Négyszemélyes ló - BB1, az elektromos Peugeot-koncepció

2010.04.21. 17:14

A kétszázadik évfordulóját ünneplő Peugeot huszáros ötlettel állt elő a városi közlekedés megújítására: robogóként kezelhető, elektromos hajtású, zárt karosszériájú járművet épített. A BB1 ráadásul képes négy személyt befogadni, akik odabenn mesés testtornával élhetik újra a kollégiumi pillanatokat.

Fotó: Varga András [origo]

Atanassziosz Tubidisz formaterve a rajzasztalon egy kicsit vagányabb volt, de így sem olvad bele az utcaképbe. Kis erővel meglátjuk benne a Peugeot-stílusjegyeket
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Képzeljük el, hogy két darab kétszemélyes robogót tesznek egymás mellé, föléjük műanyag héjat húznak, majd az egészet összehegesztik. A héjba oldalt bejáratokat vágnak, hátulra pedig egy le-föl két részben nyíló csomagtérajtót. A jobb oldali robogóról leszerelik a kormányt, és az egész jármű kezelését a bal-egyben ülőre bízzák. Kész.

 A Peugeot BB1 nem ilyen egyszerű persze, de a lényeg az öszvér megoldásban van. Az utasok nem ülésbe, hanem nyeregre ülnek, egyenes testtartással, ketten-ketten egymás mögött. A hátul ülők akár az elülsők derekába is kapaszkodhatnak egy-egy éles kanyarban. Éles, mert a robogós kormánnyal irányítható BB1 érzékenyen reagál a kis befordításokra is, 3,5 méter sugarú fordulóköre jóval kisebb egy Smarténál. Az egész jármű csak két és fél méter hosszú, és ebből összesen hetven centiméter (elöl negyven, hátul harminc) a tengelyek előtt-mögött van, a köztük levő 1,8 méteres térben ülhet a négy utas. Helyzetüket akár a lovon ülőéhez is hasonlíthatnánk, a belső formaterv és az anyagok (sötétbarna és fehér bőr) is ezt erősítik.

Fotó: Varga András [origo]

A két púp a tetőn sejteti, hogy hátsó ülések is vannak


Beszálláshoz először lehajtjuk az első támlákat, majd beülünk hátra, lábunk közé kapva az egyik "robogót". Talpunk taposólemezen nyugszik. Visszahajtjuk a támlát, és jöhet az első utas. Közben figyelni kell a szomszéd tandem hasonló manővereire, nehogy a végtagok a nem kívánt módon kavarodjanak össze. Ülve már megfelelő az oldaltávolság, és párok meghitt közelségben csücsülhetnek egymás mögött. A hátsó fejtér száznyolcvan centiméterig jó, semmi egyéb, szűkösségre utaló tapasztalatot nem szereztem. A "kocsi" műanyagbuborék teteje elöl szinte nyitottá teszi a BB1-t, és a hatalmas ajtók épp elég tágasságot adnak az akrobatikus helycserékhez. A hasonló mozdulatok már jócskán megviselték a kiállított tesztpéldányt, korábbi bemutatók emlékeit viselték a mozgatható, valószínűleg nem rendeltetésnek megfelelően használt üléstámlák, amelyeket feszegettek, húztak-vontak a kedves érdeklődők, mire a bőrhuzat olyan viseltessé vált, mint Old Shatterhand ruházata egy vadnyugati nyár alatt. Nem volt még szerencsém ennyire lestrapált tanulmányautóhoz, amely kívül-belül a taposottság és az ütközések nyomait viselte.

Fotó: Varga András [origo]

 A robogós kormányon nem csengők vannak, hanem irányjelző és az automata választóbillentyűje


A bemutató "pilótája" mellé-mögé körönként három újságíró ülhetett, így a Pozsony díszburkolatos főterén rendezett bemutatón mozgás közben is benyomást szerezhettünk a BB1-ról. A helyi cégvezetők, flottaképviselők és a szaksajtó mellett kaptunk lehetőséget a kipróbálásra, de ritkán kell ilyen gyorsan nézni, fotózni, tesztvezetni. Egy-egy etap néhány száz méteres kör megtételét jelentette a járókelők, a mélygarázs forgalma és a kétvágányos villamosközlekedés közepette. Az egyedi tesztpéldányok sofőrjei általában magas adrenalin-szinttel követik végig, amikor más vezeti a járművet, a szlovák kolléga viszont inkább nyugodtságával hatott a vérmesebb tesztelőkre. Fél perc alatt megmutatta a kezelőszerveket: a kormányon gázkar, fékfogantyú, bal kéznél az irányjelző kapcsolója, jobb markolatnál az automata előválasztó karja előre-, hátrameneti és üres fokozattal. A formák és a kezelés egyaránt a robogókat idézik. Visszapillantók nincsenek, két külső kamera közvetíti helyettük a képet a pult bal és jobb oldali végébe telepített képernyőre.

Fotó: Varga András [origo]

Itt jól látszik, hogyan jön össze a 2,5 méteres hossz és a négy szállítható személy


A tolakodás közben a megfelelően alkalmazott testcseleknek és a középfokú arcátlanságnak köszönhetően hamar a vezetőülésre ülhettem. A BB1 még négy személlyel is elég dinamikusan reagált a gázkarra, majd az egyenesben kicsit húzatni is lehetett, de nincs értelme tesztről beszélni, ha háromszáz métert lehet menni vele, és még hozzá is kell szokni az érzéshez. Az elején egy kicsit meg is rángattam a kormányt, hogy vajon a BB1 tényleg annyira fordulékony-e: hát, nagyon az. Az volt furcsa érzés, hogy robogósan fordul, de mégiscsak egy autónyi szélességű járművel kell lavírozni. A fékek gyengék voltak, de a helyben lehetséges 20-25 km/órás sebességhez és a sétáló kutyák reakcióidejéhez igazítva már elfogadhatóan működtek. Kérdés, hogy a megadott 90 km/órás végsebesség vagy akár ötvenes tempó mellett, a 600 kg-os önsúly és négy személy terhe alatt ténylegesen hogyan fognak.

Fotó: Varga András [origo]

Így néz ki a hátsó ülés. Nem túl biztonságos


Jó szokás szerint, és mert egyetlen példány utazott Pozsonyba, sűrűn néztem a visszapillantó tükör helyét, ugyanis a kis tesztkör közben sehogy sem sikerült megszoknom a kamera képernyőjét, amely ráadásul nagyon kicsi sötét és képet mutatott. Pozitívum, hogy autós méretéhez képest lényegében bárhol el lehet lavírozni vele, ahol 1,6 méteres szélességével átcsúszik. És ne felejtsük el, hogy négy utassal együtt!

A tervezők 160 literes csomagtartót alakítottak ki belül, és a jármű elejében is van egy rekesz, mint a Porschékban. Ha csak a vezető ül benn, akkor akár 855 liternyi csomagot is magával vihet, ilyenkor a hátsó nyergeket kiveszik - már lehet is simogatni a türkizes-zöldes fürdőszobaszőnyeget a csomagtartó aljában -, és a jobb üléstámlát ledöntik.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK