Hullámzó teljesítmény - Mazda5-menetpróba

Valahol mélyen egy sportautó lelke rejtőzik a Mazda5-ben. Nagyon mélyen. Az először és utoljára alkalmazott Nagare-stílus szerint alaposan áttervezett kompakt egyterűt elsősorban kényelmes és biztonságos utazásra, kétliteres, 150 lóerős motorját tiszta üzemre tervezték, de a jó kezelhetőségről és a variálhatóságról sem feledkeztek meg.

Minden külső elemét lecserélték, a tetőív és néhány alaktrész változatlan maradt

Tegye fel a kezét, akinek a Mazda név hallatán egy hétüléses egyterű ugrik be! Akik jelentkeztek, biztosan jól ismerik az 5-ös első generációját, talán parkol is egy a házuk előtt. Ők 175 ezer európai márkatársukkal együtt biztosan jó szívvel gondolnak az átvétel napjára, hiszen a konkurenseinél izgalmasabb családi autó már-már sportos vezethetőségével, variálhatóságával és japános megbízhatóságával mindenben megfelelt a piaci pozícionáláskor meghatározott, középkorú, többgyerekes házaspárok igényeinek.

Önmagában nézve nagyobb autónak látszik az 5-ös, méreteivel mégis beleillik a kategóriába

A gyáriak is elégedettek lehettek, hiszen a várakozásoknak megfelelően teljesített az autó, itthon még a kifejezetten célországnak számító német és angol eladásokat is sikerült százalékosan túlszárnyalni. Az idő azonban gyorsan telik, a Volkswagen Sharan és a Seat Alhambra is csupán egy kategóriával feljebb bírta másfél évtizeden át. A népszerűbb kompakt egyterűek között élesebb a verseny, a Mazdának lépnie kellett, de a költséghatékonyság jegyében nem mondtak le a bevált műszaki alapokról. Ugyanazt a stratégiát követték, amit a 6-os modellfrissítésénél: jelentősen átalakították a meglévő autót.

Mindenki döntse el, hogy a régi, vagy az új formaterv nyeri el a tetszését!

A hivatalosan második generációnak nevezett új modell tervezésekor mindent elkövettek, hogy az autó látványosan különbözzön elődjétől. Ehhez a Nagare formanyelvet vetették be, amelyet időközben a Kodo váltott fel. Nem csoda, hogy a Mazda nem erőltette tovább, hiszen a végeredmény vegyes érzelmeket vált ki. A szél, a homokdűnék, a tenger és más természeti jelenségek ihlette hullámzó stílus az éppen aktuális Mazda-arccal vegyítve darabossá és kissé esetlenné teszi az autó megjelenését. A szervezőktől kölcsön kapott régi 5-ös formáját sokkal egységesebbre és harmonikusabbra rajzolták öt évvel ezelőtt.

Eltüntették a D oszlopot, a tolóajtók sínje a lámpában folytatódik

A legnagyobb különbséget a biztonságos magasságból alacsonyabbra helyezett, elfektetett hátsó lámpák, az ívesen vezetett egybefüggő üvegfelület és az ajtókon végighúzódó dupla, homorú hullámvonal jelenti. Karosszérialakatosoknak kifejezetten nagy kihívást jelent majd reprodukálni ezt a trükkös dizájnelemet egy félresikerült manőver után. A lemezeket lecserélték, minden mást azonban változatlanul hagytak. Megmaradt a tetőív, a tükrök és a kilincsek, csupán a csomagtér ajtó áttervezett rögzítése miatt került két új púp a hátsó ablak fölé, közvetlenül a tető szélére kitolt antenna mellé.

Biztonsági érzékelő állítja meg a tolóajtókat, ha valami az útjukba kerül

A többi látható és tapintható különbséget az utastérben találjuk, melynek fő attrakciója továbbra is a Karakuri ülésrendszer (bővebben keretes írásunkban), amely körül az egész belső teret kicserélték. Az új, szintén hullámzó stílusúnak nevezett műszerfal leginkább a Mazda3 kezelőfelületére hasonlít, harsány formák és kemény műanyagok határozzák meg a látványt. Sportosak a duplán árnyékolt, hatalmas csőműszerek, bonyolult technikát sejtet a gombtengerrel beborított középkonzol, a más modellekből ismerős, vékony, pirosan világító kijelző a vezető felé fordul, de így sem lehet egy pillantással megtalálni, amit keresünk.

Miért éppen Karakuri?

A Mazdánál már szinte védjeggyé vált Karakuri ülésrendszer egy XVII. századból származó japán dísztárgyról, a Karakuri babáról kapta a nevét. Az óraszerkezetek finomságával elkészített apró figura egy igazi kis műremek, melynek belsejében egy érzékeny, tucatnyi fogaskerékből álló szerkezetet rejtenek el, amely lehetővé teszi, hogy a bábu magától végigsétáljon az asztalon. Mozgásra bírni rendkívül egyszerű, csupán egy csészét kell a kezében tartott tálcára helyezni, és a súly működésbe hozza a míves játékot, amely szépen lassan felszolgálja kedvenc italunkat.

A felszín alatt elrejtett mechanika adta az ötletet a trükkös ülésmozgatáshoz, melyet néhány mozdulattal variálhatunk. A leghátsó pótüléseket eltüntethetjük a padlóban, a hátsó pad középső ülés támláját könyöklővé alakíthatjuk vagy felhajthatjuk, így akár a két ülés között is hátramászhatunk, ülőlapját pedig elrejthetjük az egyik szélső ülés alatt, miközben a másik alól tárolórekeszt hajtogathatunk ki. A könnyen használható ülésmozgatással akár teherautóvá is alakíthatjuk a Mazda5-öt, és a közel 1,5 köbméteres raktér minden szegletét kihasználhatjuk.

A karakuri ülésrendszer működése

A megújulás során finomabb anyagok kerültek a beltérbe, az ajtókat egészen az ablakig szövet borítja, krómkeretet kaptak a háttérvilágítással feldobott kapcsolók, a minőségérzetről azonban nem az anyagválasztás, hanem a színvonalas összeszerelés és a kapcsolók, gombok finom működése gondoskodik. Minden lehetséges módon igyekezték fokozni a bent ülők komfortérzetét: a szellőzőrostélyok áthelyezésével javították az utastér légcseréjét, szélesebb tartományban állítható a szélesebb támlájú vezetőülés, kényelmesebbé tették a második sor középső ülését és megnövelték a kartámaszok méretét. Az apróságoknak 45 kisebb-nagyobb tárolórekeszt alakítottak ki.

Cikkajánló

Zoom-zoom ráncok nélkül - Mazda6 menetpróba		Régi bútordarab Opel Meriva 1.4 Turbo-teszt		Családra szabva Mazda5 bemutató (2008)