Az elsőkerekes Evo - Ford Focus RS

A Ford ismét elsőrangú sportkocsit alkotott, amely talán már egy kicsit túl is lép az ésszerű határon. Száraz úton nagyon gyors, de amint leesik egy kis eső vagy hó, inkább egy Mitsubishi Evóba kívánkozunk. Versenypályán is teszteltük a Focus RS-t.

A Focus RS igazi közege a versenypálya, a keménysége a magyar utakra sok
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Sokat gondolkoztam azon, mit is lehet még írni a világ legerősebb elsőkerék-hajtású sportkocsijáról, a Ford Focus RS-ről. A nemzetközi menetpróba után elég sok részletet érintettem, így azt már mindenki tudja, hogy 2,5 literes, 305 lóerős, és valami új csodafutómű van benne. Bár a konkurencia az összkerékhajtás hiánya miatt nem szereti ezt az összehasonlítást, de azért mégis merjük kimondani, hogy a Focus RS elvileg a Mitsubishi Lancer Evolution és a Subaru Impreza STi legnagyobb vetélytársa. A különbség a hajtási rendszeren kívül az, hogy míg a két japán gyártó inkább a kényelem irányába ment el az utóbbi modelljeivel, addig a Ford az RS-sel egyértelműen az extrémebb irányzatot testesítené meg. A Focus ST alapjaira épül, de nem annyira kulturált, nem olyan szolid. Helyette már ránézésre mellbevágó élmény, és menet közben is nagyot akar dobbantani. Pont ezért a Team RS mérnökei szinte mindenhez hozzányúltak, amihez csak tudtak, eredményesen.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=itcZG3ZjtSkehOAM

Mozgásban a Focus RS

A Ford hihetetlenül sokat vacillált, egyáltalán szüksége van-e erre a modellre, miközben az újságírókat folyamatosan kamuhírekkel hitegették. Meg sem bírom számolni, hányszor olvastam ennek az autónak az érkezéséről, majd ennek a cáfolatát is, anélkül, hogy tudni lehetett volna, hány lóerős lesz, milyen hajtás lesz alatta, mikor jelenik meg. Mondhatjuk, hogy az idő meghozta a gyümölcsét, hiszen az újdonság tényleg karakteres lett, nem csak külsőleg, hiszen a műszaki tartalom is erős. A ralisikerek miatt mindenki felteszi a kérsét: miért nem összkerekes? A Team RS mérnökeinek erre is megvan a válaszuk: még nehezebb lenne, többet fogyasztana, drágább volna, és nem gyorsabb. Az lehet, de cserébe hóban is élményautó lenne, míg így nem vinném ki télen a hegyekbe.

Élmény vele menni, de oda kell figyelni

Szerintem az élményautózáshoz hátsókerék- vagy összkerékhajtás kell, bár imádom az elsőkerekeseket is. Ezzel is nagyon gyorsan lehet menni, de valahogy mégsem ugyanaz.

A szinte mindent kiveséző menetpróba során egy dologra nem volt alkalmam: kipróbálni, milyen vele élni. A menetpróba alatt csak kétszer egy órát ha vezettem, általában tökéletes minőségű, de vizes utakon, amelyeket ráadásul nem is ismertem. Márpedig a vevőnek azt kell tudni, milyen vele járni, utazni, vagy éppen élményautózni. Sőt, ennek a vevőkörnek az a legfontosabb, milyen gyors. Már akkor sem értettem, miért nem vittük ki versenypályára, de szerencsére itthon korrigáltuk a Ford tévedését. Mentem vele a tanpályán, a Hungaroringen, de több száz kilométert közutakon is, így már azt is tudom, mennyit fogyaszt.

A tetőszárnnyal nagyon hasonlít a WRC-re

Van két egészen jó mérésünk arra, melyik autó mennyire sportos. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két tesztpálya közül válogathatunk, amelyek mást-mást tesznek próbára. A hungaroringi Tanpálya Vezetéstechnikai Centrum területén belül kialakított másfél kilométeres kör inkább a kis, de nagyon jó futóművel megáldott autóknak kedvez, a motorerő nem elsődleges. Ezen a pályán mindig három kört megyünk, ezalatt kiderül, mire képes egy-egy sportautó. Eddig a Renault Twingo RS tartotta toronymagasan a rekordot, 1:24,5-ös ideje elég erősnek számít. A Focustól csupán azt vártuk, hogy meg fogja szorongatni, esetleg kicsit megveri.

