Több van benne - Seat Ibiza SportCoupe 1.4 teszt

Vágólapra másolva!
Mosolyfakasztóvá degradálja a SportCoupe nevet a háromajtós Seat Ibiza orrában a jól ismert 1,4 literes, 85 lóerős benzinmotor. Ettől függetlenül kívülről jól néz ki, belül továbbra is lehangoló, viszont baráti az ára.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hirlin Bárlint [origo]

A szélesített hátsótól még tüzesebbnek tűnik a SportCoupe
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Bátor döntés volt a SportCoupe nevet adni a Seat Ibiza háromajtós változatának. Persze, valahogy el kell adni, de ez valahogy mégis csak túlzás: sehol egy igazán fickós, a sportos formához passzoló motor. Ahogy már a premier előtt is tudni lehetett, csak a Volkswagen-konszern ismert erőforrásai közül lehet választani, ami nem lenne kevés, de TSI-nek se híre, se hamva, a paletta csúcsán a 105 lóerős, 1,6-os benzines, illetve az ugyanennyit tudó, 1,9 literes dízel trónol, ami a csomagolást figyelembe véve igencsak röhejszerű.

Mert a SportCoupe tényleg jól néz ki. Nem csupán az ötajtós karosszéria lebutított változata, dolgoztak vele rendesen a mérnökök. Az Ibiza éppenséggel több ajtóval sem néz ki rosszul, kategóriájában messze a legjobb formaterv az övé, a SportCoupéval azonban sikerült még tovább fokozni a látványt. Merész élek és törések nyúlnak végig a karosszérián, dinamikus, lendületes a vonalvezetés, még attól sem ijedt meg a Seat, hogy az üzemanyagfedélbe is vasaljon egy szöget.

Fotó: Hirlin Bárlint [origo]

Alacsonyabbra vették a hasmagasságot, szinte tapad az aszfaltra
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A szélesített, kicsit összecsapottnak tűnő far is jelzi, nem akármilyen Ibizáról van szó, a hatást hivatottak erősíteni a méretes könnyűfém felnik. A fehér szín segít kiemelni a SportCoupét a tömegből, bár nem kis hátránya, hogy pár kilométer alatt is olyan mocskos lesz, mintha hónapok óta nem látott volna mosót.

A formára tehát nem lehet panasz, a háromajtós Ibizára utcán, parkolóházban, mindenhol jó ránézni, vonzza is a tekinteteket. A beltérrel már kicsit más a helyzet, a műszerfal és középkonzol elemein az ötajtós testvérrel osztozik a SportCoupe. Az egészről ugyanaz a véleményem, mint korábban: a kopogós műanyagokkal és egész látványvilágával csöppet sem illik a külsőhöz, mintha egy teljesen más autóról lenne szó.

Fotó: Hirlin Bárlint [origo]

Sok a kemény műanyag, a beltér nem igazán passzol a külsőhöz
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A rádió kezelése megszokhatatlan, kár a jó fogású, de kicsit túlszervózott kormányra ragasztott műanyag dekorért, sokkal többet lehetett, kellett volna kihozni ebből az utastérből. A benti felszereltséggel kapcsolatban további hiányosságokat is felfedeztem. Lehet, hogy egyedi hiba volt, mindenesetre a SportCoupe klímája, nincs rá jobb szó, rendszeresen büdöset csinált a beltérben. Ráadásul jellemzően akkor, ha viszonylag hosszabb autókázás után alapjárati ácsorgás következett, teljesen érthetetlenné téve az egészet. Ha legalább folyamatosan csinálta volna, de nem. A klíma mindezeken felül lassan reagál, óriási fáziskésésekkel dolgozik, a párátlanítással pedig szemmel láthatóan szenved. A SportCoupe konstrukciója eleve olyan, hogy a másodperc törtrésze alatt párásodik be minden üvegfelülete, a klíma lassúsága pedig percekkel késlelteti az indulást.

Előre egyébként sportülések kerültek, kényelmesen, jól tartanak, a helykínálat az első traktusban összességében tágas. Nem vagyok oda a háromajtós konstrukciókért, a nagy méretű ajtó miatt ugyanis természetszerűleg hátrébb kerül a B oszlop, ami az én viszonylag kis méreteimet figyelembe véve állandó nyújtózkodást jelent a biztonsági övért. Az Ibizában sem volt ez másként, de azért sikerült megszokni.