Sportos apukáknak - Opel Insignia Sports Tourer 2.0 Turbo 4x4 teszt

2009.07.20. 0:26

Kétliteres turbómotor, 220 lóerő, szekvenciálisan is kapcsolható sebességváltó, 230 km/óra feletti végsebesség és a világ egyik legfejlettebb összkerékhajtása. Közel ötméteres hossz, akár másfél köbméterre is bővíthető csomagtartó, minden igényt kielégítő luxusfelszereltség. Most nem két külön autóról van szó, a tesztelt Opel Insignia Sports Tourerre ugyanis az összes állítás igaz.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A hátsó rész formája különösen jól sikerült a kombinál
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Ez Opel? - ez volt a leggyakrabban elhangzott mondat, akárkinek is mutattam a fehér Insignia kombit. A Vectra utódja már számos vásárlót meghódított szedánként és ötajtósként is, a reakciókból azonban úgy tűnik, mégiscsak az utoljára bevezetett karosszériaforma, a Sports Tourernek nevezett kombi vágja ki a biztosítékot a potenciális vásárlójelöltek agyában. Ennyi középkorú családapa talán még a bikiniben flangáló, napbarnított bőrű Miss Hungary selejtezőcsapat után sem fordult volna meg. Talán épp egy kockaformájú, szépnek nehezen, praktikusnak annál inkább nevezhető Vectra Caravan slusszkulcsa húzta le a zsebüket, azért bámulták annyira az Opelt, bár akármilyen kombijuk lehet, az Insignia biztosan nem tűnne csúnyának mellette.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Nem lesz olcsó a csere: a húszcolos gumik darabja 150 ezer forint


Persze egy metálszürke, 16 colos kerekeken gördülő Sport Tourer bizonyára nem lett volna olyan feltűnő, mint a gyárilag ültetett futóművel rendelkező fehér tesztautó, amelyen ráadásul OPC optikai tuningcsomag és húszcolos könnyűfém felnik is növelték a drámai hatást. A kombi nyolc centiméterrel hosszabb a négy- és ötajtósnál, a Vectrával ellentétben azonban ez nem a tengelytávban, hanem csupán a hátsó túlnyúlásban jelentkezik. Emiatt az elődéhez hasonló, táncterem nagyságú hátsó lábteret hiába várjuk a kombi Insigniától, a másik két karosszériaváltozat leginkább kritizált pontját, a meredeken lejtő tető miatti szűkös hátsó fejteret viszont a Sports Tourernél el lehet felejteni, még a kosárlabdázók sem verik be a fejüket. Persze a lábtér sem szűk, de tény, hogy például egy Mondeóban vagy egy Superbben jobban elférni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Sötétített hátsó ablakok csak a Sports Tourerhez járnak


A középkategóriában általában kétféle kombit kínálnak a gyártók: úgynevezett életstílus-kombit, ahol a hangsúly a harmonikus formán van, de a csomagtartó legfeljebb csak átlagos méretű. Ilyen például az Audi A4 Avant, a BMW 3-as Touring, a Renault Laguna Grandtour, vagy éppen az Alfa Romeo 159 Sportwagon. A másik kategóriába azok a modellek tartoznak, amelyeknél a minél nagyobb és jobban kihasználható csomagtartó volt a fő szempont a tervezésnél. Ilyen például a Ford Mondeo Turnier, a Volkswagen Passat Variant, a Citroën C5 Tourer, vagy éppen a megboldogult Vectra Caravan.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Kissé hatásvadász a feltűnő Turbo felirat és a két ovális kipufogó


Az új Insigniában az a legnagyszerűbb, hogy sikeresen egyesíti a két osztály előnyös tulajdonságait. Szépen lekerekített fara akár egy presztízsautón is jól mutatna, szerencsére semmi hasonlóságot sem lehet felfedezni a darabos Vectrával. Különleges megoldás, hogy az egész hátsó rész felnyílik, akár egy teherszállító repülő orra, és a rendes lámpák vele nyílnak. Éppen ezért két pótlámpát is elhelyeztek az Opel mérnökei belül, hogy nyitott csomagtérajtónál is látható legyen az autó sötétben. De nemcsak szép a far, hanem hatalmas, szabályos formájú és igényesen burkolt csomagtartót is rejt. Alaphelyzetben 540 litert képes befogadni, ami tízzel nagyobb a kombi Vectráénál és az ötajtós Insigniáénál, lehajtott ülésekkel viszont már 1530 literes lesz a felhasználható térfogat. Egyedül itt jelentkezik a lekerekített, divatos hátsó árnyoldala, ugyanis az elődbe több mint 300 literrel többet lehetett ilyenkor pakolni, bár a másfél köbméter és az 1,91 méteres csomagtérhossz így sem számít rossznak a kategóriában.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Bővítés után sík padlós az 1530 literes csomagtartó. Furán néznek ki a pótlámpák


A pakkok rögzítését feláras sínekkel, hálókkal, kampókkal és hevederekkel segíti az Insignia, ezt az Opel FlexRendezőnek nevezi, és még egy padló alatti titkos rekeszt is kialakítottak a ritkán használt tárgyak tárolására, de pótkerék helyett csak defektjavító készletet kapunk. Maga a csomagtér egyébként olyan hosszú, hogy a túlságosan vaskos hátsó lökhárító miatt alig lehet elérni a végét, elképzelhető, hogy alacsony növésűek inkább a hátsó ülés felől veszik majd ki a mélyre csúszott holmikat. Kérhető motorosan nyitható csomagérajtó is; a tesztautón nem volt, de a nehéz ajtót elég volt csak gyengén leejteni, és egy szervomotor beszívta, úgy, ahogy a luxusautók ajtajainál szokás.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Prémiumautósan igényes az Insignia műszerfala. Jól kezelhető az Opel iDrive-ja a váltó előtti tárcsával


A világ egyik legfejlettebb összkerékhajtása: Haldex XWD

A Haldex negyedik generációs XWD összkerékhajtása az egyik legfejlettebb ilyen rendszer, elsőként a Saab 9-3-ban mutatkozott be tavaly. Ez annyival tud többet a szokásos Haldex-kuplungot használó megoldásoknál, hogy nem csupán a motor erejének 50 százalékát képes maximum a hátsó kerekekig eljuttatni, hanem akár több mint 80 százalékot is, például egy intenzív gyorsítás során.

Amikor tökéletesek az útviszonyok és az autó egyenletes sebességgel halad, a hajtás 96 százaléka az első kerekekre jut, így csökkentve a fogyasztást. A hajtásláncot felügyelő elektronika másodpercenként százszor kap jeleket az autóban elhelyezett húsz szenzortól, szükség esetén azonnal beavatkozik, hogy az autót az optimális íven tartsa.

Forrás: Haldex

A Sport felszereltségű Insigniákhoz szériában jár az eLSD nevű - elektronikus vezérlésű, korlátozottan önzáró - hátsó differenciálmű is, amely annyival fejeli meg a normál rendszer tudását, hogy a második Haldex-kuplung segítségével külön-külön tudja adagolni a motor erejét a két hátsó kerék között az optimális úttartás érdekében. Egy éles kanyarban például a külső hátsó kerékre több erő jut, így az autó gyorsabban és könnyebben veszi az akadályt, hirtelen sávváltáskor pedig nem csóválja be a farát a kocsi. Akkor is jól jön az eLSD, ha egy hátsó kerék kivételével az összes kerék jégen áll: ilyenkor az egyetlen tapadó kerék akár a teljes nyomaték 85 százalékát is megkaphatja, ami már biztosan elég az elinduláshoz.

Forrás: Haldex

Az XWD részei egy teljesítményleadó tengely (PTU) az első differenciálműben, mely a motor nyomatékát a kardántengelyen keresztül a hátsó tengelyre irányítja a nyomatéktovábbító egység (TTD) segítségével. Ez a hátsóhajtás-modul előtt található, akárcsak az eLSD. Mind a TTD, mind az eLSD olajfürdős, többtárcsás tengelykapcsoló. Álló helyzetből való elinduláskor a TTD azonnal aktiválódik, ahogy sebességbe kerül a váltó. Menet közben a tengelyek közti nyomatékelosztásról a TTD egy szelepe gondoskodik, mely módosítja a hidraulikus nyomást a tengelykapcsolókon, ezáltal szabályozva a hátsókerék-hajtást. A záródás mértéke határozza meg a nyomaték eloszlását. Az eLSD ugyanezen az elven osztja el a nyomatékot a hátsó kerekek közt, akár a hátsó tengelyre jutó nyomaték 50 százalékát is képes átcsoportosítani a jobban tapadó keréknek. Erre eddig a Saabon kívül csak a BMW X6 és a Honda Legend volt képes.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK