Széllel szemben az igazi - Triumph Thunderbird teszt

2009.11.02. 23:15

Évente hatszázezer cruiser talál gazdára a világon, minden második Amerikában, a műfaj szülőföldjén. Ott diktálják a szabályokat, amelyeket minden sikerre éhes márka szolgaian be is tart - mindenki, kivéve egyet. De hát mit is vártunk volna a Triumphtól?

Mindenki a saját örökségének letéteményese. Egy olyan márka, amely képes volt egy háromhengerest sikerre vinni a Supersport 600-asok sornégyes mezőnyében, nem adhatja fel az elveit csak azért, mert mások szerint csak a V motor az üdvözítő a cruiserek világában. Hát nem is tették: az 1599 köbcentis Triumph Thunderbird, amely még tavaly októberben mutatkozott be az Intermoton, a márka legjobb szokásai szerint minden konvenciót felrúg.

A T-Bird közelgő sajtópremierje előtt, a Triumph észak-spanyolországi kutatás-fejlesztési központjában nyílt lehetőségem arra, hogy a szépen csengő elméletet a gyakorlatban is igazolhassam. A bizonyítási folyamat még azelőtt kezdetét vette, hogy behelyeztem volna a gyújtáskulcsot. A hatalmas, csillogó, ám konzervatív motor már blokkjánál fogva is egyedi jelenség, összhatásában pedig kifejezetten ízléses - ezt a jelzőt is ritkán alkalmazhattuk a műfaj eddig ismert képviselőivel kapcsolatban. A harmonikus forma valószínűtlenül összeszedett üléspozícióval jár. Mivel nincs útban a hátrafelé meredező hátsó henger, egyszerűbb lehuppanni a 702 milliméter magas nyeregbe. Akármilyen mélyen ülünk, kiválóan áttekinthető az út a széles, 21 literes tank felett, amelynek klasszikus formája lehetővé teszi, hogy viszonylag szorosan összezárjuk a térdeket, legalábbis amennyire az előre, de nem túl messze szerelt lábtartók engedik. Az üléshelyzet a hátrahúzott kormányrúddal együtt kényelmes, de racionális (na tessék, egy újabb jelző, ami eddig nem szerepelt a cruiser-szótárban): a T-Bird, legalábbis ergonómiájában, sportos vezethetőséget ígér.

Fotó: Paul Barshon - Motorrevü

Hagyományos V2-es helyett sorkettes motor dübörög a Triumphban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


És amennyire a David Lopez gyári tesztpilóta által kijelölt, alig száz kilométeres tesztút alapján meg tudom ítélni, nem a levegőbe beszél. A Thunderbird ugyanis anélkül, hogy a sportmotorok felségterületére tévedne, kiválóan vezethető. Menetkomfortja kritikán felüli, hála a príma nyeregnek és a jól hangolt, bár egyedül a hátsó előfeszítésében állítható futóműnek. A T-Bird valódi többcélú motor, amivel lazán parádézhatunk a sugárúton, élvezhetjük a tovasuhanó tájat, de ha történetesen olyan szűk, kanyargós hegyi szakasz kerül utunkba, mint amerre Lopez vezetett engem, a Triumph valósággal átlényegül.

Fotó: Paul Barshon - Motorrevü

Hatalmas, klasszikus tank, középre szerelt műszerekkel


A szükségszerűen korlátozott hasmagasságtól eltekintve ugyanis a cruiser aggodalom nélkül kergethető végig a kanyarokon, hála az eltalált csillapításnak és a kiegyensúlyozott, bár kissé lusta kormányzásnak. Utóbbi olyan pontos és könnyed, hogy sem a 300 kiló fölötti száraz tömeg, sem a széles (200/50-17) hátsó abroncs nem tűnik fel. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a tervezőknek, amiért lemondtak a műfajban egyre gyakoribb, ultraszéles ki-ha-én-nem látványabroncsokról: a T-Bird kényelmes, és olyan könnyedén vált irányt, ami már-már meghazudtolja konzervatív vázgeometriáját.

Fotó: Paul Barshon - Motorrevü

Fékezés közben is stabil marad a Thunderbird


Nem csak a gyors íveken bizonyul azonban ultrastabilnak a Triumph, hanem fékezés közben is. Egyetlen más cruiseren sem találkoztam ilyen jól adagolható, hatásos fékekkel, legalábbis ha szakítunk a cruiseresek rossz szokásával, és a kissé alulméretezett hátsó fék hatását jobb marokkal is megtámogatjuk. És ha már mértékadó komponensekről esik szó, minden gyártó figyelmébe ajánlom a tökéletes hátratekintést nyújtó, rezgésmentes tükröket, így is lehet ezt csinálni.

Fotó: Paul Barshon - Motorrevü

Hatalmas méretei és tömege ellenére meglepően jól irányítható


Az eddigiek persze fikarcnyit sem érnének megfelelő erőforrás nélkül. A Triumph ismét kitett magáért: a 270 fokos főtengely-elékelésű ikerhengeres már 1500/percről zokszó nélkül elhúz legfelső fokozatban, részgázon pedig már alig valamivel alapjárat fölött használható teljesítményt nyújt. 1641 mm-es tengelytávja ellenére lábletétel nélkül megfordulhatunk vele, amiben persze a jól adagolható kuplungnak is szerepe van. Autópályán, alig valamivel 130 km/óra feletti tempónál épp csak 3500-at forog a motor, miközben a vágott kipufogók a kéthengeresek tipikus dübörgését árasztják - végső soron vannak még állandó értékek a világon. A motor zavaró rezgések nélkül forog el a 6500-as leszabályozásig, 1800-4000/perc között álomszerűen húz, a nyomatékcsúcs 2750-től rendelkezésre áll - a Thunderbird kéthengerese valóságos mérnöki műremek, ami bőven elviselné, hogy akár két fokozatot is kidobjanak az egyébként pontosan, könnyedén és halkan működtethető sebességváltóból.

Fotó: Paul Barshon - Motorrevü

Jó minőségű úton hamar leérhetnek a lábtartók


A középsúlyú cruiserek népes mezőnyében különleges helyet foglal el a T-Bird, amelynek vezetése éppolyan kiemelkedő élményt jelent, mint egyedi külseje. Még idén ötezer darab értékesítését tervezi a Triumph, minden másodikat a Harley hazájában. Szinte hihetetlen, hogy ez a britek első próbálkozása a műfajban - ki tudja, ha korábban kezdik, talán ma nem a V2 számítana etalonnak.

Értékelés

A Rocket III után ismét odatette magát a Triumph. A Thunderbird harmonikus, de nem puhány, dinamikus, mégsem izzadságszagú, üdítően más, anélkül, hogy különcködne. Hamisítatlan brit understatement, pont, ahogy azt a márkától vártuk.

Plusz:

  • Egyedi, erőteljes és harmonikus megjelenés
  • Nyomatékos, pörgős motor
  • Optimális üléspozíció
  • Jól hangolt futómű, kiváló fékek

Mínusz:

  • Korlátozottan állítható futómű

A cikk a Motorrevüben jelent meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK