Itthon kell keresni - Dacia 1300

2009.01.31. 23:29

Daciával először a hetvenes években, gyerekként kerültem kapcsolatba. Apám barátjának U-s rendszámú piros autójában utaztam. Csendesebb volt, mint a Zsiguli, és az utastér szaga sem bántotta az orromat. Aztán a nyolcvanas évek végén friss szakmával a kezemben munkahelyemen szinte csak Daciákat javítottam.

Otthonra is jutott, apám vásárolt egy új TLX-et, én meg használtan egy TX-et. Apám TLX-e vidáman ment akár 160-nal is. Szerettük azt az autót, mert soha nem hagyott cserben, kényelmes volt és nem fogyasztott sokat. Több mint 100 ezer kilométert tettünk meg vele. Eladtuk, visszakerült Romániába.

Első, immár nosztalgia-Daciám a piros színű autó lett, amely 1975-ben készült, és UT-s rendszámmal került forgalomba Magyarországon. Öt évvel ezelőtt vásároltam egy nyugdíjas hölgytől, aki férje halála miatt adta el. Egy ismerősömtől hallottam az autóról, amelynek a fényezése már nem volt eredeti, a piros szín mattulása meg az apróbb karcolások miatt átfényezték, sajnos nem a legjobb minőségben. Amikor hozzám került, a szerkezeti részek a szokásos teendőket igényelték, és az utólagos modernizálásokat is korrigálni kellett: kiszereltem az elektromos ventilátort, az elektronikus feszültségszabályozót, visszatettem a korhű lámpákat, lámpaburákat, ablakmosót és az eredeti kormánykereket, melyet szerencsére eltettek.

Fotó: Ács Attila (Veterán Autó és Motor)

Francia műszerpult és kormány igényes, színes emblémával


Sárga színű Daciám 1979-es évjáratú, PN-es rendszámmal helyezték forgalomba. Tavaly egy autókereskedésben pillantottam meg Székesfehérváron, Balatonról jövet. Első tulajdonosának egy fiatal Ford árába számították be. Fényezése gyári (a bal hátsó ajtóborítás kivételével), és csak némi kozmetikázást igényelt. Sajnos a hátsó ajtók sarkainál és az első sárvédőknél van egy kis rozsdásodás, ami veteránvizsga előtt majd mindenképpen kijavítandó. A szerkezeti részek felújításán már túl vagyok, ezeket műszaki vizsga előtt rendbe kellett hozni.

Az összes fékhengert javítani kellett, az elsőkbe új dugattyúk és tömítőgyűrűk kerültek. A hátsók cserére szorultak a tömítőfelület korróziója miatt. (Fékfolyadékot háromévente illene cserélni, mert a nedvességet magába szívja és korróziót okoz.) A fékerőhatárolót is selejtezni kellett, mert nem kapható hozzá javítókészlet. A főfékhengert "újrabőröztem". A gumi fékcsövek újak, a fékdobokat szabályoztattam, a fékpofákat betéteztettem. A típusra jellemző az olajfolyás. A váltó kihajtásánál és a kapcsolórúdnál szimeringeket kellett cserélni. Ne feledkezzünk el a kihajtásnál lévő O-gyűrűkről sem, meg az állítóanya tömítőpasztázásáról. A motornál csak a szelepfedél-tömítés és az első főtengelyszimering szorult cserére.

Fotó: Ács Attila (Veterán Autó és Motor)

Az ablakmosó tartály még a lábpumpás változaté


A rossz minőségű fagyálló oxidálja az alumíniumot, ezért a vízszivattyúházat és vízcsöveket cserélni kellett. Érdemes a nehéz vas hűtőventilátort műanyagra cserélni, mert kíméli a vízpumpa csapágyazását. A hűtőt tisztítani és forrasztani kellett. A karburátor alá célszerű a későbbi 1310-es tálcáját felszerelni az esetleges benzinfolyás (tűzveszély) miatt.

A legnagyobb beruházást a hátsó tengely cseréje jelentette: a tengelycsonkon a csapágy rögzítésénél voltak problémák, megsérült a csapágyülék. Sajnos külön a tengelycsonk nem cserélhető és nem is kapható.

 

A Dacia gyártásának főbb állomásai:

1968: 1100
1969: 1300
1970:  Super (több kényelmi felszereléssel) és 1301 (luxusfelszereltséggel)
1973: Break
1975: platós
1979: 1310 és a sportváltozat
1983: platós hátsókerék-hajtással
1987: 1320 (ferdehátú)
1991: 1325
1995: Nova és Solenza

Cserélni kellett még a felső gömbfejet, a hátsó kerékcsapágyakat, a stabilizátorgumikat, a világításkapcsolót, felújítani a generátort, az önindítómotort, a gyújtáselosztót, a karburátort. Az üzemanyagtartály kilyukadt, forrasztással javítottam. Mindkét autó megkímélt állapotú, a visszaimportot viszonylag magas eladási áruk miatt kerülték el. A piros autóban 106 ezer, a sárga színűben 98 ezer kilométer van.

A Daciák javítását megkönnyíti, hogy alkatrészgyártó több is akad, vásárláskor azonban érdemes figyelni a minőségre. A kuplung 80-100 ezer kilométert szokott bírni, érdemes a tárcsát és a szerkezetet együtt cserélni. A féltengelyek egymás közt felcserélhetők, így változik a forgásirány, és tovább használható.

Dacia mint ritkaság

Manapság 1300-as Daciát már ritkán kínálnak eladásra. Megkíméltebb példány 100 ezer forint körüli összegért kapható, de hibákat azon is fogunk találni, tehát számolni kell még költségekkel, a vége valószínűleg 350 ezer forint körül lesz. A teljes restaurálás ráfordításai nagyon jelentősek lehetnek (egy elfogadható fényezés legalább 250 ezer forint). Könnyebbség, hogy sok minden kapható. Eladó restaurált Daciát még nem láttam.

Aki szeretne Daciát vásárolni, szorgalmasan böngéssze a hirdetéseket. Ha jártában-keltében találkozik ilyen autóval, akkor érdemes megkérdezni a tulajdonost, nincs-e eladási szándéka - az elmúlt két évben négy autó került a látókörömbe, közülük három már nincs az országban. 

Műszaki adatok
Motor.
Négyütemű, vízhűtéses, felülszelepelt, soros, négyhengeres benzinmotor. Összlökettérfogat: 1289 cm3. Legnagyobb teljesítmény: 54 LE, 5250/min.
Erőátvitel. Orrmotor, elsőkerék-hajtás. Négyfokozatú, szinkronizált váltó.
Méretek, tömeg. Hosszúság 4340 mm, szélesség 1636 mm, magasság 1434 mm. Saját tömeg 900 kg.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 145 km/óra, átlagos fogyasztás 7-9 liter.



A cikk a Veterán Autó és Motor 2007. decemberi számában jelent meg.
Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK