerűen nem akart felfrissülni.

Szó se róla, nem kellett tragédiaként megélni mindezt, kellemes, jól összerakott autó volt az előző Ibiza, de a belső óra - ráncfelvarrást követelve - már csak elkezdett bimbambolni szinte mindenkiben. A Volkswagen-konszern spanyol divíziója végül idén döntött úgy, hogy elég a tespedtségből, a vezetőség végre engedett a népnek, és bemutatta a "kisautó" negyedik generációját.

Ez a bemutatás sem sikerült éppen mindennapira: a márciusi Genfi Autószalonon hullt le a lepel a modell alapját jelentő Bocanegra tanulmányról, közel sem biztos azonban, hogy valóban a koncepcióból nőtte ki magát az Ibiza. A spanyol gyár ugyanis villámgyorsan, már hetekkel a svájci kiállítás után megmutatta a szériaváltozat formavilágát, ilyen gyorsan pedig képtelenség végigvinni egy átalakítási projektet.

Az autógyárak messze földön híresek arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló procedúrákkal hónapokat vesződnek, nem kizárt tehát, hogy éppen fordítva történt minden, mint ahogy azt a történtek láttatni engedik. Nagyon is könnyen elképzelhető, hogy a Seat oroszlánbarlangjában előbb elkészült az új Ibiza szériaváltozata, majd ezt turbózták fel Genf kedvéért, hogy így csináljanak extra felhajtást a modell körül.

Fotó: Koncz Dávid [origo]

A hátsó ajtótól induló él a lámpaburában fejeződik be, amelyek talán lehetnének egy kicsit nagyobbak
(Még töb fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Persze, nincs ebben semmi elítélendő, és kétségtelen tény, hogy ezzel a megoldással még egy bőrt le lehetett húzni az Ibizáról. Azzal viszont, hogy ilyen munkamenet szerint időzítették a dolgokat, sikerült elérni, hogy a tanulmány bemutatása után négy hónappal már a kereskedések udvarain ácsorognak az új modellek. Ügyes húzás, nehéz lenne erre mást mondani.

Az Ibiza maga a Lamborghinitől 2005-ben átcsábított Luc Donckerwolke munkája, a perui születésű belga tervező szemmel láthatóan képtelen volt elszakadni a sportautós gyökerektől. Minden korábban megszerzett tudását igyekezett belepasszírozni az Ibizába, melynél jobbat nehezen tehetett volna a modellel: a dundi formavilágú, gömbölyded előző generációból egy agresszív megoldásokkal operáló, tűzről pattant utód született, melynél saját kategóriájában egyelőre nehéz sportosabbat találni.

Donckerwolke - az egyenarculattal szakítva - a karosszériába látványos, egyszersmind hangsúlyos éleket vasalt, a szigorú megjelenést a szépen elnyújtott fényszórók is kiemelik. Az első lökhárító a merészen húzott, erőt sugárzó bordákkal különösen jól sikerült, ez a tekintet néhány kategóriával feljebb is megállná a helyét. Az oldalnézetet a lágyan felfelé ívelő övvonal határozza meg, melynek kanyarulatát egy, a hátsó ajtótól induló él is kiemeli.

Ez az él egészen a hátsó lámpáig kitart, a bura felső részét a vonal befejezése határozza meg. Ennek köszönhetően az autó harmonikus egésznek tűnik, melyet tudatosan rajzoltak meg, bár ezzel együtt is kicsit úgy tűnik, mintha a hátsó részre elfogyott volna a lendület. A hátsó traktusban a régi, gömbölyded formák köszönnek vissza, és igazából mintha a lámpák is leheletnyivel kisebbek lennének az ideálisnál. Negatívum, hogy a külső visszapillantók és a karosszéria között túl nagy a hézag, nem elegáns, hogy a ködlámpák mellett, a méhsejtmintás rácson látszik a csavar helye, és burkolhatták volna valamivel jobban a hátsó ablaktörlőt is, mely oldalról nézegetve szintén elárulja, miféle megoldással van összeszerelve.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A 292 literes csomagtartó méret is szépen illeszkedik a konkurenciához
(Még töb fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Az Ibizának azért így sincs oka a panaszra, ezekkel a formai megoldásokkal különösen népszerű lehet a fiatal kisautó-vásárlók körében. Mert bizony, az Ibiza ebbe a kategóriába sorolt be, bár kérdés, lehet-e kisautónak nevezni egy modellt, mely öt centivel túlnyúlik a négyméteres "álomhatáron". Az Ibiza színre lépésével minden eddiginél jobban látszik, hogy az autógyártók szinte ész nélkül mossák össze a kategóriákat, a negyedik generáció mindössze harminc centivel rövidebb, mint az alsó-középkategóriás Leon.

A marketingszöveg ezzel kapcsolatban természetesen az, hogy az Ibiza kategóriájának leghosszabb modellje, melynek köszönhetően például kifejezetten nagy csomagtartót sikerült kialakítani. A puttony egyébként 292 literes, pontosan 25-tel több, mint az előző generációnál, a Grande Punto csomagtartóját azonban csak kettővel veri. E tekintetben szépen illeszkedik a konkurenciához, nagyjából a többiek is ugyanezeket a számokat tudják, pedig ők rövidebbek.