Nem szeret sietni - Chevrolet Cruze 2.0D LT teszt

2009.12.07. 10:14

A katalógust böngészve szemet gyönyörködtető adat a Chevrolet Cruze kétliteres dízelmotorjának 150 lóereje és korán ébredő, 320 newtonméteres nyomatéka, ám a valóságban mindezt elég nehéz kihasználni a végtelenül hosszú áttételezésű, ötfokozatú váltó miatt. Kár érte, mert egy plusz fokozattal közel tökéletes családi szedán lenne.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Telitalálat a motorháztetőn végigfutó patkó alakú él
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A Chevrolet Cruze alapjában véve egy remek autó, és ezt a mondatot tessék jól megjegyezni, mert a teszt vége felé némileg árnyaltabb lesz a kép - de lényeg mégiscsak ez lenne. Elődjéhez, a Lacettihez képest akkora előrelépés, mintha nem is egy, hanem legalább két generációt ugrottak volna. Bele sem merek gondolni, milyen lesz a következő Cruze, amely nyilván nem Cruze lesz, mert a koreaiak eddig mindig lecserélték a típusneveket a generációváltásokkal. Kár ezért a taktikáért, egy névvel sokkal jobban érezhető lenne, hogy honnan-hová jutott le a márka és ez a típus az évek során. A Cruze kapcsán ki emlékszik már vissza például a Daewoo Nexiára, amely gyakorlatilag egy átpofozott Opel Kadett volt, mégis, ha úgy, vesszük a Cruze egyenes ági felmenőjének számít. Nem mellesleg a Cruze is elég sokat köszönhet az Opelnek, padlólemeze és számos műszaki megoldása megegyezik az új Astráéval, de az utastérben is felfedezni jó néhány Opel-kompatiblis alkatrészt.

Hogy még nagyobb legyen a márkák és nemzetek közötti keveredés, a Cruze külsejét a GM nemzetközi formatervező csapata álmodta meg. Talán ennek is köszönhető, hogy van benne valami amerikaiautós, jó értelemben vett drabálisság, nekem legalábbis folyton ez ugrott be, amikor az élekkel vasalt elejét és kerékjárati íveit nézegettem. Telitalálat a motorháztetőn kialakított patkó alakú törés, amelytől olyan morcosan tekint a külvilágra, mint John Rambo akció közben. Oldalról is szépen eladja magát a Cruze a kupészerűen ívelt tetővonalával és a kilincsek felett futó törésvonalával, de azért látszik, hogy azért körbenéztek némi ihletért a formatervezők, akiknek nagyon tetszhetett például Honda Civic megfordított hátsó lámpája. Akárhogy is van, az összkép kifejezetten kellemesre sikeredett, elődjeinél fényévekkel komolyabb autó benyomását kelti a Cruze, tessék itt megnézni, milyen kevés kell ahhoz, hogy előhozzák belőle a vadállatot.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Letisztult, emberközpontú utastér, remek minőségérzettel


Az utastér szerencsére legalább akkora előrelépés a Lacettihez képest, mint a külső. Magunkra puffantva az ajtót, nagyon kellemes helyen találjuk magunkat: divatos, letisztult formák mindenütt, és ha valakinek ez számít valamit: lépten nyomon Opel Insignia és Astra csereszabatos gombokat és kapcsolókat találni. Mindennek masszív, minőségi benyomása van, kezdve a duci kormánytól az ajtókra ráfolyó műszerfalig és vastag középkonzolig, bár ez utóbbi azért lehetett volna vékonyabb is, mert 180 centiméter felett már hajlamos megnyomorgatni a vezető sípcsontját, ráadásul a hosszúlábú autósok térdükkel még a középkonzol szélére helyezett klímaszabályzó gombot is elérhetik - időnként jeges fuvallatokat, máskor meg szaunát tudtam akaratlanul varázsolni az utastérbe. Ezt leszámítva nehéz belekötni az ergonómiába, az első ülések oldaltartása és kényelme közel tökéletes, passzentosan tartják az ember derekát, így még a hosszabb utak sem fárasztóak. A hátsó sor helykínálatát Gulyás kolléga nagyon dicsérte a nemzetközi menetpróba után, de Varga kolléga is áradozott a korábban nálunk járt benzines tesztautó kapcsán, ami nyilván azért történhetett, mert nem próbáltak meg két 180 centinél magasabb embert egymás mögé ültetni. Két termetes egyén már igencsak szűkösen fér el egymás mögött, ami ebben a méretosztályban egyáltalán nem meglepő, de a hátsó utasok térérzetén tovább ront, hogy a fejtér minimális a kupészerű tetővonal miatt.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Hasonló hátsó lámpákat a Honda Civicen látni


A csomagtartó mérete a katalógus szerint 450 liter, amin ugyancsak meglepődtem, mert első blikkre jóval kevesebbre tippeltem volna a nem túl szabályos formájú tér láttán. Apróság ugyan, de kár, hogy nincs egy kis bemélyedés a csomagtérfedél hátsó oldalán, így ha koszos az autó, a kezünk is az lesz, mert csak úgy lehet lecsukni, ha kívülről megfogjuk. Ha már az apróságoknál tartunk, említsünk pozitív példákat is: csak jó pár nap után tűnt fel, de onnantól kezdve értékeltem is, hogy a rádió a kulcs kiszedése után is tovább szól, és csak az ajtó nyitására hallgat el. Szintén szerethető, bár már egyre elterjedtebb megoldás, hogy autónk néhány másodpercig világít nekünk, miután kiszálltunk belőle, vagy amikor a riasztóval kinyitjuk, de a pöccintésre hármat villanó index is nagyon hamar "nélkülözhetetlenné" válik - nekem legalábbis nagyon hiányzott, amikor a Cruze után közvetlenül átültem egy Hyundai i30-ba, és az nem tudta a fenti produkciót.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK