Való igaz, az Aveo kívül-belül egy kicsit felfrissült, de ettől függetlenül még mindig nem rá szavaznék a kategória elitmodelljeivel szemben. Leginkább azért, mert már nem is sokkal olcsóbb.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Előnyére változott a Daewoo Kalos, ami azóta már Chevrolet Aveo
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Daewoo-t, vagy újabban Chevrolet-t azért vett az ember, mert jóval olcsóbban megkapta azt, amire vágyott. Régebben, ha valaki nem tartotta elsődlegesnek az egyedi újításokat, a jó anyagminőséget, a kellemes formát, akkor bátran választhatott valamelyik dél-koreai márka közül. Nem voltak különösen izgalmasak ezek az autók, de a célnak mindig megfeleltek. A koreai autóipar gyakorlatilag a japánokat koppintotta le, persze némi fáziskéséssel. Amennyire unalmasak és jellegtelenek a nyolcvanas évek japán autói, annyira megbízhatóak voltak - úgy néz ki, ezt az utat szemelték ki maguknak a koreaiak is. A kilencvenes években egy Amerikából hazatért ismerősöm például azt újságolta, hogy kint Hyundait vesznek az emberek, ha olcsó, de nagyon megbízható autót akarnak, mert a Toyota kicsit drágább.

Az utóbbi időben azonban a koreai márkák is ráuntak erre az unalmas szerepkörre, és egyre inkább felzárkóznak az európai élmezőnyhöz. A Kiára már lassan rá sem lehet ismerni, a Soul a jól bevált Cee'd mellett egy igazán bátor próbálkozás. A Hyundai is sorra ontja az új, egyre tetszetősebb modelljeit, de a Chevrolet egy kicsit kivárt. A Captiva már biztató, de az igazi nagy áttörés a Cruze. Ehhez képest a kisautójuk csak egyhelyben topog, bár az is átesett némi frissítésen.

Régebben a Kalos volt az ötajtós ferdehátú, az Aveo pedig a limuzin, a modellfrissítés óta azonban mindet Aveónak hívják. A Kalos tehát elveszett, szerencsére a kivételesen ronda belseje is a múlté.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Hátul kevesebb a változás, de nem is volt rá szükség. Már létezik háromajtós verzió is


A tesztre kapott ötajtós Aveo kívül-belül megújult, összességében elmondható, hogy előnyére, bár az új orrkiképzést szokni kell: egészen furcsa megoldás, hogy a márkajelzést nem a hűtőrácsra, hanem az alá, a műanyagra tették. Akkor már inkább ne tették volna rá, bár az is furcsa lenne. Hátul nem sok minden változott, az első lámpák alakja az új divat szerint kicsit felhúzott, valamint amit csak tudtak, krómdíszítésbe tettek, így egészen meggyőző az autó kisugárzása.

Az utastérben szerencsére teljes reformot hajtottak végre, hiszen rémálmaimban néha még mindig megjelenik a régi Kalos érdekes műszerfala. Természetesen ennél durvább jelzőkkel is tudnám jellemezni, de lényeg az, hogy elfelejthetjük. Az Aveoé már jóval kellemesebb anyagokat kapott, szebbek a formák, az egész átgondoltabb, igényesebb. A műszerfal számlapja gyakorlatilag a Lacettiből való, ahogy a kicsit batár kormány is. A hifivel már találkozhattam az Epicában, sőt a Saab 9-5-ben is. Alatta a légkondicionáló kezelőfelülete kifejezetten igényes, a váltókar azonban talán kicsit túl bumszli. Az ergonómiában egyetlen dolog zavart, de ez is csak a pesti közlekedési szokások miatt: az elakadásjelző gombját a lehető legmesszebb rakták le a klímaberendezés mellé jobbra, így az utas jobban eléri, mint a vezető. Ez legyen a legnagyobb baja. 

Bár a javuló minősége miatt kifejezetten lelkesen álltam az Aveóhoz, a mindennapi életben nem tudott meggyőzni. A külső ugyan cicomás lett, de alatta a műszaki tartalom nem sokat változott. A kicsit billegős futómű nem is kemény, nem is puha, de mégsem nyert meg. Az úthibákat nem vasalja eléggé, de kanyarban sem elég stabil. Persze egyszerű használatra ez is bőven megfelel, de a kategóriájában sokkal jobbak is vannak.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Elsősorban a műszerfal változott előnyére, bár még mindig vaskos a kormány és a váltógomb


Az 1,4-es motor régi ismerős, de nem érezni, hogy ez valóban majdnem száz lóerős. Arra gondoltam, hogy a kis Aveo tökéletes lesz arra, hogy ez a blokk megmutassa képességeit, de tévedtem. Nincs vele nagy baj, sőt alacsony fordulaton még azzal hiteget, hogy igazán rugalmas, közepes fordulaton azonban nem jön a várt újabb javulása, inkább csak egyenletesen húz. Szétpörgetve már egészen jól mozgatja a kis karosszériát, de ekkor már szeret hangoskodni - és még ekkor sem érezni száz lóerősnek.

A váltó is csak egy erős közepest kaphat: jól kapcsolható, de hosszú úton jár, néha kicsit akad. Az áttételezése megfelelő lenne, ha a motorban lenne több szufla, de így kicsit komótos az Aveo. A kormány rásegítése és mérete is kicsit túlzott, és hiába bőrborítású, nem olyan jó fogni.

Most aztán mindent jól leszóltam - gondolhatja az olvasó, de az az igazság, hogy az Aveo motorja, váltója és futóműve nem veszi fel a versenyt a kategória éllovasaival. Ezen a téren meghagyja a lehetőséget az utódjának, amire már nagy szüksége lenne a Chevroletnek.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A legolcsóbb ötajtós Aveo hárommillió forint, a tesztautó inkább négy


Korábban ilyenkor mindig el lehetett sütni, hogy legalább jóval olcsóbb, mint a konkurensek, de manapság már ez sem igaz. Ezért aztán csak arra lehet támaszkodni, hogy térkínálatban és felszereltségben még egész jól áll a tesztelt Aveo, és végre a formája is látványos. Ez azonban nálam nem lenne elég arra, hogy egy kisautóra költsek négymillió forintot. Akkor már sokkal inkább egy Honda Jazz.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1399 cm3. Furat/löket: n.a. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 74 kW (100 LE)/6400. Nyomaték: 131 Nm/4200. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 3920/1680/1505 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1450/1410 mm. Tömeg: 1133 kg. Terhelhetőség: 410 kg. Csomagtartó térfogata: 220/980 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11,9 mp. Végsebesség: 175 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 8,5 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 140 g/km.