Ennél izgalmasabban és drámaiabban nem is alakulhatott volna a 2010-es német ralikrossz Eb-futam végjátéka. Az A döntőkre leesett az eső, a divízió 2-esek még slick gumikon rajtoltak el a nedves talajú pályán, a divízió 1/A-ban Timur Timerzsanov vezető helyről esett ki, így hazai győztest köszönthettek a nézők, a divízió 1-ben pedig Sverre Isachsen az első rajtot követően a gumifalban végezte, az újraindítást követően viszont végül mégis ő örülhetett.

Fotó: Johnny Loix
Divízió 1., A döntő, 1. rajt, 1. kanyar, Hansen, Doran és Isachsen a gumifalban

Divízió 1.

Ahogy egy hete Belgiumban, úgy ezen a hétvégén Németországban is igen neves sztárvendéget köszönthettek a mezőnyben a szurkolók. A belgák ásza, az elsősorban a rali-világbajnokság küzdelmeiből ismert Francois Duval azok után, hogy az elmúlt hétvégén megnyerte a hazájában rendezett ralikrossz Eb-futamot, a sorozat németországi állomására már nem utazott el, mivel az ő útja a német-rali helyszínére vezetett. Egy sztárvendég tehát ment, jött viszont helyette egy másik: időközben visszaért Európába az X-games-en vitézkedő Olsbergs MSE csapat, az amerikai Tanner Fousttal a fedélzetén.

A tengerentúli szupersztárnak a buxtehudei viadal idén már a negyedik ralikrossz Európa-bajnoki futamát jelentette, és az eddigi három kontinensbajnoki versenye közül kettőben is az A döntőben indulhatott. Németországban is ezzel a céllal, vagyis az A döntős szereplés reményében vetette magát harcba, amint azt az [origo]-nak adott interjúban elmondta.

Fotó: Johnny Loix
Divízió 1., A döntő, 2. rajt, 2. kör, 1. kanyar: Isachsen és Hansen az élen

Foust versenyét azonban ezen a hétvégén megkeserítette a technika ördöge, és az X-games-en oly hibátlanul működő Mk7-es Fiesta Buxtehudében több alkalommal is betegeskedett, így az amerikai szupersztár végül értékelhető eredmény nélkül zárta a német Eb-futamot.

Annál jobban működött a gépezet Sverre Isachsen csapatában, a címvédő norvég ugyanis a szombati első után a vasárnapi második előfutam-sorozatban is a leggyorsabbnak bizonyult, így harmadik előfutamára már ki se kellett hajtania, hiszen már vasárnap délre biztosította helyét az A döntő pole pozíciójában.

Miközben a bajnoki éllovas norvég szárnyalt az előfutamok során, legnagyobb riválisa, a svéd Michael Jernberg több alkalommal is szerencsétlen versenybalesetbe keveredett, ami miatt csupán a B döntőbe kvalifikálta magát, a tizennégyszeres Európa-bajnok Kenneth Hansenhez hasonlóan, akik közül tehát csak egyik pilóta juthatott fel az A döntőbe.

A pole pozíciót rendkívül magabiztosan megkaparintó Isachsen mellett Hansen csapattársa, a fiatal brit Liam Doran, a Buxtehudében rendszerint jól teljesítő Andreas Eriksson, a divízió 1/A tavalyi Európa-bajnoka, a csupán 18 éves norvég Mats Lysen, valamint a svéd bajnok Stig-Olov Walfridsson kvalifikálta magát egyenes ágon az A jelű fináléba, míg a fennmaradó egy helyért a Jernberg-Hansen páros próbálta felvenni a kesztyűt a fiatal generációt képviselő Frode Holtéval a B döntőben. 

Mindennek az lett a vége, hogy a B döntőt az első sorból megkezdő Holte-Jernberg duó annyira egymással volt elfoglalva az első kanyarhoz vezető úton, hogy a rutinosan inkább a kivárásra játszó Hansen senkitől és semmitől sem zavartatva fordulhatott el mellettük a belső íven, és mivel innentől kezdve egészen a leintésig megőrizte első helyét, végül ő sorakozhatott fel az A döntő utolsó rajtkockájába a többiek mögé.

Fotó: Johnny Loix
Eriksson többször is vezette az A döntőt, de végül hibázott, és csak ötödik lett

Az A döntőnek már esős körülmények között vágott neki a mezőny, de ez nem nagyon izgatta a résztvevőket, akik közül senkinek sem akaródzott elvenni a lábát a gázról, és helyet engedni riválisainak. Így az első kanyarban a fizika törvényei győzedelmeskedtek - bebizonyosodott, hogy nem fér el egyszerre hat autó egymás mellett a szűk pályán.

Isachsen, Doran és Hansen a gumifalban végezte, Lysen még a hosszú egyenes végén is azzal bajlódott, hogy valahogy egyenesbe állítsa pofontól szédelgő autóját, miközben Eriksson zavartalanul haladt az élen a verseny megnyerése felé, egészen, amíg piros zászlót nem kezdtek lengetni a versenybírák a pályán.

Hamarosan megszületett a döntés: új rajt, méghozzá 15 perc múlva, hogy mindegyik csapatnak legyen elég ideje újra menetkész állapotba hozni autóját.

Ezt követően, az újraindításnál - az első rajt utáni incidensből mit sem okulva - persze, hogy megint nem vette el egyik pilóta sem a lábát a gázról. De micsoda különbség, ezúttal valahogy mindegyik autó befordult végül az első kanyarba, az élen Erikssonnal, aki bő negyedórával korábban az első rajtból is győztesen jött ki.

A svédet azonban a jelek szerint egyszerűen üldözi a balszerencse Buxtehudében, hiszen éppúgy, mint tavaly, idén is az élen haladva hibázott, és ezzel ismételten Isachsen kezébe adta át a győzelmet. A bajnoki éllovas norvég élt a lehetőséggel, és innentől kezdve végig az élen autózva megnyerte a német Eb-futamot, ezzel - részben Jernberg botlásának következtében - hatalmas lépést tett a bajnoki címvédése felé vezető úton. Nem rossz eredmény, főleg annak fényében, hogy az első rajtot követően még idegesen konstatálhatta, hogy ez a versenye a gumifalban ért véget.

Fotó: Johnny Loix
Ötvenévesek a pályán - Fodor itt már nem szívesen állt volna be Hansen és Hunsbedt közé

Vélhetőleg Hansen sem gondolta volna, hogy a dobogó második fokán ünnepelhet majd az ünnepélyes eredményhirdetéskor azok után, hogy csupán a B döntő harmadik rajtkockájába kvalifikálta magát, és azok után, hogy az A döntő első rajtját követően ő is a gumifalban landolt, sőt kis híján annak tetején.

A divízió 1-es pályafutása legelső Európa-bajnoki A döntőjét futó 18 esztendős Lysen rutinos riválisait megszégyenítő higgadt, okos vezetéssel, kimaradva a felesleges kakaskodásokból, szépen beterelte autóját a harmadik helyre, vagyis ő is a dobogón ünnepelhetett Isachsen és Hansen mellett.

Walfridsson lett a negyedik, míg a hibája után kisebbfajta ámokfutásba kezdő Eriksson az ötödik helyen táncolt be gallyra ment hátsó futóművével a nyálkás talajon. Doran nem fejezte be a futamot, így ő a hatodik helyen zárta a versenyt.

Divízió 1/A 

A csúcskategóriához hasonlóan az elsőkerék-meghajtásúak divíziójában is a papírforma érvényesült az előfutamok során. A bajnoki éllovas orosz Timur Timerzsanov a szombati első után a vasárnapi második előfutam-sorozatban is a leggyorsabb időt futotta, ezzel magabiztosan - a harmadik előfutam-sorozat eredményétől függetlenül - megszerezte az A döntő pole pozícióját.

A már Timerzsanov nélkül megrendezett harmadik előfutam-sorozatot az ugyancsak orosz Ildar Rakmatulin nyerte, aki ezzel csatlakozott honfitársa mellé az A döntő első rajtsorába. Mögülük a fiatal norvég Andreas Bakkerud, a cseh Zdenek Cermak, a hazai közönség előtt versenyző Clemens Meyer, valamint a B döntőből feljutó Jaroslav Kalny várhatta az A döntő startjelét.

Fotó: Johnny Loix
A divízió 1A A döntőjének leintése, elöl a hazai Meyer

Az A döntőre ebben a kategóriában is már esős körülmények között került sor, ami meg is hozta az ilyenkor általában megszokott izgalmakat. A pole-ból induló Timerzsanov jól kapta el a rajtot, és vezette a versenyt, mígnem ugyanabban a kanyarban hibázott, mint a divízió 1. végső döntőjében Eriksson, ezzel átajándékozva a vezetést a német Meyernek.

A hazai pályán versenyző pilóta ezután hiba nélkül vezette végig a távot, és a német szurkolók tombolása közepette, hatalmas meglepetésre megnyerte hazája ralikrossz Eb-futamát. Érdekesség, hogy az elmúlt két évben összesen két német Európa-bajnoki futamgyőzelem született, utoljára ugyanis Rolf Volland tudott kontinensviadalt nyerni, történetesen épp tavaly Buxtehudében, és épp a divízió 1/A-ban. Úgy néz ki, ez lassan bevett szokás lesz a németeknél.

Meyer mögött a B döntőt megnyerő Kalny végzett a második, az orosz Rakmatulin a harmadik helyen, utóbbi ezzel még szorosabbá tette az összetett pontverseny állását, mivel az éllovas Timerzsanov saját hibája miatt ezúttal csak az ötödik helyen futott célba, Bakkerud mögött.