Akkor is lehúzódnak előle, ha nem akarunk előzni

Főleg azért nem számíthattunk sokra, mert az első gumik jelölőig kopottak voltak, a szélüket pedig nagyon durván leradírozták az előttünk tesztelő kollégák. A próbakörök alatt már éreztem, hogy az oldaltartás nem az igazi, de azért még valahogy lehetett használni. A sperrel gyönyörűen gyorsított ki a szűk fordulókból, és bár kicsit birkózni kellett vele, végül szédületes időt ment. A legjobb idő 1:22.5 lett, ami bizonyára hosszú ideig abszolút az etalon lesz ezen a pályán. Azért szereztünk kellemetlen tapasztalatokat is, hiszen a nem túl kemény pályán kicsit rakoncátlankodott a kormányszervó, néha összezavarodott az ABS és bizony melegedett a motor.

5,9 másodperc elég a 100 km/órához

Ezek fényében kicsit bizonytalanul vágtunk neki a második tesztnek, amely már a Hungaroring aszfaltján következett. Itt főleg hátrány volt a leradírozott első gumi, sőt az is kiderült, hogy valamilyen szervízelési figyelmetlenség miatt a hátsó tengelyen nem egyforma gumik vannak, sem a minta, sem a méret nem egyezett teljesen. A ringen mindössze egy mért kört mentem, hiszen már a bemelegítő körön jelezte az autó, már nem szeretne többet kapni. Valószínűleg előzőleg valaki jól meggyötörhette, amit nem követett szervizelés, így elég lelakott volt ez az RS. Ennek ellenére a gyors körön már csak a kormányszervóval akadt gondom, és azzal, hogy a kikapcsolt ESP miatt az eltérő hátsó gumik némi gondot jelentettek. Jobbos kanyarokban agresszívebb volt az autó feneke, de azért meg lehetett zabolázni.

Sportkocsihoz képest ingerszegény ez a belső

A végeredmény itt is szenzációs idő lett, a szinte beszámíthatatlan gumikkal is sikerült egy 2:17.4-es időt futni az RS-sel, ami egészen jónak számít. Korábban az előző Mazda3 MPS-sel 2:22-öt mentem, és a legfőbb konkurensek sem tudnak nagyon 2:20 alatt. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy a Hungaroringen körülbelül két másodpercet változik a köridő a hőmérséklet és a pálya tisztasága függvényében, tehát nem érdemes tizedmásodperc mélységekbe bocsátkozni az összehasonlításnál. Az biztos, hogy egy jobb állapotú gumival a 2:15 sem lehet lehetetlen, vagyis a Focus RS egészen gyors autó.

Eredetileg 220 lóerős Volvo-motor volt a soros öthengeres. A hangja leírhatatlan

Ennek ellenére mégsem mondhatom azt, hogy a Focus RS a leggyorsabb elsőkerekes autó, ugyanis nem szabad elfeledkeznem a Mégane R26 R-ről sem. Jelenleg az tartja a rekordot a legendás Nordschleifén, amelynél nincs a világon kegyetlenebb és jobb tesztpálya. Szerencsére saját bőrömön is tapasztalhattam már, hogy milyen kemény dolog ott jó köridőt menni, és hogy az a pálya mennyire összetett kihívások elé állítja az autókat. A Focus RS a klasszikus pálya 20,8 kilométerén kapott tíz másodpercet az R26 R-től, ami elég tekintélyes különbség. Pedig a Renault "csak" 230 lóerős, cserébe 200 kilogrammal könnyebb is. Minden extrát kidobáltak belőle, sőt kapott egy kis bukócsövet és szériában semi slick gumival. A Mégane nem mondható tehát átlagos személyautónak, és egy jobb gumival talán a Focus RS is megfutná az idejét.

Szűk fordulókban azért cibálja a kormányt

A tökéletes minőségű pályán kiválóan vizsgázott az autó futóműve, de a fékkel már voltak gondok. Mint ahogy a kategóriatársai, ez sem bírná tartósan a versenypálya okozta extrém igénybevételt, sőt a tesztautóban a kormányszervó sem szerette a versenypálya jobban tapadó aszfaltját. A hajtási befolyások a tempós kanyarok miatt nem jelentkeztek, az viszont feltűnt, hogy az ESP is egész sok csúszást enged. A motor kifejezetten bivalyerős, gyakorlatilag minden tartományban nagyon jól húz, továbbra is tartom, hogy nem feltétlenül érdemes 7000-ig kipörgetni. A hangja viszont nem volt annyira féktelen, mint a menetpróbán, valahogy ez kicsit kulturáltabb volt, mint odakint.