A 159-esből eddig két dolog hiányzott: a jó benzinmotor és a könnyedség. Négy évet kellett várnunk arra, hogy az olaszok megtalálják a megoldást.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Öt év után ez a legjobb 159-es, amiben valaha ültünk
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Az Alfa Romeo 2005-ben nagy dirrel-dúrral mutatta be a gyönyörűséges 156-os utódját, a 159-est. Az autót, amely megjelenésével bárkit levett a lábáról, és amely talán még most is a kategória egyik legkívánatosabb darabja. A temperamentum azonban a formánál gyakorlatilag kiveszett, ugyanis az új csúcs-Alfa annyira fel akarta venni a harcot a prémium szegmens németjeivel, hogy egy kicsit olyan is lett.

A nagyon merev, nagyon összerakott karosszéria túl nehéz is lett: az azonos motorral felszerelt kategóriatársakhoz képest nemegyszer 100-150 kilogramm súlytöbbletről beszélhettünk, ami annyit tesz, hogy hiába van benne erős motor, a végeredmény mégsem lenyűgöző, csak simán jó. Valahogy ezt az érzést árasztotta menet közben a 159-es, amelyben a benzines motorok nem ütöttek nagyot. Még a 3,2 literes V6-os is vérszegénynek tűnt, hiszen párosult hozzá a további extrakilókat jelentő Q4 összkerékhajtás, de a többi motor rugalmassága sem győzött meg. Sőt, egy Alfa motornál régebben az akusztika is nagyon fontos volt, ezért kicsit fájó pont a prémium szegmens felé kacsingató 159-estől, hogy semmilyen hangélménnyel nem ajándékozott meg minket.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Az új 1,75 literes motor kereken 200 lóerős, amivel kiválóan mozgatja a nagy kasztnit


A 159-es futómű már ekkor jó eredményeket ért el, még a németek menetdinamikai tesztjén is megverte az akkori etalon 3-as BMW-t, és érződött benne a további potenciál. Ha nem lenne ilyen nehéz, akkor még nagyobb élmény lenne - vélték sokan -, amire a gyártó is súlycsökkentéssel válaszolt. A tavaly kidobott 45 kilogramm nem sok, de kezdésnek nem rossz. Idénre azonban végre megérkezett az igazi megoldás.

Egy 159-esből számomra mindig két dolog hiányzott: egy agilis benzinmotor és a könnyedség. A Ti csomagos 2.2 JTS sok szempontból nagyon tetszett, azonban a Selespeed váltó lerontotta a bizonyítványt. A motor sem volt az igazi, a 19 colos kerekek pedig a magyar utakon bizonyultak túlzásnak. Sokkal jobban tetszett a GT 1,8-as motorral szerelt változata, amelyből csak egy kis erő hiányzott még, de végre könnyednek éreztem. Az Alfa szintén ezen a vonalon találta meg a megoldást: olyan 1750-es motor épített, amely kiváltja a 2,2-est. Sőt, annál könnyebb, nyomatékosabb, erősebb. Tökéletes - de miért kellett erre négy évet várni?

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Még mindig sokan megnézik a kategória legszebb kombiját


Az új motorról egy dolgot nem hittem el csak, hogy nem kétezres. Úgy boldogul, mint egy jobb formában lévő kétliteres, turbós, de az olaszoknak ezt már 1750 köbcentiből sikerült kihozniuk. Kereken kétszáz lóerős, ami szép adat, de ennél sokkal fontosabb, hogy 320 Nm-t ad le már 1400-as fordulatszámtól. Gyakorlatilag alsó fordulatszámon is jól használható, feljebb meg jön az erő, meg az étvágy. Azt tapasztaltam, hogy ha csak 3000 környékéig húzatgatom, akkor 10-11 literrel is eljár, de ha kihasználom a rugalmasságát, akkor bizony inkább 13-15 liter szalad le a torkán, nyomasztóan zsúfolt városi dugókban 16-18 litert is tapasztaltam. Autópályán is ez a kettőség jellemzi: fix fordulaton jól fogyaszt, ám ha sokat kell gyorsítgatni, akkor jelentősen romlik a helyzet. Azért a 12,9 literes vegyes átlagot én nem tartom soknak, egy nagy, sportos kombi kiváló menetteljesítményekkel ehet ennyit.