Garázsmenet - látogatás a trolibusztelepen

Néhány órára egyszerű földi halandók is bebocsátást nyerhettek a BKV legnagyobb trolibuszgarázsába.

1975-ben egyetlen példányban készült ez az Ikarus 260 T. Sorozatban azért nem gyártották, mert a szóló trolikat a Szovjetunió szállította hazánknak
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre.)

A járókelők arra lehettek figyelmesek, hogy néhány szokatlan jármű koros áramszedőivel frissen nyújtózott a Hungária körút környékén. Egészen pontosan egy ZIU 5-ös és az egyetlen példányban készült, rendkívül alaposan restaurált Ikarus 260T a hatvanas-hetvenes évekből. A modernebb elektromos buszok közül a Szegeden szolgálatot teljesítő Mercedes Citaro, valamint egy GST12A (Solaris) szállított utasokat a Stadionok megállóhely és a Pongrácz úti trolibusztelep között. A BKV Zrt. nem vezetett be titokban új járatokat, egyszerűen csak nosztalgiázott, ünnepelt a fővárosi trolibusz-közlekedés hetvenötödik születésnapja alkalmából.

A trolibuszok a mai napig ebben az épületben tisztulnak meg. A tábla meglehetősen lassú tempót ír elő a mosóba történő behajtáskor

Pechemre elsőként a vadonatúj Mercedesszel utaztam, amelynek modern, de korántsem kényelmes műanyag belseje, csendes és finom suhanása váltott ki hol kritikus hangvételű, hol elismerő megjegyzéseket a körülöttem utazókból: "Na, így kell kinéznie egy busznak!" - mondta egy ötvenes éveiben járó, sokat látott úr. A hivatalos megállóhelyeken a nyitott ajtókon csak úgy özönlöttek befelé a kérdések a tanácstalan utazóktól, akik nem tudták hová tenni a viszonylatjelző nélküli, ráadásul nem a megszokott pirosra fényezett járművet. Sikerült a mindennapi rutinból kizökkenteni az utazni vágyókat. Sőt, a közlekedés iránt érdeklődők - köztük jómagam - világrendje is sarkaiban mozdult ki.

Lehet méltatlankodni, hogy a BKV ilyen meg olyan - koszos, lassú, az ellenőrök néha a zaklatás határait súrolják, és még tudnánk sorolni -, de most egészen más oldaláról mutatkozott be a fővárosi közösségi közlekedésért felelős cég: kiválóan szervezett, nem a falusi búcsúkat idéző programmal várta az érdeklődőket. Apróbb hiba azért be-becsúszott a nosztalgiajáratok menetrendjébe, de ez leginkább a nem várt nagyfokú érdeklődésnek volt köszönhető. A szervezettséget mutatta, hogy a Kerepesi út és a Pongrácz út kereszteződénél elromlott a trolivonal váltóberendezése, melyet csak a felsővezeték áramtalanításával tudtak megjavítani, ám a művelet így is csak szűk fél órát vett igénybe. Csupán a ZIU 5-ösnek kellett kisebb pihenőt tartania a hiba miatt. Az Ikarus 260T szintezőjével is akadtak gondok, néhány esetben erősen a jobb oldalára dőlt, de ezt is percek alatt orvosolták a szerelők. Ha mindezeket sikerült elkerülnünk vagy túlélnünk, akkor már csak remegő lábakkal és erős izgalmi állapotban várhattuk, hogy ráléphessünk a sorompóval zárt, óriási, trolibuszokkal és egyéb járművekkel teli aszfaltozott placcra.

A kissé túlméretezett hőlégfúvók még az Április 4. Gépipari Művek Ökményesi Gépgyárában készültek

Trolitörténelem
1933. december 16-án nyílt meg Budapesten az első trolibusz-vonal. A 2,7 kilométeres kísérleti szakasz az óbudai villamos Vörösvári úti megállóját és az Óbudai temetőt kötötte össze. Egy második világháborús légitámadás nyomán menthetetlennek bizonyult ez a vonal, így 1949-től már csak a pesti oldalon szervezték újjá a trolibusz-közlekedést, elsőként a Kossuth tér és az Erzsébet királyné útja között. A 70-es vonalon szovjet MTB 82-es gyártmányok szállították az utasokat, majd 1952-től az egyre bővülő hálózaton már magyar Ikarus 60T típusok is jártak, igaz még szovjet erőforrással.

1960-tól a növekvő utasforgalom miatt pótkocsis trolibuszok is jártak a fővárosban, a vontatmányt Ikarus 60-as autóbuszokból alakították át. Később megjelentek az első csuklós járművek, amelyeknek a hátsó tengelye is kormányzott volt, így a belvárosban is tudták alkalmazni őket. Az Ikarusokat folyamatosan selejtezték, és 1969-re felváltották ZIU 5-ösökkel. Ekkorra azonban a trolibuszhálózat fokozatos felszámolása mellett döntött a vezetőség, végül aztán a világ gazdasági eseményei és az energiaválság miatt csak a 74-es vonalat szüntették meg.

A hetvenes évek közepén a BKV és az Ikarus közös járműfejlesztésbe kezdett. A 200-as típuscsaládon belül a szóló 260-ast és a csuklós 280-ast látták el elektromos hajtással, ám a szériagyártásig csak az utóbbi jutott el. A 260-asból csak egy készült, ezt szerencsére sikerült megmenteni az utókornak. A szóló trolibuszokat a BKV a Szovjetunióból szerezte be, egészen 1982-ig érkeztek hazánkba a ZIU 9-es modellek. A kilencvenes évek közepétől ismét az Ikarusoké lett a főszerep: a 435T, majd az alacsonypadlós 411T, valamint az aszinkronmotoros 412T kezdte meghatározni az utcaképet. 2005-ben Solaris 12T típusok álltak forgalomba a főváros legforgalmasabb trolibuszvonalain.