A tereprali versenyek térhódítása köthető általában a terepjárók szegmensének átalakulásához - itt el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol szét kell választani a terepjárókat a szabadidőautóktól és a crossoverektől. A nyolcvanas évek táján ugyanis egy olyan folyamat indult el, amelynek eredményeként mára az is terepjárósnak vallja magát, aki életében nem tért le a szilárd útburkolatról.

A dolog valószínűleg az Range Rover megszületésének idejére tehető, amelynek első példányai körülbelül tizenöt-húsz évvel később jutottak el hozzánk. 1970-ben mutatta be a modellt a Land Rover, megalkotásának fő szempontja az volt, hogy egy olyan négykerék-hajtású autó szülessen, amelyben egy egész család kényelmesen elfér, és akár nehezebb terheket, például egy lakókocsit is el tudjon vontatni.

A sikert - akkoriban - a világ legkeményebb offroad versenyének tartott Camel Trophy megálmodásával és megvalósításával próbálta elérni a gyár, és a marketingnek indult sorozat végül olyan népszerű lett, hogy 1980 és 2003 között évente rendezték meg a világ legkeményebb terepein: Szumátra, Pápua Új-Guinea, Zaire, Madagaszkár, Ausztrália, Borneó, Brazília, de még az akkor létező Szovjetunió is vendégül látta a mezőnyt. 2003-ban aztán a Camel Trophy-t a G4 Challenge, a Range Rovert pedig a jóval keményebb és strapabíróbb Land Rover Defender váltotta le. Talán a Land Rover jól sikerült marketing kampányának köszönhető, hogy manapság extrém versenyeket rendeznek a világ legkeményebb terepein, lényegében bárhol, ahol szélsőséges időjárási viszonyok és lakatlan területek vannak, például Malajziában, ahol évente összejön a Rainforest Challenge mezőnye, vagy Ausztráliában, ahol az Outback Challenge igazi túlélőverseny.

Forrás: [origo]

A terepjárók legkeményebb próbája volt egykor a Camel Trophy

 

A tyúk vagy a tojás volt előbb?

Az igazinak tartott, klasszikus értelemben vett terepjáró megszületése a második világháború környékére, illetve a háború utánra tehető, ekkor készült el ugyanis Európában az első olyan jármű, amely a terepjáró ősének mondható. A világháború után Angliában számos Willys Jeepet hagytak sorsára a távozó amerikai csapatok, amelyet aztán a szemfüles gazdák földjeiken kezdtek használni ekevontatásra és mindenféle mezőgazdasági feladatra. Köztük volt a Land Rover főtervezője, Maurice Wilks is, aki farmján nehéz terhek cipelésére, szénaszállításra szintén tartott egy Willyst, ám a szigetországban maradt néhány autó hamar amortizálódott, alkatrészt pedig gyakorlatilag lehetetlen volt szerezni.

Készíteni kellene egy, a speciális igényeknek megfelelő járművet - gondolta Wilks, majd megosztotta ötletét testvérével, Maurice Wilksszel, a Land Rover Car Company igazgatójával. Az első prototípus egy középkormányos volt, akár egy traktor (ez volt a Centre Steer néven emlegetett modell), és a P3-as személyautó 1,3 literes, 42 lóerős motorját kapta meg, négyfokozatú váltóval és a Willys Jeep kétfokozatú osztóművével. Az első 16 darabból álló széria 1947-ben készült el a brit hadiiparból megmaradt, a repülőgépekhez használt maradék szürkés-zöld festékkel lekent alumínium lemezekből, és közúti traktorként állították forgalomba őket. A sikert azonban 1948-ban az Amszterdami Autószalon hozta meg, amelyet követően a Land Rover alig győzte kielégíteni a megrendeléseket. A Series I volt az első igazi autószerű terepjáró, amelyet számtalan modellváltozat követett, nemzetközi sikereket hozva a márkának.

Forrás: [origo]

A Center Steer tekinthető a mai Land Rover defender ősének


Az offroados társadalom pedig az offroad szenvedélyének térhódításával együtt két részre szakadt, Jeep-rajongókra és azokra, akik a Land Rovert tekintik az igazi terepjárónak. Nehéz eldönteni, hogy a Land Rover által elért karrier és az Amerikában elszigetelt egyedfejlődésen átment Jeep közül melyiknek eredményeként született meg az igazi terepjáró. Valószínűleg ez soha nem szűnő viták tárgya marad a jövőben is, amelyben a két tábor között húzódó éles határt némileg elmossa az időközben megjelenő, szintén agilis terepjárók trónkövetelése. Ilyenek például a pickupok, amelyek eredetileg munkavégzésre, vagyis kisebb terhek utánfutó nélküli szállítására születtek a tengerentúlon, és manapság szintén saját kategóriát alkotnak.