Az öltönyös Insignia - Saab 9-5 2.8 T Aero-teszt

2010.08.16. 9:03

Örüljünk, ujjongjunk: 13 évvel az előd bemutatója után végre ismét van egy versenyképes modellje a tavaly kis híján csődbe ment Saabnak a BMW 5-ös és a Mercedes-Benz E osztály kategóriájában. Vajon a hatalmas és fenyegető külsejű 9-5-ös el tudja feledtetni vásárlóival, hogy továbbra is egy Opel adta hozzá a műszaki alapokat?

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A Saab sorsa függhet az új 9-5 sikerétől. Nem a formán fog múlni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Bevallom, eddig meglehetősen kevés Saab akadt a kezem ügyébe hét éve tartó autós újságírói pályafutásom alatt, ennek pedig igen egyszerű az oka: nem nagyon voltak ebben az időszakban valódi újdonságot jelentő autói a svéd márkának, így tesztautót is csak kétévente állítottak be a flottába. Ezek modellfrissített modellek részben olyan, kis ráfordítással elkészíthető, új típusként elővezetett autók voltak, mint a terepesített 9-3X, de a kínálat lényegében így is az 1997-ben bemutatott, Opel Vectra B-n alapuló 9-5-ösből, és a 2002-ben bemutatott, Vectra C-n alapuló 9-3-asból állt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Sokat kitakar hátrafelé a különleges C oszlop

Nagyon nagy szüksége volt tehát egy jelentős haszonkulccsal eladható nagyautóra a tavaly majdnem bezárt, végül némi huzavona után a Spyker tulajdonába került svéd márkának. Mivel a fejlesztési időszakban még a General Motors kötelékébe tartoztak, nem kell csodálkozni azon, hogy az alapokat ismét egy Opel, az Insignia adta. Ma már nem köti őket a nagy GM-család, be is jelentették, hogy a kompakt 9-2-est már a BMW segítségével fejlesztik majd, és a rali-vb-re is vissza kívánnak térni vele. Nagy szerencséje a svédeknek, hogy az Insignia talán az utóbbi két-három évtized legjobb Opelje, a tisztességesen megtervezett tömegautó-alapokból kiindulva ugyanis könnyebb volt egy prémiumautót létrehozniuk. Persze nem csak a karosszériát rajzolták át saabosra, hanem sokat finomítottak az Insignia techikáján, hogy az igényesebb ügyfeleknek is el lehessen adni - jóval drágábban.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nehéz lenne bármilyen más autómárkával összekeverni, és ez jó

Jól sikerült a formaterv, bár semmi meglepőt nem tartalmaz, a márkára jellemző formajegyekből építkezik. Egyszerre agresszív és visszafogott, és szerencsére a mai divattal dacolva nem akar kupéként tetszelegni. Valami hasonlóan agresszív orr-részt szerettek volna adni a régi 9-5-ösnek is az utolsó modellfrissítésnél, de ott a végeredmény tragikus lett. Itt viszont a fejlesztés első fázisától kedve ilyen arcot álmodtak az autónak, és a tudatos tervezés eredményeképp végre szemből is jó ránézni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Tíz centimétert toldottak bele az Insignia padlólemezébe

Kifejezetten vaskos lett a régi 900-ast idéző, lefelé szélesedő C oszlop, amely jól leplezi, milyen hatalmas a 9-5-ös: hossza túllép az öt méteren, ezzel már közelebb van a 7-es, mint az 5-ös BMW-hez, pedig elvileg utóbbinak konkurenciája. Számos ponton utal a forma a márka repülős múltjára, a márkanevet például egy stilizált repülőgépre írták fel a középső, nagy hűtőrácsban. Repülős jegy a felülnézetből erősen ívelt a frontrész és a rá rímelő szélvédő is, utóbbi talán túlságosan is görbített, emiatt kissé távolabb kell megállni a megszokottnál a közlekedési lámpáktól, ha látni szeretnénk őket.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Tényleg van benne valami repülős

Már-már elcsépelt trükk, de még mindig jól mutat a feketére fújt, ezért a szélvédőbe olvadó első tetőoszlop, ezt azzal egészítették ki, hogy a külső tükrök felső részét is minden esetben feketére fényezik, hogy beleolvadjanak az üvegfelület sötétjébe. A képeken látható, szürke Aero csúcsváltozat sokkal agresszívebb első lökhárítóval büszkélkedhet, mint a kevésbé sportos verziók, 19 colos, kétszínű könnyűfém felnin gördül, és a talajhoz is közelebb van egy centiméterrel a karosszériája. Kedvenc részletem a 9-5-ös külsején a csomagtartón teljes szélességén végigfutó LED-es féklámpa csík, amely a fotósunk szerint nagyon jól mutat sötétben.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Hamarosan érkezik a kombi, még jobban használható csomagtartóval

Belül egy vezetőközpontú, tipikusan saabos műszerfal fogadja a sofőrt, bár a dupla napellenző és a kardánalagútra tett gyújtáskapcsoló már a múlté. Utóbbi helyén csak egy indítógomb volt, mivel a tesztautó távirányítója jeladóként is funkcionál. A karcsú kulcsot nemcsak egyedi formája miatt kedveltem meg, hanem azért is, mert a nyitás-csukás gombot hosszan nyomva az összes ablakot is fel- illetve le lehet húzni vele. Be sem kell dugni semmilyen nyílásba, mivel nincs is ilyen, elég, ha a zsebünkben tartjuk, vagy beletesszük a pohártartóban, külön a jeladónak kialakított kis résbe. Ha véletlenül ott felejtenénk - amire többször akadt példa nálam -, akkor három rövid dudálással figyelmeztet rá az autó, ami nem a legkellemesebb hang, ha mondjuk éppen a hajnali órákban álltunk be vele egy társasház kerti parkolójába.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Egyszerű a kezelhetőség, a menürendszer magyarul is tud. Nincs hiba a belső tér minőségében

Szerencsére kijavították az Insignia egyik legnagyobb hibáját, a kissé szűkös hátsó sort. Mivel a Saab tíz centimétert nyújtott a GM-padlólemezén, a hátsó sorban is fejedelmi, szinte feleslegesen nagy a lábtér, nagyjából akkora, mint a Skoda Superbben. Elegendően nagy az 515 literes csomagtér is, akinek pedig ez is kevés, várja meg az év végén bemutatkozó kombit.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Jobb oldaltartású sportülések járnak az Aero-felszereltséghez

Bolondok lettek volna az évek óta lábukat lógató saabos tervezők, ha nem tartanak meg márkajegyeket az utastérben: a rajongók minden bizonnyal nagyra értékelik majd a jelenlegi autókínálat legszebb kilincseit, a Saab-feliratot a váltó előválasztó karján, a repülős magasságmérő stílusú sebességmérőt a központi kijelzőn, a rácsos-joystickes légbeömlőket és a Night Panel gombot. Utóbbi megnyomására minden elsötétül a műszerfalon a sebességmérőt kivéve, az viszont hiba, hogy ilyenkor nem látjuk, hányas fokozatban van a váltó, ha éppen manuális módban használnánk az automatát. A sötét műszerek egyébként csak akkor kelnek életre, ha valamilyen szélsőséges értéket kell mutatniuk, például, ha felforr a hűtővíz vagy kifogy az üzemanyag.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Manapság kevés autóban van turbónyomásmérő. Mókás a központi kijelző repülős sebességmérője

Sajnos az is látszik, hogy meglehetősen kevés pénz állt rendelkezésre a fejlesztésnél, emiatt például a világításkapcsoló, a két bajuszkapcsoló, a tükörállító gomb és a feliratok tipográfiája is ugyanaz, mint a két-hárommillió forinttal olcsóbb Opelben, sőt, még az utastér illata is szinte megegyező, talán még a bőrkárpitokat is azonos beszállítótól szerzik be. Annak sem fognak örülni a vásárlók, hogy 16 millió forintért majdnem ugyanazt a kormánykereket kell tekergetniük, mint a négymilliós Chevrolet Cruze-ban, persze a bőr minősége jobb, és a gombok is kissé mások, de az alapforma ugyanaz.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A hátsó lábtér egyértelműen veri a konkurensekét. Háromzónás klíma és szórakoztató rendszer is rendelhető

Azért akadnak előnyei is az Insignia-rokonságnak: a kemény tömésű, ergonomikus, állítható combtámaszos ülések határozottan tartanak és hosszú távon is kényelmesek, és akár szellőztetni is lehet őket, amire eddig Saabban nem volt példa. Ugyancsak remek dolog az automatikusan be-, illetve szembejövő autó esetén kikapcsolódó távolsági fényszóró, a közlekedési tábla-felismerő funkció. Utóbbi kettő közül azonban csak egy lehet az autóban, mert a szélvédő tetején kialakított helyen csak egy darab kamera fér el. Mivel a tesztautóban az intelligens fényszóró volt, nem tudom megmondani, hogy az Insigniához hasonlóan a Saab táblafelismerőjét is átverik-e a kamionok és buszok hátuljára kiragasztott, maximális sebességet jelző táblák.

Cikkajánló

Fotó: Lencsés Csaba [origo]

Fotó: Lencsés Csaba [origo]

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Érdekesebb a bajuszos nőnél -
Saab 9-5-menetpróba

Iszákos hegymászó -
Saab 9-3X-teszt

Kettőzött erővel -
Volvo S80 D5 AWD-teszt



Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK