Zöldséges a javából - Renault Mégane Grandtour 1.5 dCi EDC-teszt

Mindenkinek azonnal feltűnik a tesztautó olívazöld fényezése, de közelebb kell sétálni hozzá, hogy kiderüljön, az automata Mégane Grandtour a lemezek alatt is vérbeli "zöld" autó. Az Eco2 matricát kiérdemlő szerkezet nem más, mint a Renault vadonatúj duplakuplungos váltója. Kipróbáltuk az ígéretes összeállítású családi kocsit.

Kék ég, zöld fű, és egy ideális autó családi programokhoz
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Minden a Laguna harmadik generációjával kezdődött. Úgy tűnik, a franciák megelégelték az autóikat gyakran érő becsmérlő kritikákat és gúnyos megjegyzéseket, ezért az avantgárd formák és alternatív megoldások erőltetése helyett az alapoktól változtatták meg autógyártási szokásaikat. Belátták, hogy a formatervezést nem muszáj minden alkalommal forradalmasítani, ezért visszanyúltak a klasszikus felépítéshez és a lágy vonalvezetéshez. Néhány meglepő részlettel letudták az identitás megőrzéséhez nélkülözhetetlen, különc francia stíluselemeket, és nekiláttak, hogy elkészítsék a valaha volt legnémetesebb belsőt.

Olyan jól sikerült az átszellemülés, hogy a válogatott anyagokból, átgondolt formákból berendezett, kényelmes és vezetőbarát utasteret szokatlanul masszívan szerelték össze. A meggyőző összkép érdekében minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott a futómű és a váltó is, így a Laguna hitelesen képviselte az új felfogást. Ugyanezt a receptet alkalmazták a Mégane harmadik generációjának tervezésekor is, persze egy kategóriával lejjebb kényesebb kérdés az ár, ami okos kalkuláció esetén még mindig a franciák ütőkártyája lehet.

Hagyományos kombiforma franciás részletekkel

Versenyképességét csupán úgy tarthatja meg a Renault, ha az alapmodelleket a kütyüktől megfosztva, de magas alapfelszereltséggel kínálja, a minden igényt kielégítő kényelmi és műszaki felszereltség külön beruházást kíván. Szerencsére nem kell túl magas árat fizetni az extrákért sem, aki hosszútávra tervez, annak érdemes néhány percig ücsörögnie a lista felett. A végeredmény akár egy mindentudó családi kocsi is lehet.

A leglátványosabb feláras tétel maga a kombi karosszéria. Nehéz a Mégane dolga a Scénic mellett, mégsem tűnt el a kínálatból, ami jó hír, mert kifejezetten üdítően hat a tankszerű autók korában egy alacsony, dinamikus forma. Nem a kategória legnagyobbja, de kívül-belül éppen megfelelő méretű a kidolgozott karosszéria, és megnyugtató a tudat, hogy bármikor számíthatunk a passzív biztonsági felszerelésekre.

Harmonikus a forma, de hátra nehéz kilátni a vaskos oszlopok miatt

Kifejezetten mutatós és harmonikusan illeszkedik az alapformához a kombi far, amelyet egyedi rajzolatú lámpatestekkel dobtak fel. Hatalmas a csomagtérnyílás, de a mélyről emelkedő ajtó nyitógombját kissé alacsonyra helyezték. Odabent szabályos méretű, 524 literes, szépen kárpitozott raktérbe pakolhatunk, amit ülésdöntögetéssel 1595 literesre bővíthetünk. Kisebb tárolórekeszeket és csomagtérháló-rögzítési pontokat is találunk, a padló alatt további üregek várják az elrejteni valót.

Kéznek és szemnek is barátságos anyagokból áll a sötét árnyalatú belső, a hely elöl-hátul minden irányban elegendő, nem több. Ketten szellősen, hárman passzentosan utazhatnak a hátsó sorban, ahol könyöklő és a kombi nyújtott tengelytávjának köszönhetően bőséges lábtér vár. Úgy sikerült átmenteni a franciás kényelmet, hogy közben megfelelő tartást is adnak az ülések.

Feldobják a farrészt a különleges hátsó lámpák, a csálén álló rendszám utólagos tuning

Németesen masszív, franciásan otthonos műszerfalának legjobb része a kormány. Öröm tekerni az eltalált szögben álló, kicsi, vaskos volánt, melyről könnyedén elérhetjük a bajuszkapcsolókat, kitapogathatjuk a rádió távirányítóját és hüvelykujjunkkal nyomogathatjuk a sebességtartó/-határoló két szabályozóját, ami a digitális kilométerórán látványos színcsíkokkal ad magáról életjelt.

Néhány centiméterrel jobbra a rádió és a klímaberendezés formatervezett kezelőpaneljét érjük el, játszhatunk a kellemes tapintású, lágyan kattanó gombokkal és tekerőkkel, de ehhez már le kell venni a szemünket az útról. Lejjebb már csak feláras extrákat működtethetünk; mindenképpen odafigyelést igényel a váltó és a könyöklő közé telepített gombtenger. Egy kupacba került a navigáció kilenc gombja, középen a négy irányba mozgó, egy idő után fárasztóvá váló joystickkel, mögötte a sebességtartó/-határoló váltókapcsolójával és az elektromos kézifékkel.

Cikkajánló

Soha rosszabb alapmotort - Volkswagen Golf 1.2 TSI teszt		Astra vagy Auris - összehasonlító teszt		Semmi perverzitás - Kia Ceed SW 1.6 CRDi teszt