Mennyit számít két C betű - VW Passat CC 2.0 CR TDI DSG teszt

2009.04.20. 13:37

Ki hitte volna még pár évvel ezelőtt, hogy egy Passat nevű autóról ilyeneket lehet majd írni: kupészerű a megjelenése, mégis négy keret nélküli ajtaja van, lehetetlen vele elvegyülni a forgalomban és megfordulnak utána az utcán. Igen, a Volkswagen ezúttal a szíveket vette célkeresztbe az észérvek helyett, és bizony nagyon jól megy neki. Csak két C betű kellett hozzá.

Fotó: Ránki Dániel [origo]

Laposabb és hosszabb az eredeti Passatnál
(Még több fotó a kiállításról a galériában. Kattintson a képre!)


A legaljasabb dolog, amit egy Passat CC-vel művelhetünk, az az, ha leparkolunk egy mezei VW Passat mellé, és elégedetten végignézzünk, amint annak gazdája kissé elsárgulva beül az immár ormótlannak és menthetetlenül hétköznapinak tűnő autójába, majd szemlesütve távozik. A járművekhez alapvetően érzelmileg közelítő anyukám például oldalról Jaguarnak hitte a tesztautót, majd döbbenten nézte az orrán virító hatalmas VW-emblémát. Ezzel egyébként nem volt egyedül, az emberek még mindig megfordulnak a Passat CC után, és sokuk arcán látszik, hogy nem tudják összerakni a márkajelet a csomagolással. Ordít róla, hogy ez már nem egy konfekciózakó, hanem méretre készült öltöny - de akkor miért van rajta a Népautó nevű cég márkajele?

A CC egyébként a comfort coupé szavak rövidítése, ami egyben meg is magyarázza az áramvonalasított Passat küldetését: a klasszikus szedán és a praktikus kombi mellett a németek valami sportosat is szerettek volna, hogy azokat is célkeresztbe tudják venni, akik elsősorban a szívűkre hallgatnak autóvásárláskor, és ennek megfelelően jó pár kompromisszumot hajlandóak kötni. Pontosabban fogalmazva, nem foglalkoznak olyan apróságokkal, hogy a kupészerűen ívelt tető miatt kissé nehézkes a beszállás hátra, és a fejtér is meglehetősen szűkös, 180 centi felett már nem érdemes beállítani a frizuránkat, mert a tető garantáltan lelapítja. Persze meglehetősen földhözragadt innen közelíteni a Passat CC-hez, ahhoz túlságosan szép lett. Sokkal inkább úgy kell tekinteni rá, mint egy igazi kupéra, amelyen mellesleg van még két plusz ajtó, így máris verhetetlen a kategóriájában.

Fotó: Ránki Dániel [origo]

Akár lehetne kétajtós is, így viszont praktikusabb


Telitalálat, hogy keret nélküliek az ajtók, amelyek még jobban ráerősítenek az autó kupés jellegére, és azért is piros pont jár, hogy nem próbálták meg ötülésesnek elsütni - arra úgyis ott a jó öreg alapváltozat - hátul ugyanis csak két ember számára alakítottak ki meglehetősen kényelmes üléseket. Az igazi kényeztetés természetesen az elöl ülőknek jár, hasonlít ugyan a műszerfal kialakítása a Passatéra, de szinte mindent finoman átvariáltak a németek. Akárcsak a külső esetében, itt is egy szinttel feljebb járunk. Egyszerű ötlet, de annál jobban feldobja az utastér hangulatát az ajtókba épített LED-es háttérvilágítás, amelynek változtathatjuk a fényerejét.

Forrás: [origo]

Még mindig nehéz elhinni, hogy ez egy Volkswagen

Tesztautónk ízléses vajszínű velúr és fekete bőrkárpitot kapott, ami meghatározta az ajtók és a műszerfal színvilágát is némi diszkrét faberakással kiegészítve. Itt is nagyon jól eltalálták az arányokat, inkább visszafogottan elegáns, mintsem hivalkodó. A meglepően kemény, ugyanakkor nagyon kényelmes sportülésekben nagyjából egy perc alatt otthon érezhetjük magunkat, ennyi idő kell ahhoz, hogy magunkra állítsunk mindent. Mivel a CC a Passat műszaki alapjaira épül, ezért vezetési élményre is közel azt nyújtja, tesztautónk ugyanakkor feláras állítható futóművet is kapott, amelynek sport, normál és komfort fokozatai közül lehet válogatni. Egetverő különbségek ugyan nincsenek a beállítások között, ám ezzel már csak azért is érdemes játszani, ha véletlenül jó minőségű útra bukkannánk, mivel a kormányzás is érezhetően közvetlenebb lesz sport üzemmódban. Bár a keret nélküli ajtók miatt elvileg egy kicsit zajosabb lett az utastér az alapváltozathoz képest, ezt remekül kompenzálja a CC azzal, hogy laposabb és áramvonalasabb, így nem árt időnként ránézni a sebességmérőre - amikor azt hisszük, hogy 90-nel poroszkálunk, szinte biztosan gyorsabbak vagyunk a kelleténél.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK